Segíteni fogok, ígérem. 3.

Akadálymentesen történtek az egyeztetések, ez jó érzéssel töltött el. Egyikükre sem zúdítottam rá, hogy miért is szeretném a találkozókat, afféle baráti csevejként állítottam be a dolgot. Ami fontos volt, az időpontok legyenek tisztán láthatóak, és megkértem mindenkit, kérem, jelezzék felém, ha mégsem tudunk az adott időben találkozni.

A barátaim között van eladó, orvos, vállalkozó, adminisztrátor, kétkezi munkás. Gyermekes család mind.

Elmeséltem a találkozókor hogy mivel szembesültem, és mennyire megérintett, ez az eset. Azt is elmondtam, hogy még nem ültünk le beszélni a Hölggyel, de hamarosan megtörténik, és akkor még többet fogok megtudni, a helyzetükről. Közel álló személy hozzám, ezt fontos volt tudatni. Ilyenkor az empátiaérzés nagyobb. Képes jobban kitárulkozni, az ember.

Előálltam mindenhol az elképzelésemmel, miszerint arra gondolok konkrétan, hogy nézzen mindenki otthon körül, hogy a használható dolgok, amelyeket felsoroltam, és már nem szükségesek, elkülönítenék- e, erre a célra.

Azt tudom magamról, hogy sok olyan holmi van, amit én is csak rakosgatok ide-oda, kidobni sajnálom, aztán elérkezik egy pont, amikor lomtalanításkor az utcára kerül. Utána a sorsáról nem tudok, csak bízni tudok abban, hogy nemes célt ér valahol. Bár elképzelhető, hogy az enyészeté marad. Sok fantázia nem kell hozzá.

Azt is megbeszéltük, hogy szezonálisan, adakozzunk, tehát télen, ne nyári cipőt, nyáron ne téli paplant adjunk, hanem ahogyan éppen szükségszerű. Senki anyagiakba ne terhelje le magát. Nem erről szól a dolog.

A várt lelkesedés tükröződni látszott mindenki arcán. Én minden egyes beszélgetéskor látványosan ujjongtam. Szinte szárnyra kaptam, és mint egy kismadár, képes lettem volna odaröppenni Klára ablakához, és a csőrömmel bekopogtatva pár kört leírni a szobájában, örömömben, a bebocsátás után.

Azt is elmondtam, nincsen olyan hely a lakásomban, ahol ezeket az összegyűjtött holmikat, tárolni tudnám, ezért szeretném, ha majd mindenki személyesen is megismerné Klárát, és a kislányt. Pontosan azért, hogy amikor összegyűlik egy kisebb-nagyobb csomag, személyesen nála, át tudja adni.

A szemmel látható, és kézzel fogható dolgokat jobban szeretem, mint azt, amelyet homály fed. Tisztában kell lenni mindenkinek azzal, mit, miért tesz. Én megígértem, hogy tapintatos leszek Klárával, amikor erről beszélni fogunk, és felébresztem benne, a szégyenérzet helyett, a másik oldalát az éremnek. Ezt mindenki nyugodtan bízza rám. Képes leszek kezelni ezt az ügyet.

Természetesen mindenkinek beszámolok az eseményekről, a találkozó után, csendben, zörgéstől mentesen tesszük közösen a dolgunkat. Amit kérek, a diszkréció, hiszen ez nem szenzáció, nem büszkevagyokmagamra játék, és nem valóság show. Hogy szomorú valóság, az teljesen más tészta, és csepp a tengerben. Viszont, ha ez a csepp, nem kerül bele a tengerbe, akkor talán nem önt ki. Kell ide más?

Otthon, mindent dokumentáltam, melyik barátom miben képes segíteni. No, nem azért, hogy valaha ezt kiadjam a kezemből, csupán azért, hogy a láncolatot láthassam, hiszen információkat az ember hajlamos elfelejteni. Mindig az utolsó infó az, ami megmarad bennünk, élesen. A többi halványul, és én ezt nem akarom. Kipipálva ez a része, egyelőre.
Gondolatban tovább lépek, és újból írni kezdek.

-lakhatás
-munkahely
-étkezés
-család
Nagyon fontos dolgok, és kezd nehezebb lenni, egyre inkább. Mi fog elém tárulni, mivel fogok szembesülni? Egyel tisztában vagyok, hiszen józanul gondolkodom. Lesznek olyan dolgok, ahová bármennyire is szeretném, nem érhet el a kezem. A napokban kiderül minden. Vagy még jobban beborul?

Folyt..