Rendkívüli lebegés

– Az Igazság Bizottságának rendkívüli lebegését megnyitom. Levezető elnök: Prof. Dr. Zaiehy-Sunn. Az első és egyetlen ügyrendi pont: Dr. Vaey-Hashu érdemes távász, a Voon Tudományos Akadémia tagjának kihallgatása eretnekség ügyében. Dr. Vaey-Hashu az Igazság Bizottsága előtt megjelent. Doktor! Jelen bizottság azzal vádolja önt, hogy vétett az Igazság, a Tudat és az Értelem Szent Hite ellen, amikor nagy nyilvánosság előtt azt állította, hogy létezhet élet a Semmiben. Kijelentésének abszurditása és személyének magas tudományos elismertsége közötti rendkívüli kontraszt miatt Bizottságunk meg van győződve róla, hogy félreértésről van szó. Kérjük nyilatkozzon!
– Nincs semmi félreértés! Határozottan lehetségesnek tartom, hogy létezhetnek élő létformák a Semmiben, a csillagközi térben is.
Az áramlatban izgatott sistergés támadt.
– Csendet kérek! – villogott az elnök. – Dr. Vaey-Hashu! A tudomány mai állása szerint: a Semmiben abszolút nulla fok van; az abszolút nulla fok teljes mozdulatlanságot jelent; az élet előfeltétele a mozgás. Kérem, nevezze meg, hogy eme három, mindenki számára nyilvánvaló alaptétel közül melyiket tagadja!
– Egyiket sem, egyetértek mind a hárommal. Én nulla foknál melegebb közegekben létező életre gondolok.
– Áhá! Szóval életre más csillagokban! Tisztázódott a félreértés, hisz Ön ennek a kérdésnek tekintélyes kutatója, és már számos közvetett bizonyítékkal szolgált, hogy más csillagok belsejében is létezhet élet! Nincs tehát semmi probléma!
– Félreért, professzor úr. Én nem a más csillagokban élő lényekről beszélek. Úgy gondolom, hogy a csillagközi térben létezhetnek olyan képződmények, amelyek bár fagyottak, hisz az űrben vannak, mégis, valamivel melegebbek nulla foknál, így életet hordozhatnak.
– Maga megőrült? A tudomány több milliárd kísérletet folytatott le primitív élőlényeken, kint a fotoszférában, ahol Önök, távászok is dolgoznak. Minden alkalommal, ahogy kikerültek a plazmaállapotból, az alanyok elpusztultak.
– Én úgy gondolom, hogy létezhetnek olyan lények, melyek teste nem plazmából, hanem fagyott anyagból van.
– Ez színtiszta fantazmagória! Nem hiszem, hogy ilyesmit hallok a tudomány áramlatain belül, és éppen Öntől, doktor!
– Biztos, hogy az Igazság Bizottságát az Igazság érdekli? – kiáltott fel nagyot villanva Vaey-Hashu, majd fel-alá röpködve magyarázni kezdett, mintha csak az egyetemen tartana előadást. – Húszmillió másodperccel ezelőtt Foh-On, tudományunk történetének első távásza azt állította, hogy a Világegyetem középpontja a Nap, és az összes többi csillag körülöttünk kering. Ugyanezen bizottság elé hívták, és eretnekségért felelt! Az Igazság Bizottsága száműzetésre ítélte őt – majd követői több ezer másodperc megfigyelései alapján végül megállapították: a többi csillag igenis körülöttünk kering, csak olyan lassan, hogy ezt eddig senki nem vette észre! De azóta, amióta ezt figyeljük, már tíz teljes fordulatot tett körülöttünk a Világegyetem. Az egész távászat atyja Foh-On volt! Ő az én példaképem, a tudományos nézetek szabad megfogalmazása pedig ennélfogva szívügyem!
– Ön is tudja, hogy bármelyik tudós bármilyen nézetet szabadon megfogalmazhat a tudomány áramlatain belül, senki nem fogja elítélni érte – szólt a Bizottság egy másik tagja. – De amit Ön tett, az felháborító! Ön több százmilliárd laikus Voon előtt állított egy teljesen tudománytalan dolgot, anélkül, hogy bármelyik kollégájával konzultált volna – hisz mind kinevették volna! Félrevezette a tömegeket! Maga csak a feltűnést kereste, hogy egy modern Foh-On szerepében tetszelegjen! De meg fogja kapni, amit akar, kivetjük a Napból, ahogy annyi más eretneket is a történelem során – és akkor majd megtapasztalhatja, milyen nulla fokban „élni” – fejezte be felszólalását gúnyosan.
