Mariska néni nem pletykás

Mariska néni meg van győződve arról, hogy ő nem pletykás, csak érdeklődő és odafigyel a dolgokra. Szeret beszélgetni. Az csak nem baj?
A minap is szinte egy szuszra fújta el mondókáját. Képzeld, nem azért mondom, mintha engem érdekelne, hogy ki kivel, tőlem mindenki azt csinál, amit akar, de az óvatosság és elővigyázatosság nem árt. Ez az undok Juli a negyedikről meg azt mondja, hogy mindenbe beleütöm az orrom, mert hogy meglátott, amint a kulcslyukon benézek Krisztiékhez. Hát, most mégis mit képzel rólam? Vajon miért kucorgok ott az ajtó előtt? Azt hiszi, hogy azért, hogy valami olyasmit lássak, ami nem rám tartozik? De hiszen nem is láthatnék, mert a szobaajtót mindig becsukják, így csak az előszobába látok be, ráadásul a lépcsőházból, ahol ugye engem meg kifigyel Juli, mert nincs is más dolga, és akkor kavarja azt a bizonyost, ami bűzlik.
Úgy elgémberedett a lábam, hogy alig tudtam felállni, mert azért később mégiscsak volt valami mozgás és kinyílt a szobaajtó, de csak a Kriszti jött ki, a vendégét nem láttam. Nekem egyébként is mindegy, de megnéztem volna magamnak, hogy azt a rendes férjét, azt a szerencsétlen Gábort kivel csalja. Mert hogy csalja, az biztos. Ahogy ő öltözködik és viselkedik. Úgy néz a férfiakra, mint az éhes disznó a makkra. No, ezt nem azért mondom, mintha engem érdekelne. Ha talál olyan balekot, aki beéri ilyen lopott légyottokkal, akkor felőlem simán megteheti. Hát, beleszólok én bárkinek is az életébe? Eszembe se jutna. Én csak elmondom azt, amit látok, meg amit hallok és ezeket szépen össze is illesztem, mert gondolkodni azért szabad, azt nem tilthatja meg nekem senki. Szóval én csak azért kukkantottam be, mert úgy láttam, hogy Kriszti férje elment otthonról, akkor meg kivel beszél? A gyerekei ilyenkor dolgoznak, egyébként is jó, ha havonta egyszer idedugják az orrukat. A múltkor is, na, nem azért, mintha nem lenne más dolgom, mint hogy azt figyeljem, mennyi ideig vannak itt, de épp harangoztak és csak úgy automatikusan néztem rá az órára, mikor hallottam, hogy újra nyílik és csukódott náluk az ajtó. Na, mit gondolsz hány óra volt? – egészen pontosan 12 óra 32 perc. Na, ennyi ideig maradtak, harminckét percig.
Mondtam is annak a kiállhatatlan Julinak, hogy azt gondoltam, hogy betörő, mert ma ugye ez simán előfordulhat. Kilesik, mikor megy el a tulaj és álkulccsal bemennek. Erre Juli azt felelte, hogy ha otthon volt Kriszti, akkor nyilván nincs szükség álkulcsra, akit beenged, azt ismeri. Na, hát ez az! Fején találta a szeget, persze, hogy ismeri, erre én is rájöttem, nem szükséges a Juli bölcsessége hozzá. Nem érdemes az ilyen nagyszájú nőkkel vitatkozni, mint amilyen ez a Juli. Egyébként is jobb, ha ő is hallgat, mert hozzá meg mindig egy hölgy jár. Azt mondja, hogy házvezetőnő. Kacagnom kell. Na, erről is hallottam már egyet s mást. Előfordul, hogy egy nő nem a fiúkat szereti. Amilyen sznob ez a Juli, ki is nézem belőle. Az a keskeny, szinte csík szélességű száj, amivel ő büszkélkedhet, frigid nőre vall. Emancipitált, encipitált, vagy mi a csuda nőszemély. Még hogy házvezetőnő! Mi a fenét tudna az csinálni? – hiszen Julinak se kutyája, se macskája. Na, jó, engem nem is érdekel, mindenki azt csinál, amit akar. Csinálják, ha jólesik, de akkor ne velem foglalkozzon, és ne rólam híresztelje, hogy kíváncsi vagyok és pletykás!
A Juli szomszédja Klári meg egy farkaskutyával él együtt a lakásban. Na, az se semmi! – ahogy mondani szokás. De ne szólj szám, nem fáj fejem! Egy dolog biztos, hogy szegény Klári ronda, mint a bányarém, így nem csoda, ha se férfit, se nőt nem talál.