Szárazbarát

Az egyetemi évek alatt végig az volt a téma, hogy akkor most mi van, járnak, vagy nem járnak. Mindketten azt mondták, persze hogy járunk, egyetemre járunk, moziba járunk, sörözni járunk – ez azonban senkit sem érdekelt, igazából azt akarták megtudni, hogy mi újság az ágy körül. Befeküdt már a Vali a Béla ágyába, Béla milyen sikerrel vette az akadályt? Nehéz megmondani, hogy miért olyan fontos ez mindenki másnak, az érdekelteken kívül, miért kötelező elárulni, mi történt, vagy nem történt.

Laci és Niki évek óta, jól van, ők tudják. Pityu és Bea csak a múlt héten kámingautoltak, erről még lehet pusmogni néhány napig. Miért ők, miért a Beával, hova tette a szemét a Pityu, és akkor most mi lesz a Pannikával; bizony mondom, döntően fontos kérdések ezek, meg kell csócsálni alaposan.

Mi csak barátok vagyunk, mondták Béla és Vali, amivel megint feladták a leckét, mert a barát szó azt is jelenti, meg azt se.

Milyen fokozata az a barátságnak, ha mindig egymás mellett ülnek, ugyanabból a jegyzetből tanulnak, megosztják egymással az infót, ahelyett, hogy külön villognának? Hogy a büfében, klubban, kiránduláson mindig együtt vannak, az már csak a cseresznye a koktélban. Miért, miért, amikor „mindenki” tudja, hogy fiúk és lányok között nincs barátság; szex van, de még inkább rivalizálás. Mert ha te adnád, neki viszont nem kell, az halálos sértés. Ha ő adná, és te utasítod el, az szemtelen bepróbálkozás, és mitképzelmagáról.

Mondjuk, Béla azt is megkapta, hogy az orientációja, na ez az, amit nem korrekt kimondani, de attól még kimondjuk, milyen az már, hogy én tartsam a számat, amikor te szegted meg a kibővített tízparancsolatot.

OK, a Bibliában több száz parancsolat van, és a levegővételen kívül körülbelül minden tilos, mi azonban nem a teológiai fakultás vagyunk, uram, menjen tovább egyenesem, aztán a második ajtó balra. Na, ott megtalálja azt, amit keres. Ott ül egy nőneműnek látszó, khm, tárgy, pontosan olyan, mint a szőnyeg, faltól falig. Blúza a homloka közepéig fel van gombolva, a cipőjét még nem látta élő ember, biztosan nincs is neki, legföljebb Jézus-saru. Kiválóan ismeri a bibliai tilalmakat, és fehérlovas hintón viszik a mennyországba, csak még nem készültek el az akadálymentesítéssel. A jó ég tudja, miért olyan kövér, pedig csak annyit eszik, mint egy madár, egy dögkeselyű. Esetleg még a rozsomák is szóba jöhet, bár az nem repül.

Kezdetben Béla is lefutotta a tiszteletkört, bepróbálkozott, nem kicsit. Valika őszintén nem értette. Ezzel a névvel? Béééla! Amikor köztudomású, hogy a bélák, mint kategória – kérlek szépen, ne gyere nekem azzal, hogy királyi név, végül is csak négyen voltak, háromról momentán semmit sem tudnék mondani, a negyedik nem tudta legyőzni a tatárokat, ronggyá verték a hadseregét, és még sokkal rosszabbul is járhattunk volna, ha ez a Béla nem záratja be a kolostorba az egyik lányát, csakis ezért menekült meg az ország, most pedig nyomás azonnal a Nyulak szigetére, térdre borulás a romok előtt, kötelező.

Nem, Jucika, akire magácska gondol, az a Pirodka, szegény, ő se jött össze a Toldki Miklósával, sosem tapasztalhatta meg, milyen boldogság elválni, amikor a nyakán lóg három gyerek. Bár akkoriban nem volt divat a válás, jobboldali kormány volt, mint az angol autókban, és csak a régi színdarabokban előforduló sok-sok „félre” mutatja, mit csináltak az emberek a válás helyett.

Valika szépen, bölcsészhez illő bölcsességgel megmagyarázta, miért nem lenne jó az, ha ezt a nagyszerűen működő barátságot elrontanák egy kósza numerával, aztán szélsebesen férjhez ment, még az utolsó vizsgák előtt. Volt királynői megjelenés a Lilly esküvői ruhaszalonból, nyálas mondások Paul Coelhótól, álommenü a Zöldfa étteremben, antik bútorokkal berendezett nászutas lakosztály a Héderváry kastélyban, és Béla is ott volt mindenütt, ahol csak lehetett. Az új férj jó képet vágott a dologhoz, hiszen Béla csak szárazbarát.

Talán még sajnálta is, odahívta harmadiknak, gyere már, ne maradj ki a jóból – vagy sajnálta ugyan, de nem szólt többet, mert Valika elég félelmetes, amikor beindul, és megmondja a véleményét, a zsoltárszerzők modorában.

