Rossz tréfa

Kati bíráló szemmel méregette magát az előszobai tükörben. Bár fiatal teste nádszál karcsú volt, akár egy fotómodellé, ő mégis elégedetlennek tűnt. Kissé duzzadt ajkát dacosan összeszorította, és szilárdan elhatározta, hogy ezek után a vasárnapi ebédekről is lemond. Nagyon szerelmes volt Gergőbe, és a fiú kedvéért képes lett volna mindenre. Mit neki az a pár kiló fogyás, ha azzal megtarthatja a szerelmét?
Ahogy teltek a hetek, Kati egyre vékonyabb lett, míg aztán az édesanyjának feltűnt az étvágytalansága.
– Kislányom, nem lesz ez így jó – korholta szelíden elsőszülöttjét. – Alig eszel valamit, a végén még megbetegszel.
– Nincs semmi bajom – vonta meg keskeny vállát a lány. – És nem vagyok már gyerek, el tudom dönteni, mi a jó nekem.
Az asszony nem vitatkozott vele, hiszen tudta, hogy minden szava csak olaj lenne a tűzre, mindazonáltal aggódva figyelte a lánya további súlyvesztését. Egyik nap elballagott a házi orvosukhoz, és elpanaszolta neki, hogy komolyan aggódik Kati egészségéért, de egyszerűen nem lehet beszélni a fejével, nem hallgat senkire.
– Ha jól értem, egy ideje komoly udvarlója van a lányának – mondta némi töprengést követően az orvos. – Talán megoszthatná vele a félelmeit. A szerelem sokszor csodákra képes.
Az asszonynak hamarosan alkalma nyílt négyszemközt beszélni Gergővel, amikor Kati az esti bulira készülődve bevonult a fürdőszobába.
– Nos, én tényleg mondtam Katinak, hogy nem szeretem a kövér csajokat – vallotta be Gergő, miután az asszony feltárta előtte, milyen veszélyes betegség állhat Kati hirtelen fogyásának hátterében –, de csak tréfának szántam. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire komolyan vette. Soha nem is volt túlsúlyos!
– Akkor jó lenne, ha ezt Katinak is az értésére adnád – kérlelte az asszony, és a tekintetében aggodalommal vegyes szomorúság tükröződött. – Már csak te segíthetsz rajta!
Ekkor kilépett a fürdőszobából Kati, és Gergőnek csak most tűnt fel csontos válla, amelyet szabadon hagyott a szexis, fekete top. Habozás nélkül a tettek mezejére lépett. Átkarolta a lány megejtően karcsú derekát, és lágyan a szemébe nézett.
– Nézd, kicsim! Ez így nem mehet tovább – kezdte, és apró puszit nyomott Kati orra hegyére.
– Micsoda? – A lány rémülten meresztette rá természetellenesen nagy, fekete szemét. – Szakítani akarsz?
– Nem, dehogy – nyugtatta meg Gergő. – Nagyon szeretlek, és éppen ezért nem engedem, hogy tönkretedd magad.
– Miről beszélsz? – Kati valóban nem értette, mire akar kilyukadni.
– Tudom, az én hibám – hajtotta le a fejét bűntudatosan a fiú. – Ha nem ugratlak azzal, hogy kövér vagy, sosem jutunk el idáig.
Gyengéden a tükör elé tolta a lányt.
– Nézd meg magad! Csont és bőr vagy, mert hetek óta nem eszel rendesen!
– De én csak neked akartam tetszeni! – fakadt ki Kati.
– Nekem úgy tetszettél, ahogy megismertelek. – Gergő gondosan megválogatott minden szót. – Cseppet sem voltál kövér, csak nőiesen gömbölyű. Most viszont betegesen sovány vagy. Ha valóban az én kedvemért fogytál le, akkor az én kedvemért tedd meg, hogy felszedsz pár kilót! Értsd meg, én téged szeretlek, nem a kilóidat, és nem akarlak elveszíteni!
Kati előbb a fiú mélykék szemébe nézett, majd a saját képmására a tükörben, és végre meglátta, amit addig nem akart tudomásul venni: kiálló bordáit és előreugró csípőcsontját, amely szinte átdöfte a szoknya vékony anyagát. Könnyek peregtek le az arcán, és vadul Gergő karjába vetette magát.
A fiú gyengéden simogatta a hátát, és magában azért fohászkodott, hogy együtt sikerüljön leküzdeniük az anorexiának nevezett alattomos betegséget. Soha nem bocsátotta volna meg magának, ha az imádott lány éhhalálra ítéli magát pusztán azért, mert ő olykor viccelődött vele a testsúlya miatt. Ráébredt, hogy a tréfákkal vigyázni kell…