Ülök az autómban, cigarettázom. Felváltva pillantok a visszapillantó tükrökbe. Nem szeretnék lemaradni a nagy találkozásról, amit már régóta tervezgetek, amire annyit készültem.
A várost átöleli a sötétség. A park, melynek szélénél várakozom, a hobbifutók közkedvelt terepe. Kinyitom a kesztyűtartót, ebben a pillanatban tűnik fel a kiszemeltem. Magával ragadó a látvány, ahogyan előúszik tökéletes alakja a gyengén megvilágított félhomályból.
A középső tükörben látom őt. Csodálatos a pillanat. Szájtátva bámulom, amint az autóm felé halad. A fejemben lelassítom a mozdulatait, így még maradandóbb lesz az emlék. Ahogyan emeli egyik lábát a másik után… ahogyan meglibben a copfba fogott haja.
Ez az a pillanat, amiért érdemes élni. Higgadtan szállok ki, nehogy elijesszem az én madárkámat. Hiszen ő nem is sejti, mennyire sóvárogtam, hogy ez a perc bekövetkezhessen.
Kézben az üveg és a zsebkendő. Fel vagy készülve a megfelelő fogadtatásra. És, megérkezik, fejhallgatóval! Kell ennél több? Azt sem hallaná, ha az Orient Expressz vágtázna mögötte hangos vonatfüttyökkel!
Kezdetét veheti a randevú, a bűvös szeánsz. A zsebkendő átitatva kloroformmal. Mögé lopózom, és gyengéden az arcára szorítom. Erről már tudni fogja, hogy ez olyan meghívás, ami a legváratlanabb pillanatban érkezett. Lehet, hogy egy kicsit ellenkezni fog, de nem kell komolyan venni! Meg kell mutatnia, hogy ő nem egy könnyűvérű nőcske. Miközben kapálódzik és gyengül az akaratereje, én már tudom, hogy nem kell egyedül töltenem az ünnepeket. Erről szól a Karácsony: mit vegyünk haza!
Miért tolakodjunk annyit? Gyerekkorom óta rühellem az ünnepeket, mert szart sem kaptam, hiába kértem bármit. De megtanultam elszórakoztatni magam, mindenféle drága játékok nélkül. Először csak kóbor macskákon kísérleteztem a biológiai célú-kutatásaim fejlesztéséhez, később támadt fel az érdeklődésem a művészetek iránt, így a sminkelés gyönyöre. Egy lány az alsó tagozatból, aki kissé vonakodva, de vállalta a modell szerepét. Azóta is velem lakik, bár néha még elég erős honvágya van.
Kérdem én, minek a sok kacat, és a még több haszontalan játék? Hány gyermek lehetett még rajtam kívül, aki művészi érzékkel megáldva, amit a „divatos játékok” miatt, kénytelen volt háttérbe szorítani, vagy, ami még rosszabb: soha nem tudja felfedezni, értékelni, hasznosítani az egyéni adottságait?
Szerelmem ébredezik. Az egész éjszakát átaludta. Tapasztalatból tudom, reggel milyen jól esik egy pohár víz, hogy a szomját csillapíthassa. Már is várakozással tölt el, mit fog gondolni életem párja az új lakhelyéhez.
– Jó reggelt, szépségem! Varázslatosan indul a nap. Olyan boldog vagyok! A pince a legjobb hely, hogy az ajándékaimat távol tartsam a lebzselő, kéjenc, sóvár tekintetektől, és persze a saját családjuktól is. Nem leszel egyedül, hiszen itt tartom a matek tanárnőmet, valamint azt a nőt is, aki annak idején osztálytársam volt, csak kikosarazott, még valamikor a szexuális érdeklődésem legelején. /Az ő története eltér a többitől, ezért van velem már régebben./ Vágyaim ébredésével párhuzamban lohasztotta le a normál- társas kapcsolatokra való igényeimet. Már nem hibáztatom érte! Csak nem mehet haza többé!
Ssssssss! Ne legyél hálátlan! Idd meg ezt a vizet… jót fog tenni. „Én nem dugok az első randin, de még a másodikon sem!” Ugye, hogy egészen más értelmet nyer, ha egy csomagtartóban kötsz ki? Honnan jött a „sminkelés”? A hangok a fejemben! És a rejtett tehetségem tökéletes egybeolvadása. Gyönyörű, földöntúli összkép! Az első lány, akit kisminkeltem, ellenkezett, míg a szuri hatni nem kezdett. Az volt az első olyan élményem, ami hűen képes volt visszatükrözni a valós személyiségemet, és hogy, mi a célom az életben.
Miért olyan ijedt a tekinteted? Megóvlak a kinti világtól. Biztosan egy átlagos, unalmas kapcsolatban éltél. Eddig! Ennek már vége! Családbővítést tervezek a közeljövőben. És te lehetsz az, aki színesíti a palettát, frissítheti a beöregedett, elfajzott vérvonalat. Örülsz? Kapcsolatban vagy, ugye? Te kis naiv. Egyszer mindennek vége. Nem szenvedett sokáig… a tűz pillanatok alatt felemésztette. Meg sem említett téged! Kicsit büdös volt, néhányszor sikoltozott is, de a látvány magáért beszélt. Még mormoltam is valami ima félét. Nem vagyok pap, hogy feladhattam volna neki az utolsó kenetet. Meg tudod ezt nekem bocsátani?
Na! Na, mit hisztizel? Már túl van rajta! Nincsen „barátod”, de szingli sem vagy. Én vagyok az új pasid, és te imádni fogsz engem, ha tetszik, ha nem!
Hogyan? Mit képzelsz rólam? Sokat fejlődtem, sokkal kifinomultabb lettem, te ribanc! Sminkelni is fogunk, sokszor! Az én mottóm: olyan nincs, hogy nincs! Egymásnak vagyunk teremtve! Altatók, nyugtatószerek… csak ügyesen kell az italokba adagolni!
Szép arcod van. Szereted, ha kisminkelnek? Ne légy kishitű! Neked mindent a szádba kell rágni? Ezért sminkelek én! Ne ellenkezz! Miért is ne? Annál nagyobb élmény lesz, amikor… végre… kifesthetem a csodás kis pofidat.
Ha rajtatok múlna, az egész sminkkészletemet a sarokba hajíthatnám, és kereshetnék magamnak valami normális melót! Személyeskedtek, ellenkeztek velem: „Szadista barom! Te perverz, beteg állat!”
Tanultam a hibáimból. Egyszerre vagyok kitartó és rámenős! Már jobban vigyázok rájuk, a dolgaimra. Gyakran fürdetem őket, nyugtató arcpakolás, megmosom, beszárítom a hajukat… utána megint egy smink. Nem tarthatom őket igénytelenségben.
Szánalmasnak véled az önbeismerésemet? Egyik ismerősöm szerint, mindig a férfinak kell kezdeményezni, lényegtelen, hogy a nő akarja-e vagy sem. Akár virággal, netán ragszalaggal… de semmi sem lehetetlen.
Nézd, én nem tudom, hogy a normálisnak aposztrofált társas kapcsolatok miben merülnek ki. Nyálas, unalmas, megszokott klisék? Nő válogatja, nála melyik sunyi, álszent pasas lesz a befutó. Jómagam teljesen más irányba tereltem a megszokott ismerkedési formulákat, és átlépek néhány felesleges közhelyet, így például: a „Szia! Mizu?” És legfőképpen: „Van-e hozzá kedved”?
Irracionálisabb esetekben szoktam csak segédeszközöket használni, hogy leendőbeli kedvesemet jobb belátásra bírjam. Amikor nagyon muszáj… Kloroformot már egyáltalán nem lenne szabad használnom! Másnap reggel a lányok erős fejfájásra és émelygésre szoktak panaszkodni. Saját recept szerint kell majd összeállítanom egy új keveréket. Ezek tudatában felelősséggel kijelenthetem: igenis, a férfi kezdeményezzen, mert nem minden nő van tisztában a kölcsönös vonzalom puszta tényével!
Van egy nagyon jó ismerősöm, egy állatorvos. Régebben tőle szereztem a Ketamint. Átmenetileg börtönben van, tiltott műtétek miatt! Mennyire játszhatott közre, hogy ráadásul alkoholista is? Ki tudja.
Ne húzzál fel! Kooperálhatnánk együtt is, azzal a feltétellel, hogy néha hagyod magad kisminkelni! Sajnálom, hogy a csomagtartóban kellett hazahoznom téged, de nagyon nem szeretném, ha a nyomunkra akadnának. Látod? Átalakítottam a pincémet a kedvedért. Így a nap túlnyomó részében együtt lehetünk. Minőségi hang- és hőszigetelő anyagok, lemosható falfesték. És, a biztonság minden előtt: senki sem be, senki sem ki! Az a szép nagy tükör… abban nézheted, amikor kisminkellek! Tetszik, ugye? A legprofibb szépségápoló cuccokat vettem! Hidd el, megéri pénzt áldozni rá! Helyrehozom a sminkedet. Ki volt az a szakbarbár, aki ezt tette veled Mire felébredsz, minden rendben lesz, megígérem. Empátia, humor, törődés kellene? Bronzos bőr, kockahas? Csak óvatosan… Naplemente, egy gitár, valami nyálas dal, könnycseppek? Az a fajta romantika nem nekünk való. Egy picit megszédültél… semmi baj, itt vagyok, segítek! Gyere, pihenj a kanapéra… leveszem a cipődet. Tudja valaki, hogy hová indultál otthontól? Nem? Nagyon jó! Akkor csak aludj, kedvesem. Mire felébredsz, minden rendben lesz…
Sid Clever