Az új házasságnak semmivel sem volt jobb a forgatókönyve, mint az összes többinek, de legalább Bélára mindig lehetett számítani. Béla mindig ráért, amikor Vali ugyanolyan, leheletfinom, hímzett strandkendőt akart vásárolni, amilyet Keira Knightley viselt a hetvenhetedik felejtős filmjében; de a férjet is szívesen elkísérte, hogy kipróbálják a paintballt. Eljátszotta a befektetési tanácsadót, és türelmesen várta egész nap a mosógépszerelőt, pizzát rendelt, és rendben tartotta a perzsa macska bundáját. Bevitte a kórházba Valit, amikor a hetedik hónap végén váratlanul megindult a szülés, és majdnem beterelték őt is, hogy végigámuldozza a nagy eseményt.

Ezt azért mégse, hárított Vali, ez túl nagy áldozat lenne, ennyit még a legjobb barátomtól sem kívánhatok. A legrosszabb esetben a dúla kezét szorongatom.

A dúla jelenléte igen hasznos volt, lényeg, hogy nem dúlt maga körül, csak ott állt Valika mellett, papírzsebkendővel törölgette a homlokát, hülyeségeket beszélt, és végül gratulált Bélának a pompás kis vasgyúróhoz. Vali elég szkeptikusan fogadta a boldogságot, amit egy ifjú pelenkapusztító nyújtani képes. A férj már régen elporolt, azt sem lehetett tudni, hol tartózkodik ebben a történelmi pillanatban. Hogyan fogja megtudni, hogy fia született? Valika nem tudott megszabadulni attól a téveszmétől, hogy egy frissen olajra lépett pasit egyáltalán érdekel, mit hagyott maga után. Béla mit tehetett volna, kinyomozta a címet és a telefonszámot, bediktálta a bébi legfontosabb adatait, súlya, hossza, koordináta rendszere, tisztára a mamája, és nagyon cuki. Gratulálok, mondta a férj megrendülten, és másnap elköltözött, még nagyobb titkolózás közepette, mint azelőtt. Béla persze továbbra is kitartott a barátság mellett, annyira, hogy átmenetileg Valihoz költözött.

Volt valami fekvő alkalmatosság a nappaliban, kissé rövid és keskeny, viszont a párnák remekül passzoltak a huzathoz; Bélának nagyon tetszett, már csak azért is, mert annak idején ő választotta, nemcsak a párnákat, az egész berendezést. Sőt, ki is fizette, ha már úgyis ott volt a bútoráruházban – tudják, nem az a tegezős, ahol mindenkibe ízetlen gombócot tömnek; rendes ember nem ott vásárol, hanem klasszisokkal jobb helyen.

Mondjuk, én szeretem a tegezőst, főleg amikor megkérdezik, tudtam-e, hogy egy fiókos szekrényben sok minden elférhet. Hát nem, dehogy tudtam, sanyarú volt a gyerekkorom.

Különben Béla szépen ellátta a gyereket, játszott, gügyögött és vasalt, bár majdnem mindennap elment valahová, és elég sokáig elmaradt – Vali csak annyit tudott, hogy ilyenkor egy munkahelyen tölti az idejét. Nem szép tőle, hogy ilyen sokáig magamra hagy, tudhatná, hogy a gyerkőccel nem bírok egyedük – kész katasztrófa a játszótéren, ahol még a homokot sem fertőtlenítik naponta – magam láttam, amikor elrepült fölötte egy galamb – ez nagyon veszélyes, mérgező homok, de mit csináljunk, Zalánka imádja; a szakírók egyetértenek abban, hogy a gyerek csak a homokozóban fejlődik egyenletesen. Béla megszerezte a törvényjavaslat szövegét, amely húsz év börtönt helyezett kilátásba mindazon elvetemülteknek, akik etetni merészelik a galambokat – de ahogy én ismerem őket, akkor sem fognak éhen halni, ha nem kapnak morzsát, régóta berendezkedtek az önellátásra, és tojnak a törvényjavaslatokra. Sőt, egyéb tojásokat is produkálnak, biztosítják, hogy ne maradjon burukkolás nélkül a következő nemzedék. Béla szúnyoghálót szerelt a játszótéri homokozó fölé, de ezt meg a többi bezzeganya ellenezte, mert mi van, ha mégis beszorul a háló egy szúnyog alá.

Egy szép napon Béla megtette a nagylelkű ajánlatot: Szívesen feleségül veszlek, khm, izé – amennyiben úgy gondolod, hogy ez jót tesz az imázsodnak – és akkor a kis Zalánka Tolnánka Baranyánka is megfelelő családmodellben nőhetne fel.

Vali elérzékenyült a meghatottságtól. Béla, te olyan jó vagy hozzám, nem is tudom, hogy mit csinálnék nélküled. Az vagy nekem, ami a testnek a teljes kiőrlésű, csökkentett kalóriatartalmú kenyér! De a szívem szakad meg, ha arra gondolok, hogy akkor vége lenne a mi csodálatos barátságunknak, amely eddig olyan sikeresen állta az élet viharait. Tündér vagy, de éppen most nem aktuális, eldöntöttem, hogy hozzámegyek egy osztrák bankvezérhez. Ki az? Ugyan már, ezerszer is említettem! Rengeteg pénze van, de tudod, hogy én nem vagyok anyagias. Talán ne adjak neki egy esélyt, csak azért, mert sok pénze van?

Béla örült. hogy Valika élete ilyen szépen elrendeződik. Magához vette a gyereket, hogy az utolsó akadály is elháruljon a tervezett házasság elől. A bankvezért kissé aggasztotta, hogy Béla állandóan jelen van az életükben, Valika azonban megnyugtatta: Ne is törődj vele. Béla csak egy szárazbarát.