(Első fejezet)
1, Kinek a papa, kinek a mama
Egyszer régen egy messzi-messzi galaxisban…
(Kicsit Star Wars-osan hangzik, de miért ne?)
Szóval, egy nagyon messze feltalálták a szerelmet, és attól kezdve ez működött, míg világ a világ. És amikor két ember összetalálkozott (fiú és lány) egymásba szerettek és éltek boldogan, mint férj és feleség. Boldogok voltak…
Született nekik két szép gyerekük és mivel hívők voltak elnevezték őket Káinnak és Ábelnek. A két fiú mindig veszekedett és a szülők próbálták őket csitítani, de sosem sikerült. Káin huszonnyolc éves korában megölte öccsét, Ábelt. Életfogytiglanit kapott a Chicago-i börtönben. A szülők gyászukban elváltak és új családot alapítottak. Négy-négy gyermekük lett, mind lány.
Sokszor meglátogatták, bűnbeesett fiukat, karácsonykor és a születése napján is mindig kapott egy legújabb kiadású bibliát. Szegény Káin, nem fért már húsz év után a cellájában a sok könyvtől. Mivel másra nem tudta használni őket – mivel már fejből tudja az egészet, de nem hitt benne sosem – leírta benne az élete történetét, és mivel mindig is alvilági személy volt, azt is lekörmölte, hogy mit, hol rabolt ki és hova rejtette a zsákmányt. Milliós összegek feküdtek valahol a világban, temérdek arany ékszer és egyéb értékpapírok.
Egyszer meglátogatta negyven év után a húga, akit soha nem látott és nem is tudott a létezéséről és nekiadta a bibliát. A lány az olasz férje által megtalálta a kincseket, ami nagyon gazdaggá tette őket. Üzletet nyitottak a pénzből, nem is akármilyet. Chicago-ban laktak halálukig, hogy Capone asszony a testvére mellett maradhasson. Káint kiszabadításakor érte a halál, szívinfarktust kapott.86 éves korában hunyt el a börtön mellett, szabad emberként.
A chicagói maffia az óta is működik, a leszármazottak által, de ez már ködbe vész, hogy most kik is irányítják…
Renée csak eddig bírta olvasni az újságot, mert riasztást kaptak a parancsnokságon. Pisztolyát az övébe dugva felpattant székéből és az ajtó irányába futott társaival együtt.
Hosszú bőrkabátja suhogott utána, mint valami madárszárny, szőke, fekete melírozott haja lobogott a gyors tempóban. A ház előtt bepattant a kocsiba kollégája mellé és már söpörtek is az utcán. Rajtuk kívül még négy civil járőr kocsi és temérdek szolgálati rendőrautó.
Sötét utcán mentek végig, a szegénynegyedbe vezetett az útjuk. Néhány lámpa nem égett, mikor enyhe döccenéssel megállt az autó alattuk, de nem lehetett hőbörögni, mint más alkalmakkor, sietni kellett. A rohanás oka nem volt más, mint a chicago-i maffia lefülelése, vagy annak tagjainak letartóztatása. Egy romos épületbe rohant be Renée és a társa, meg még nyolc egyenruhás, addig a többiek a környéket pásztázták.
Sok járőr összesúgott a lány háta mögött, teljes joggal, hiszen ő egy élő legenda volt.
Ő Renée Rotate, az önfejű zsarulány, akiről semmit nem lehet tudni. Se azt, hogy honnan jött, vagy azt, hogy hova tart. Csak jött és marad, mert mióta az eszét tudja ő zsaru akart lenni. Magas vékony alakja elveszik a sötétben. Talán azért, mert teljesen feketében van vagy, mert nincs közvilágítás. A külvárosban él, egy kis kertes házban. Kollégái szeretik, mert nagyon kedves és megértő, a bűnözők – élükön a maffiával – ki nem állhatják őt, mert könyörtelenül feladja nekik a leckét. Ezért is van az alvilágban vérdíj a fején és ő van a bérgyilkosok top listájának az élén. De a lány annyira ismeri már őket, hogy tudja, hogyan lehet kivédeni egy támadást.
