Rossz barát
Rettenetes idő volt. Az ég dörgött és nagyokat villámlott, az eső is szakadt. A vihar nem akart csillapodni. A Martin házban sötétség volt mivel Mrs. Martin kikapcsolta a biztosítékot a hatalmas villámok miatt. Gyertyafénnyel kellet világítania. Ketten voltak otthon: ő, Mrs. Holy Martin és fia, Tom. Mr. Martin bármelyik percben hazaérkezhet a munkából. Holy az ebédlőasztalnál ült, egy gyertya pislákoló fényében és egy könyvet olvasott, unalmában. Illetve nem is olvasta csupán üresen merengett a könyv felé és azon gondolkozott, hogy mennyi mindent csinálhatna, ha lenne áram. Milyen tehetetlen a mai ember az elektromos áram nélkül! Bezzeg Tom nem unatkozott! Mindig képes lefoglalni magát valamivel. Most is már órák óta csak beszélgetett a szobájában, amit magára zárt.
– Biztos rémtörténeteket talál ki… – gondolta Holy.
Elhatározta, hogy ellenőrzi Tomot nincs-e valamire szüksége. Amikor felállt és betolta a széket csörömpölést hallott a bejárati ajtó felől.
– Végre!
Mr. Martin lépett be.
– Drágám!- szólítottam meg feleségét majd egy forró csókkal újra üdvözölte.
– Hogy ment a munka?
– Semmi különös csak a szokásos. Szörnyű ez a vihar! Tom hol van?
– Beszélget a szobájában…
– Kivel?
– Úgy tudom megint Freddel.
– Már megint Fred! Az ablak be van lakatolva?
– Igen.
– És a gyógyszerét bevette?
– Igen drágám, ebéd után, ahogy szokta.
Ebben a pillanatban kiáltozás hallatszott Tom szobája felől.
– Nem, Fred! Ez nem jó, nem lenne szabad! Sose bocsájtanák meg!
Mind a ketten egyből a szobához futottak. Mr. Martin be akart nyitni de zárva volt.
– Magára zárta, engem sem engedett be.
– Tom! Azonnal nyisd ki! Mi baj van?
– Nem kell! Nincs semmi baj, apu.
– De én látni akarlak!
– Mi csak… – kezdte bizonytalanul Tom – játszunk.
– Buta játék! Ne csináld ezt még egyszer! Halálra ijesztettél és apádat is! – szólt végre Mrs. Martin, aki eddig csak hallgatta az eseményeket.
– Oké, anya!
– Szólj, ha kell valami!
– Jó, majd szólunk!
Ezzel Mr. és Mrs. Martin elindultak a hálószobájukba és elhatározták, hogy mind a ketten olvasni fognak. Amikor végre elhelyezkedtek és nekiláttak újra a szörnyű kiáltás:
– Ne, Fred ez nem jó! Nem szabad! – ordítozta félig sírva Tom.
– De igenis kell! – szólt egy mélyebb hang, ami meglepően nyugodt volt.
Mr. Martin egy pillanat alatt kiugrott az ágyból és Tom ajtaja előtt termett.
– Gyere ki, Tom! Most!
– Fred nem engedi!
– Elég volt! – üvöltötte Mr. Martin – Bemegyek!
– Most már mindegy! – mondta, az a mély, eszelős hang.
Egy lendületes rúgással berúgta az ajtót. Belépett. Vaksötét volt. Mrs. Martin gyertyával a kezében belépett. A szobába világosság gyúlt.
– Uramisten!
Tom a földön feküdt. Hasából egy konyhakés állt ki. Amikor a padlón csordogáló vér elérte Holy lábát, elájult. Mr. Martin sírva rogyott össze. Tom keze görcsösen ökölbe szorult. Csak később vették észre, hogy kezében egy papírdarab volt melyben ez állt:
„ Fred azt mondta, hogy így lesz a legjobb.”
1 hozzászólás
wow durva
Tetszett