Hová siet ebben a fene nagy szélben? Nem látja, hogy butaság volt kibújni a meleg szobából? Most a szépen elkészített haja is odalett. Nem zavarja hát? Ó, ugyan engem sem. De hát a csudába vele, igaza van. A zord felhőkkel majd vigyázzon! Nem látja, mert arra megy, de én onnan jövök, így segítek magának. Előrejelzek. Nem bánja ugye, hogy egy ismeretlen szeleburdi óva inti? Mosolyog, ez kedves magától. Megjegyzem, ígérem, hogy az a sietős lány, ki a minap majd elázott, rám mosolygott. Miket nem mond! Hogy azon a ragyogó hétfői napon mi ugyancsak összetalálkoztunk? Nem vettem észre. Bizonyára a kora reggeli bódultság felejtette el velem magácska gyönyörű szemeit. Zöld, igaz? Zöldeskék. Maga tudja igazán. Siet, még mindig? Hogy egy fontos hívás? Megértem. S, hogy én? Miért bóklászom egyedül a szélben? Nocsak, maga valami sejthet. Hogy is mondjam? Maga oly vidám ezen a keserű napon, hogy kedvét elrontani nem kívánom. Mondjuk azt, hogy egy fontos hívásom van énnekem is, s így megtarthatja szép mosolyát.
Szaladna már, igaz, kedves? Hát szaladjon, hadd forduljak ön után.
Hogy lát-e még valaha? Bizonyára, a szeles napokon mindenképp.
Szél
By liptainorman