Halkan, nesztelen léptekkel osonnak fel a lépcsőn. A falak a 19. század óta nem láthattak festést. Ahogy a lábukat teszik, a földre a vastag porréteg fellibben a talpuk körül, majd visszaesik. Kezükben néha felvillan a stukker csövének a visszfénye. Benéznek minden lakásba, de semmit nem találnak. Ahogy nyitják-csukják, az ajtókat vakolat hullik a fejükre.
Renée int társának, hogy induljanak, de ekkor hatalmas dörrenéssel elsül egy Colt odakint.
A tűzlétrán lefelé igyekvő társát szíven találja a lövedék. Nyolc pisztoly, köztük a lányé felel a lövésre. A járőrök segítenek neki levinni a holttestet a maradék fokokon, s szíve szerint ráborulna az élettelen testre és sírna fölötte, de nem teheti, mert még itt van az, akiért jöttek. Két egyenruhásra bízta a halott társát és legjobb barátját.
Átfutott egy sikátoron, amikor meglátott két fekete Jaguárt. Az egyikbe épp négy, öltönyös férfi akart beszállni, a másikat gyorsan körülvették, és tüzelni készültek, mikor meglátták a sarkon lefékező Renée-t.
Ő is célzott és lőtt, háromból három testőrt talált el. A zsaruk is odaértek a lövöldözés színterére. Ki a konténer mögött, ki a konténerben húzta meg magát a nyákos szeméthalmokon. A lány egy szúrágta régóta elhajított raklap lerakat árnyékában bújt el. Alig pár méterre a gorillák hadától. Pontosan célzott és talált, de az öltönyösök felfedezték, hogy ott van.
Rendőrautó érkeztek meg a széles sikátorba, eltorlaszolva az egyik kijáratot. Mindenki lövöldözött, aki élt és mozogni tudott. Kalasnyikovok ugattak, Floberek ciripeltek. Hatalmas volt a hangzavar. A rendőrök kiáltásait – „Adják meg magukat!”, „Körül vannak véve!” – senki nem hallotta meg. Mindent elnyelt a fegyverzúgás.
Egy finom női kéz nyúlt ki a kocsiból és dobott el valamit. Az egyik gorilla egy gránátvetőt sütött el.
Renée fedezékét szétlőtték ezért hátrább menekült, de nem eléggé… Két kézigránát robbant, majdnem egy időben. Őt a falnak taszította és rengeteg fém és üvegszilán fúródott a testébe, majdhogy a falnak szegezte testét. Rengeteg rendőr halt meg, ki, azért mert túl közel volt és szétcincálta a robbanás, vagy azért, mert messze volt és a felrobbanó autó maga alá temette őket. A csillagos égbolt elsötétült a füsttől.
A lány lassan, fájdalmas nyögésekkel lábra tornázta magát. Kibiztosította a fegyverét és a Jaguárokra lőtt. Talán megsebesített valakit, talán nem, de az biztos volt, hogy őt is eltalálták. Golyók csapódtak a testébe, vére fröccsen a levegőbe, a földre. Halálsikolya messze elhallatszott.
Mintha a világ lassult volna vele, ahogy esett össze, lassítva látta a mellette elhaladó maffiás kocsikat, benne egy asszonyt és pár sérültet. Érezte bőrén, a kabátján keresztül, a lángok melegét. Orrát-nyálkahártyáját ingerelte a füst és az égő olajnak a szaga.
Ismét egy robbanás rázta szét a csendet. A másik rendőrautó benzintankja is felrobbant, magasba emelve a kocsit. Messziről szirénaszó hallatszódott. Talán erre jön, talán mentő és tűzoltó.
Renée egyre nehezebben tudta nyitva tartani a szemét. Érezte, vérének melegét a ruháján. Halott társára gondolt, vajon találkozni fognak? A lány bátor volt, nem félt a haláltól, nem félt, hogy a pokolba kerül, az élete volt a pokol, amiben az ördög uralkodik, az csak jobb lehet.
Elsötétült a világ…
Már nem érzékelte, a tűzoltókocsikat és az odasiető mentősöket. Túlélőket kerestek, de alig találtak. Egy fiatal mentős pasas szaladt Renée-hez egy hatalmas fekete táskával. Megnézte alig tapintható pulzusát és mintha fellélegzett volna, amikor érzékelte a lány gyenge szívverését.
-Itt van egy túlélő!!! – kiáltotta a többieknek.
Két ember rohant oda hozzá egy hordággyal.
(folyt. köv.)