Szárnyakat ragasztasz. Olyan szárnyakat, amelyekkel úgy repülhetek, hogy biztonságban érzem magam. Gondoskodsz arról, hogy véletlenül se essek Ikarosz hibájába.
Ezermester vagy. A mai világban szinte lehetetlen hasonlóhoz jutni, de nekem megadatott.
Mégiscsak szerencsés vagyok?
Óvatosan kibontom gyenge szárnyaim, úszom a talaj fölött. Nem vágyom túl magasra, csak bátortalanul, széttárt karokkal, csendes mosollyal hasítom a levegőeget. Hatalmas belégzés… tüdőtágító sóhaj… lent hagyok minden negatívumot… magamba zárom az éltető levegőt, kacérkodom a ritmusokkal. Élvezem a lebegést.
Ezermester vagy. Szerény, visszafogott, csendes, pedig magasabban repülhetnél bárkinél, mindened megadatott ehhez. Értesz a viaszos szárnyakhoz, a kósza lelkekhez, mestere vagy a szavaknak, az ujjaidtól kelnek életre.
Energiád végtelen. Két "lapátolás" közt szárnyakat osztogatsz a szárnyaszegettnek, önzetlenül.
Mi ez, ha nem kiváltságos kincs?
Szárnyakat ragasztok neked, hát repülj te is!
elnyűtt avarban
szunnyadó szóvirágok
szárnyat bontanak
22 hozzászólás
A szárnyak a kiváltság jelei, de ez a kiváltság nem öncélú, akár használója, akár készítője a szárnyaknak az ember. Valamiért, valami nagyobb dologért vannak, azért, hogy a birtokosuk többet, jobban adhasson.
Repülni csodálatos dolog, repülj hát, csak óvatosan, mert nincs olyan messze a Nap, és feljebb ritkább a levegő.
Írásod nagyon szépen szól, tiszta az ereje, a szíve, nagy örömmel olvastam, szépen vezet a záró haiku is.
…és kit ne foglalkoztatna :-)? Valahogy a "Dialógus az éjjel" versem kattant be, talán nem véletlenül…
Köszönöm az élményt, nagyon jól esett az írásod olvasnom!!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Szárnyakat kapni kiváltságos, nem mindenkinek adatik ez, meg is becsülöm. Visszaélni ezzel: emberként nem lenne emberi. Adni valamit: felemelő. Csak jobban szárnyra kap a lélek azáltal, hogy egyre többet nyújthat. A repülés csak azt az érzést kelti bennem, hogy másokkal együtt szárnyalhatok. A Nap túl közel van, ez való igaz. A szárnyak szándékosan viaszból készültek az Ezermester által, de rajtam is múlik, hogy meddig bírják olvadás nélkül. Ikarosz hibázott, bennem egyesülnie kellene az ebből fakadó bölcsességnek, ezáltal a "se fent, se lent" érzésnek. Újra elolvastam a versed, kivettem a lényeget:"de minden kihullott szállal közelebb lesz az ég.".
Én is köszönök mindent! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Kicsit pereg a film. Csodálkozó szemekkel részese lennél, mégsem teheted. Végignézed, rendeznéd tán, ha nem éreznéd, hogy kész a film, mi előtt fejet kell hajtanod.
Az eseményeknek mégis részese vagy. Tanulsz, okulsz a látottak alapján. Tisztes távolból figyeled mégis a tanulságot, magadat.
Lehet, csorbán hangzik, félreértelmezett, amit felfedezni véltem.
Simogatóan szép tiszteletadás.
Szeretettel: Val'
Szia Val! 🙂
A film mindig pereg, előttem most éppen egy Oscar-díjas film Kevin Costner főszereplésével. Elő is veszem, kedvem támadt megnézni. 🙂
Kifejezetten okos hozzászólásokat írsz, ez lenyűgöz. 🙂
Nem hangzik csorbán, egyáltalán nem.
Örülök, hogy elolvastad, megértetted, jelen vagy! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Már csak azért sem hagyhattam ki, mert szeretek szárnyalni, mint a sas. Akkor is, ha nem biztonságos, mert kell az adrenalin, amit a repülés, a képzelet, és a zene adni tud. Most " két "lapátolás" között…" szárnyaim ismét kinőttek, írásod nyomán.
Látom Te is "átnyergeltél" kicsit a prózába. :)) Jó szárnyalást kívánok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Szia Pipacs! 🙂
Ez biztonságos repülés, nagyon óvatos vagyok. 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Te magad is ezermester vagy! Hiszen minden kategóriában nagyon nagyot tudsz alkotni!!!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Szia Fél-X! 🙂
Köszönöm, örülök, hogy tetszett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon szép lett a haibun.
Szívből gratulálok: Marietta
Szia Marietta! 🙂
Örülök, hogy tetszett, köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szépséges ! Gratulálok Jega Ibolya
Szia Ibolya! 🙂
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Kankalin
Drága Lin!
