Lüktető zene. Vadul cikázó fények, sebesen mozgó emberek. Izzadó testek tapadnak egymásnak, mindenkiről folyik a víz, és élvezik, igen, élvezik. Táncolnak a zene dübörgő ritmusára, úgy mozognak, mintha semmi más nem létezne a világon. Behunyják a szemüket, s átadják magukat a hangoknak: csak a lábuk, a kezük jár, a csípők csavarodnak. Közben néhány kéz összefonódik, ujjak találnak egymásra, testek simulnak össze. Itt nem számít, hogy ki vagy, nem kérdezi senki, hogy honnan jöttél, itt csak a tested létezik és a Ritmus. Igen, a Ritmus, az, ami ezeket az embereket összefűzi, egy ütemre mozog a testük, s dobog a szívük. Lányok táncolnak együtt, fiúk mozognak egymás mellett, néha összekeverednek, egy fiú megfog egy lányt, s kiválnak a körből, hogy a következő pillanatban meg újra átrendeződjenek: itt nincs állandóság, csak örökös változás.
Csak egyvalami állandó: egy gyönyörű lány. Ezt a lányt már mindenki ismeri. Minden helyen feltűnik, mindenhol ott van, de soha nem ugyanolyan. Mindenki látta őt és mindenki megjegyzi, hiszen hozzá hasonló szépséget nem gyakran lát az ember. Lányok csodálattal tekintenek rá: Ő még nekik is tetszik, nem süt pillantásaikból a féltékenység – pedig minden okuk meg lenne rá – csak csodálat és csodálat. Még őket is elvarázsolja az a mágneses vonzerő, ami ebből a meseszép lányból árad. A fiúk természetesen csak Őt látják, követik tekintetükkel. A bátrabbak oda is mennek hozzá, táncolnak vele, de még senkinek sem sikerült közel kerülni hozzá. A lány boldogan táncol, szemét lehunyva élvezi a ritmust, és a rideg közeledésektől csak megriad. Nem kíváncsi arra, hogy hogy hívják az aktuális hódolóját, nem vár el dicséretet a szép csípőmozgásáért, nem érdekli, hogy a srác szerint lapos a buli, – ő csak táncolni akar, boldog akar lenni, semmivel sem akar foglalkozni.
Azon az estén a lány már teljesen egyedül adta át magát a Ritmusnak. Egy fekete fiú már nagyon régóta figyelte, de nem mert odamenni hozzá, félt. A lány észrevette a sóvárgó tekintetet és ő maga ment oda a fiúhoz. Megfogta a kezét és összekapaszkodtak. A fiú nem szólt semmit, csak átkarolta a lány vékony derekát és elkezdtek ringatózni a zenére. Lábuk egymáshoz igazodott, csípőjük csodálatos összhangban hullámzott. Arcuk egymás mellett pihent, szemhéjuk lecsukva, testük összeérve. A zene egyre pergőbb és ritmusosabb lett: mozgásuk követte az ütemet, de az összhang nem tört meg. Csodálatos érzés kerítette hatalmába a lányt. Hirtelen úgy érezte, meg kell ismernie ezt az embert, hiszen ő az első, akivel boldog tudott lenni, ha csak néhány pillanatra is. Kinyitotta a szemét, és tekintetével keresni kezdte a fiú pillantását. A fiú megérezte a vonzást, s a lány szemébe nézett.
– Mi a neved? Engem Tündének hívnak. – mondta a lány.
– Entschuldigung, wie bitte? Ich spreche nur Deutsch.
A lány csak ezt az egy szót értette meg: német. Nem tudott ezen a nyelven. Elmosolyodott, ismét lehunyta a szemét és felvette a Ritmust, a fiú pedig követte. Ismét csak pörögtek, forogtak, csodálatos volt az összhang, elfelejthetetlen. A lány érezte szívében azt, hogy ha nem is értik meg egymást szóban, ennyire még senki mással nem sikerült megértetnie érzéseit. Ilyen nyelven csak a fiú és ő tud. Mert vannak olyan dolgok, aminek megértéséhez nem kell beszéd, nem kellenek szavak. A Ritmus az ő közös nyelvük, amely mozgásban tartja életüket, életünket.
3 hozzászólás
Hangulatos lenne.Szerintem egy kicsit jobban kidolgozhattad volna.szia.Z.
Nekem meg tetszett,
főleg az hogy megérthettem belőle (legalább is remélem)
amit eddig nem, vagyis hogy miért más a mai disco
(bár már ez is elavult szó) és miért viselkednek másképpen
a mai fiatalok, mi az ami fontos nekik, illetve hogy
más viselkedési normák érvényesek.
Amikor még én jártam ilyen helyre (na azért nem vagyok vén :))
akkor a tánc csak fiú és lány között volt, persze azért a lányok
együtt is táncoltak, de az azért volt, nert így mutatták meg magukat
a fiúknak. Társaságban mentünk fel szórakozni és beszélgetni is főleg a kiszemelt és megszólkított lánnyal. Természetesen a zene volt az első és a tánc de az eggyütt lét ami dominált. Akkor még mi kértük fel a lányokat, most fordítva. Akkor elvárták hogy udvarolj, köröket fuss, most durr bele a közepébe vagy egyszerűen csak elutasítás…
Most a tömegben táncolsz a magd szórakozására, beszéd nincs (zene hangos), …
de lehet hogy nekem van csak rossz tapasztalatom?!
Persze lehet hogy ez nem is rossz, csak más, amit én gondolok jónak?!
Szerinted?
Szirom
Sziasztok! Köszi a hozzászólást, már nem is gondoltam, hogy fog valaki írni ehhez a kis novellámhoz.
Kedves szirom! Szerintem még mindig nagyon sokan ismerkedni járnak discoba, de én kivétel vagyok. Valószínűleg egyre többen lesznek így ezzel, mert ahogy írtad, már csak a "nyomulás" a lényeg, nem is beszélgettek, így nem lehet ismerkedni, szerintem. Én a zene, a hangulat, a tánc, a ritmus miatt járok discoba, és azért, hogy a barátaimmal legyek. Viszont vannak még, akik ilyen helyzetben találják meg a párjukat. Tehát azt gondolom, hogy mindenki döntse el, hogy akar-e ilyen helyre járni, és ha igen, miért.
Köszi, hogy leírtad a véleményedet, a legnagyobb részével egyetértek!