Az útitárs

Hiába néz. Azt mondja, hogy nem hiába, mert lát. Na persze, de miért engem bámul? Azért mert egy kicsit ittam, még nem kellene úgy bámulnia, mint borjú az új kapura. Hogy nem engem bámul, hanem az ülést, mert, hogy vizes. És mit akar ezzel mondani, csak nem azt, hogy én vizeztem be? Ja, mert hogy a gatyámon is ott a folt? Na és, biztosan beleültem, azért. Hogy amíg nem ültem ott, addig nem volt olyan? Azt meg honnan tudja? Állandóan engem néz meg az üléseket? Merthogy maga ült ott korábban csak egy percre állt fel, hogy lesegítse egy idős hölgy csomagját és aztán vissza akart ülni, de addigra én már elfoglaltam a helyet? Jó, mert nem tudtam, hogy a magácskáé. Nem volt ráírva. Bocsánat nagyságos asszonyom, hogy le merészeltem ülni, de most már leszállok és nyugodtan visszaülhet. Egyébként meg nem is akartam leülni, csak úgy állt meg a busz, hogy a lendülettől huppantam le. Fel is álltam mindjárt, mert le kell szállnom, látom jön az ellenőr és nincs nálam jegy. Nem tud adni véletlenül? Mivel maga szimpatikus nekem, ezért elárulom, hogy ha lenne jegyem, akkor nem szállnék le. Azért akarok utazgatni, hogy megszáradjon a gatyám. Magácska olyan kis segítőkész, igazán adhatna egy jegyet. Hogy bérlete van? Akkor a pénz is jó lesz, abból majd veszek. Hogy italra költöm? Azt meg honnan veszi? Azért mert dől belőlem a pálinkaszag? Hogy maga milyen finnyás. Azért van olyan sok magányos nő, mert válogatósak. Nem becsülik meg a férfiakat.