– Micsoda korlátoltság azt gondolni, hogy a plazma tulajdonságai előfeltételei a mozgásnak, áramlásnak, átformálódásnak, és a fagyott anyag nem lehet lépes erre? – folytatta érvelését Vaey-Hashu, fokozódó belső hőmérséklettel. – Nézzék. Maguk itt igen kényelmesen érzik magukat a 15 millió fokban, ugye? Ha ki kéne jönniük velem a fotoszférába, ugyancsak fáznának, és rendkívül megviselné önöket a nagymértékű lelassulás. Bevallom, én is így voltam ezzel kezdetben. Mostanra azonban megszoktam a távászati körülményeket, a lelassított létet, ami lehetővé teszi, hogy rendkívül hosszú ideig is megfigyeljek egy-egy távoli csillagot. Én hozzászoktam mindehhez, és bevallom, igencsak melegem is van már itt bent, a magban. Értik már? Az élet alkalmazkodik!
– Hát akkor alkalmazkodhat majd a kinti nulla fokhoz, ha ez Ön szerint lehetséges! – villogott egy eddig csendes tanácstag.
– Akkor ezennel be kell jelentenem egy felfedezésemet anélkül, hogy azt előzőleg kellő alapossággal tanulmányoztam volna. Elveim ellen vétek, de nem hagynak más választást!
Az áramlatban feszült csend lett.
– A közelmúltban felfedeztem egy fagyott anyagképződményt, ami fényt bocsát ki. Úgy gondolom, hogy nem-plazma jellegű élet található a belsejében, azért világít.
– Nevetséges – kacagott az elnök. – Ha talált is ilyesmit, amit erősen kétlek, az sokmilliárd másodperccel ezelőtt létezett plazma megfagyott maradványa, és a Nap fénye verődik vissza róla!
– Nem! Bizonyos vagyok benne, hogy él, és saját fénnyel világít! Kérem, hogy amennyiben az Igazság Bizottsága névre érdemesek szeretnének maradni, engedélyezzék számomra az ítélkezés előtt, hogy visszatérjek obszervatóriumomba, és hosszasan tanulmányozzam ezt a képződményt!
A tanácstagok dörmögtek egymás között egy sort, majd az elnök azt mondta:
– Senki ne vádolhasson minket azzal, hogy mi nem az Igazságot, a Tudatot és az Értelmet képviseljük. Menjen, és nézegesse… a Semmit!
A tanácstagok nevetésben törtek ki. Vaey-Hashu pedig így szólt:
– És ha bizonyítékot találok az elméletem helyességére? Ha a képződmény belsejében létező életnek legalább közvetett bizonyítékát találom a felszínen, ahogy tettem ezt már több csillag esetében?
– Nem fog találni! – szólt határozottan az elnök.
– És ha mégis? Önök is tudósok, ahogy én. Elméletben tételezzük fel, hogy igazam lesz! Mit fognak tenni akkor?
Csend honolt az áramlatban egy rövid ideig, majd az elnök sötéten megszólalt:
– Módosítani fogjuk nézeteinket az eredményeinek megfelelően. Dr. Vaey-Hashu, repüljön obszervatóriumába haladéktalanul, és kezdje meg… „munkáját”! Jelen lebegés folytatását Dr. Vaey-Hashu szégyenteljes visszatértéig felfüggesztem!

A távász hidegen kuporgott megfigyelőablaka mögött. Forgatta, forgatta – kereste az élet nyomait a Fagyvilágban, ahogy ő nevezte. Pásztázta felszínét, kutatta részleteit rendületlen. Ennyi időt még sosem töltött a fotoszférában, úgy érezte, hogy lassan a lelke is teljesen átfagy.
De hiába kutatott, sehol semmi mozgás.
Munkatársa, Dr. Shei-Zh lassan odalebegett hozzá, szárnyát a vállára tette, és így szólt:
– Én mindig hittem benned, és zseniális elmének tartalak. De ezúttal melléfogtál… Add fel, Hashu, még nem késő! Lásd be, hogy tévedtél, vond vissza a tanaidat nyilvánosan, a Bizottság szemet fog hunyni!
