– Uram, segítsen rajtam! Egy hete nem ettem… Látom, szép halakat fogott, gratulálok! Nekem adna egyet?
– Hát ebből nem, mert a feleségem várja. Ez lesz ebédre… De segítek magának nagyon szívesen. Tud horgászni? Magának adom a felszerelésem.
– Sajnos most lenne először a kezemben horgászbot… Nem adna inkább a halakból egyet?
– Uram! Maga nem ismeri az adott szó szentségét?! Megígértem a feleségemnek… Mindegy, látom a sápadt mosolyán, hogy fogalma sincs, mi az élet. Jöjjön és fogja… A másik bal kezével!!!
– Uram, én csak…
– Ne tántorogjon itt nekem! Mennyit ivott? Furcsa… Nem érzek pia szagot… Vodkát iszik, mi, hogy ne legyen „hangos“?! Hehe…
– Kérem, uram…
– Fogja be, most tanóra van. Itt a csali, tűzze fel… De ne az ujját, maga idióta!!! Fáj? Persze, bele akadt a szakálla… Egy pici hús rajta maradt… Nem baj, jobb lesz a fogás!
– U-u-uraaam…
– Figyelj már, te gané! Most nem lehet heverészni! Nincs szieszta idő, kelj fel!
–
– Ehhh… Nincs nekem időm erre! Vár az asszony. Különben meg úgy látom, inkább álmos voltál, mint éhes…
5 hozzászólás
Nagy a csend. Talán megülte a gyomrotokat?
Vagy annyira rossz? 
Ja, hát ha szegény éhen halt!
Nem halt meg, csak rosszul lett az éhségtől. Elég rosszul írtam meg, ha nem ez derül ki belőle… Bár az is megtörténhet, ha az agyonéhezett embert inkább halat fogni tanítjuk, mint megetetjük. (A rosszul értelmezett mondás: "Adj halat az éhezőnek és aznap megmented a haláltól. Tanítsd meg halászni! Örök életére jóllakott lesz, és sem ő, sem családja nem szenved majd hiányt.")
Nagyon durva, számomra kissé érthetetlen az írás.
Kata
Elrontottam volna? Lehet. Alább írtam, mire gondolok…