Semmi különös

– Hé Dina mi a frászt csinálsz? Hova a nyavajába rohansz?
– Elegem van belőled Eddi.
– De miért? Mi rosszat tettem?
– Inkább azt kérdezd mit nem tettél?
– Nem értem. Szeretlek. Gondolom még te is szeretsz. Vagy tévedek?
– Igen Eddi tévedsz.
Álltam, mint akit agyon vágott a villám. Próbáltam földelni a belőlem kitörni készülő feszültséget.
– Mióta?
– Mit mióta?
– Mióta tart?
– Mi tart mióta? Teljesen meg vagy zavarodva?
Nem nézett a szemembe, csak el a vállam fölött, el az utcán hömpölygö emberekre.
– Te azt hiszed van valakim?
– Igen azt. Minden okkal történik drágám. Ok-okozat a tettek lényege.
– Hagyd a filozofálgatást! Rohadtul unom már. Mást sem hallok tőled, csak ez így szar, ez úgy szar.
– Igazad van. De én így élem az életem, hogy véleményezem a körülöttem történt dolgokat.
– Egy frászt Eddi! Te rettentő negatív alak vagy és évek óta egyre mélyebbre rántasz magaddal.
– Miért mondod ezt?
– Mert ez az igazság.
– Neked soha nem volt egy épkézláb gondolatod se. Állandóan azzal töltötted ki az üres óráidat, hogy rajtam köszörülted a nyelved.