Aztán tétovázott, de végül kibökte:
– Nem akartam mondani korábban, hogy le ne törjem a lelkesedésedet, de nézd! – S forgatni kezdte a megfigyelőablakot. – Ott! Azok a zöld színű képződmények a felszínen, mindenhol… nézd meg jobban… ezek fraktálformák! Akárcsak a nulla fokra fagyott kristályok. Ez nem élet, barátom. Ez egy halott világ. Egy egész ezredmásodperc óta figyeled a felszínt! …és sehol semmi mozgás. – Shei-Zh felizzott. – Nem akarom, hogy elpusztulj egy ábrándért. Térj vissza a magba, és ismerd be, hogy tévedtél!

– Dr. Vaey-Hashu! Az Igazság Bizottsága megállapította, hogy nagy nyilvánosság előtt megátalkodottan állít olyan eretnek tudománytalanságot, amely ellentétben áll az Igazság, a Tudat és az Értelem Szent Hitével – de még a saját megfigyelési eredményeivel is! Ezért jelen Bizottságnak nincs más választása, minthogy a Napból való azonnali száműzetésre ítélje Önt. Kíván-e valamit mondani az utolsó szó jogán?
– Lenne egy utolsó kívánságom.
– Halljuk!
– Engedjék, hogy megválasszam, melyik irányba löknek ki a Napból!
– Nekünk az édesmindegy, legyen, ahogy akarja. – Az elnök szomorkásan kacagott egyet. – A maga „Fagyvilágába” akar menni, ugye? Jobb is: legalább élete utolsó szikrájával látni fogja közelről is, hogy tévedett. A lebegést berekesztem!

Ahogy Vaey-Hashu elhagyta a Napot, először a koronán repült keresztül, a korona melege tartotta benne az életet. Majd, ahogy a koronából kikerült, rohamosan hűlni kezdett. Távászként hozzá volt szokva a hirtelen lassuláshoz, de ilyen hideggel még sosem volt dolga; érezte, ahogy plazmateste lassan megfagy, elhagyja az élet, mozgásképtelenné válik. Úgy érezte, Zaiehy-Sunn professzornak mégis igaza volt, ő pedig megbolondult: élet a Semmi gyilkos hidegében, sötétjében…? De ahogy teste és tudata lassult, úgy érzékelte egyre gyorsabbnak repülését a Semmin át, s hamarosan megpillantotta a Fagyvilágot. Közeledett felé egyre gyorsabban, gyorsabban, repült a Semmiben egy örökkévalóságnak tűnő időn át – s ahogy gondolatai lassultak, közeledtek a fagyáshoz, a halálhoz, egyszer csak azok a nagy kék felületek a Fagyvilág felszínén csillogni kezdtek. Közelebb érve látta, hogy ez bizony: mozgás! Már-már a Fagyvilágból érkező enyhe hősugárzást is érezni vélte a fagyhalál szélén álló testében. S ebben a pillanatban mágnesességet érzett magában. A Fagyvilágnak mágneses mezeje van, mint a Napnak! A Fagyvilág él! Elkapta a mágneses mező, sodorta, sodorta tehetetlen, megfagyott testét az egyik pólus felé… s ott aztán becsapódott a fagyott anyagba…
De a fagyott anyagban is tovább áramlott fagyott teste. S már tudta, hogy igaza volt! Az utolsó dolog, amit búcsúzó tudata érzékelt, két Fagylény volt, aki közül az egyik szárnyával feléje mutatott, szemeivel felé tekintett, s azt mondta:
– Nézd, kislányom, sarki fény!
– Jé! Milyen szép!
– Látod, ilyet se láthatsz otthon, csak itt, Alaszkában! Ugye, már nem bánod annyira, hogy idejöttünk egy évre, hogy apa itt dolgozhasson?
S ahogy Dr. Jonas Smith a sarki fényen túl a csillagokat nézte, ugyanazt a kérdést tette fel magában, amit már százszor, ezerszer: vajon van élet odakint? Egy távoli csillagrendszerben, egy exobolygón, ahol megvannak a szükséges feltételek, ahol van folyékony víz, ami nélkül nincs élet…