Téged csak csodálni lehet. "Szárnyakat osztogatsz"… miközben saját szárnyaid alig nyitod ki. Pedig… Egyszer, csak egyetlen egyszer tárnád ki őket, egyetlen szárnycsapással közel kerülhetnél a végtelenhez, s akár a Naphoz is, veszély nélkül, anélkül, hogy félned kellene a megsemmisüléstől. Attól nekem kell félnem, mert Téged olvasva, a mellékelt dalt hallgatva valóban megsemmisültem. Hihetetlen jó a párosítás.
S tudod, lassan a művészet minden ágában megmutatod tehetséged. Zene, irodalom… most a festészet. Önarckép, gyönyörű festmény lett:)
Kicsi lány, leszel Te még igazán nagy:)))
Szeretettel Rita
Szia Rita! 🙂
A szárnyakat más osztogatja, én is kaptam kettőt, viaszosakat. 🙂
Jobb ez a lebegés a talajhoz közel, zuhanás közben nem ütöm meg annyira magam. A szárnyakra vigyáznom kell, mert nem kapok újat, ha ez elolvad.
Örülök, hogy festménynek tartod, de a képen nem én vagyok, hanem az Ezermester. Úgy látszik jobb, ha az irodalomnál maradok, mert a festés még kívánnivalót hagy maga után. :)))
Köszönöm!
Szeretettel: Kankalin
:)))
A művek értelmezése nem egyszerű dolog, kiben ilyen, kiben olyan érzéseket, gondolatokat vált ki. Ugyanez igaz szerintem a festészetre is. A festmény igenis csodaszép… de most ülj le csendesen és nézd az én szemeimmel, az én oldalamról…
És lesd meg a postaládát:)))
🙂 Megnéztem. 🙂 Érdekes. Azt hiszem, mégis egoista vagyok, mert úgy írtam le, ahogy nekem jó. 🙂
Kedves Kankalin!
Ritkán lehet Tőled prózát olvasni, de ebben is kiemelkedően szépet tudsz alkotni. Élvezettel figyeltem szárnyalásodat, amely mindenfelé kiterjed. Jó, nagyon jó, amíg az ember tud szárnyalni. Kívánom Neked, hogy ez a képességed megmaradjon mindenkor.
Örömmel olvastam kedves és szép soraidat.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Tényleg ritkán keveredek prózába, de ez így kívánkozott. Azokat a szárnyakat magam nyesegetem, nehogy Ikarosz hibájába essek. Egy ideje megtartom magamnak a gondolataim, nem osztottam meg az olvasóközönséggel. Talán majd egyszer…
Köszönöm szépen, hogy itt jártál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ó azok a szárnyak! Hogy szeretünk repülni, szeretünk szárnyat kapni és adni,hogy repülhessünk. Hiszen akkor arra megyünk, amerre a vágyak visznek, nincs út, csak az a halk kellemes sustorgás a levegőben,olyan bizsergető érzés repülni és másnak szárnyakat adni, az fenséges dolog..Repül a lélek is és vele a reménység,, Sose hagyjon el!
ruca
Szia ruca! 🙂
Ritkán ragasztanak ránk szárnyakat, ezért kivételes jelentőséggel bír a szándék. Visszaélni nem szabad vele, mert zuhanás lenne belőle. Élvezet a repülés, de mértéket kell tartani. A vágyak hívogatnak, csábítanak, az útról nem nehéz letérni, de csapda leselkedik mindenütt. Ezért is parancsoltam egy ideje "megállj"-t magamnak.
A lelkem továbbra is repül, a szavakat karanténba helyeztem.
Örülök, hogy itt jártál. A remény sosem hal meg, én ugyan nem engedem, hogy elforduljon tőlem. 🙂
Köszi a gondolatokat. 🙂
Kalin
WOW.EGYSZERŰEN CSODÁS.SZÍVBŐL GRATULÁLOK,AHHOZ A SOKSZÍNŰ SZÓ SZÍNÁRNYALATHOZ,AHOGYAN LEFESTED MINDAZT AMIT A MAI ROHANÓ VILÁGUNKBAN MÉGIS CSAK SZÜKSÉGÜNK VAN…és lesz.KÍVÁNOK JÓ ÉLET ERŐT SOK IGAZ TÁRSAT,HOGY MEG SOK ILYEN SZÉP ALKOTÁSOD SZÜLETHESSEN;NAPJAINK&ELJÖVENDŐ OLVASÓINK SZAMARA IS.SZERETETTEL&TISZTELETTEL**KISS SÁNDOR**SANKASZKA/**MUCHAS GRACIAS
Szia sankaszka! 🙂
A haibun tartalmát ma is tartom, bár talán kicsit szebben írnám meg. 🙂
Nekem is jólesett újra elolvasnom.
Örülök, hogy tetszett a mondanivalóm.
Köszönöm szépen, hogy gondolatokat hagytál itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin