Rókaring

Néha az embernek semmi más nem hiányzik, mint egymilliárd dollár, és a róka is így volt vele. Te nagyon ravasz vagy, mondták neki, találj ki valamit. Egy darabig törte a fejét a róka, még a komájával is tanácskozott, aki szintén róka volt, aztán ezt gondolta: Betört fejjel sokkal kevesebb az esélyem, mintha fejes lennék, ezért inkább fejes maradok – lám, a káposzta is milyen sokra vitte! Véletlenül a füleim is a fejemre nőttek, ezért jó lesz, ha mindhármat nyitva tartom – hogy-hogy három? Nincs ebben semmi rendkívüli, minden házasságban van egy harmadik. Néha annyi harmadik van, hogy sorszámot kell köztük osztani, aztán mégse az megy be, aki elsőnek jött, hanem akinek megengedik.

A róka tehát nyitva tartotta a füleit, és meghallotta, hogy lehet jelentkezni bokszzsáknak. Sosem álmodott erről a karrierről, de ki mondta azt, hogy csak az álmokat szabad megvalósítani? Ott van például Álmodóvár, neki egészen más s stratégiája, aztán mégis vitte valamire.

Végül mégsem a fejvagyírásra alapozta a döntését, hanem hagyta magát rábeszélni. Adler Zsiga ebben volt a legnagyobb. A buli nem olyan kockázatos, mint amilyennek látszik, magyarázta Zsiga. Tódul a nép, amikor Agyagos Casio lép fel, ezt már sokszor kipróbáltuk, és működik. A nép azt akarja, hogy Casio győzzön, és teljesen mindegy, hogy kit fog elpüfölni. Csakhogy akinek van egy kis neve a szakmában, az már nem hagyja magát, és itt jössz a képbe te. Majd azt fogjuk mondani, hogy te voltál a világbajnok Hátsó-Pomerániában, A kockázat minimális, mert két perc alatt annyit kapsz, hogy nem találod meg a törölközőt, és lefújják a meccset. Casio is megkapja a zsét, meg te is, mert ez egy ilyen buli.

A róka olyan ravasz volt, hogy rögtön rájött, ki szakít nagyobbat, de az is jó pénz volt, amit a vesztesnek ígértek. Zsiga még hozzátette, hogy nem szégyen kikapni Agyagos Casiótól – nemhá, éppen elég, hogy az ember egy lerakott ikrának érezze magát.

A róka kissé bizonytalanul jelent meg a tetthelyen. Már eleve csengett-bongott a füle attól, amit kapni fog, de egyelőre csak bongott, mert bong nélkül a nagyok se vállalják a megmérettetést. Agyagos Casio, akit általában össze szoktak téveszteni egy hústoronnyal, leereszkedően mosolygott. Csak hűvösen, fiam, mint az uborka, olyan hűvösen. Ha kihullana a hajad, még mindig ott van a paróka.

A ravaszdi felnyögött. Aparóka? Arról nem volt szó! Nem érzem magam apának! Be fogom bizonyítani, ha a rányi sokat okoskodik!

Senkit sem érdekel a magánéleted, jegyezte meg Adler Zsiga barátságosan, állítsd le a vakert, és indíts a ringbe.

A róka körülnézett, de nem látott mást, mint egy kötelekkel jól-rosszul elkerített négyszöget. Csak nem a meggondolás esete van fennforgásban? – Gondolás a te bekarmolt nagynénikéd. Mi ezt a kockát nevezzük ringnek, miért, szerinted mi lenne az? – Casio már benn táncolt a szorítóban, takarékos mozdulatokkal, nehogy kiguruljon két madzag között.

Én is üthetek? – kérdezte a róka izgatottan.

Üssél, fiam, nem azért jöttél, hogy meleg takarót ossz az éhezőknek.

Rohadt rasszista, gondolta a róka, persze azért akkora az arca, mint egy LCD TV, mert én úgynevezett alacsonyabb faj vagyok, Sőt színes is, legalábbis ami a bundámat illeti. Megrakom, mint szódás a lovát – és még mielőtt Casio felkészülhetett volna, a róka már ütött is. Nem volt se ciróka, se maróka, csak boróka, mert mi jobb egy rozéfröccsnél ebben a nagy melegben? Úgy van, két rozéfröccs. Casio még be sem fejezte a piruettet, amikor már felborult, és a jezsámenes pasi, hétköznapi nevén a sípos, számolni kezdett. Casio fel akart pattanni, ahogy szokott, vagyis, mint a ruhatetű, de arra nem számított, hogy az ellenfelének farka is van. A szép, vastag farok elterült a földön, és Casio egy pillanatra ólajtónak érezhette magát.

Ez nem igazság, hörögte a milliószoros bajnok, nekem senki sem szólt előre, hogy az ombrénak farka van.

A róka eddigre már annyira felbátorodott, hogy megjegyezte, csajokkal verekedj máskor – lenne egy-két javaslatom!

Casio belebokszolt a levegőbe, és a terjedelmes rókafarok ismét ott landolt az orra előtt.

Fekve akarsz lassúzni? – üvöltötte Adler Zsiga, de persze csak finoman, duruzsolva, ahogyan a cukrosbácsik. A közönség tombolt, amiben nincs semmi érdekes; ezek az emberek azért jönnek, hogy tomboljanak, és valszeg azt se vennék észre, ha elmarad a meccs. Hajrá, Izéke, kiabálták, mert a róka nevét senki sem tudta megjegyezni. Hiába, ezekkel a légiósokkal mindig baj van. De jól nyomja a kis vörös, már éppen itt volt az ideje, hogy valaki megszorongassa az Agyagos tökeit. A róka csak azért nem kapott szárnyakat a biztatástól, mert nincs olyan, hogy rókamadár – rókagomba van, de az nem életcél annak, aki farokkal rendelkezik. Röviden, az első menetet a róka nyerte, a másodikat is, a harmadikban majdnem szépített a bajnok, amikor a róka elvicsorította a sárga fogait. Sárga fogra Odol fogpor, azt mondja a csodadoktor, sóhajtott Casio, és egyszerre esett ki a ring mind a négy oldalán.

Te hülye, sziszegte Adler Zsiga, tudod te, hogy mit csináltál, te hülye? Megnyerted a meccset, te nagy hülye.

Tapsvihar, tapsorkán, a szurkolók sorai között hömpölygött a forró szurok.

Casio csak másodikként gratulálhatott; sokkal közelebb volt a sípos ember.

Most már bevallhatom, kezdte a róka szerényen, tavaly én voltam a világbajnok Hátsó-Pomerániában.