Rendetlen beszély

Mindjárt az elején, még ebben az évezredben, a mindannyiunk számára legeslegjobban járható úton, nevezzük őt 0-nak, hogy nézeteink ne ütközzenek egymással.

Tehát itt van Ő (ő), ez a bizonyos ovális 0 – te azt mondod, hogy tojás alakú –, és a létezéséből fakadó kérdések, úgymint: miféle Ő (ő), és mi az életcélja? Ezt kellene nekünk, közös erőfeszítéssel megfejtenünk úgy – és ezt nem győzöm eleget hangsúlyozni –, hogy ne kerüljünk miatta összetűzésbe.

Érzem, amint zsigeri tiltakozás hatalmasodik el bennem, és ereim is ellentmondástól duzzadnak, tudniillik az ilyen, nemes szándékok kivitelezhetetlenek. Miért is?

Mert itt van ő (Ő), ez az adott gömbölyű o – véleményed szerint kerekded formájú–, és azzal, hogy van, arra serkent minket, hogy valóságát illetően gyanakvóak legyünk, hiszen kicsoda ő (Ő), és mi a hivatása? Ennek az okát kellene nekünk egységes vesződséggel kideríteni, értelemszerűen ortálymentes környezetben, de ez lehetetlenség, mivel ő (Ő) a mi ivadékunk leszármazottjának az utóda, Ő (ő) maga a megosztottság.

Mindjárt az elején, még ebben az évezredben, a mindannyiunk számára legeslegjobban járható úton akadályokat gördítünk egymás elé az utolsó szó jogán; vele (Vele) már időpocsékolás foglalkozni.