Szellemkastély, I. felvonás 7. szín

A táskák s egyéb holmik már nagyrészt eltűntek. Helyettük ide is beköltözött a lovagi páncél egypár darabja.]
Ed, Csip és Egér be. Keresztülrohannak a színen, és teljes erővel nekiugranak a kapunak.
Egér testtel, Ed ököllel, Csip lábbal megy neki.
Hatalmas döndülés, a kapu meginog, de utána ismét szilárdan tart. Csip még rávág egyet-kettőt.
Mind el, egyként, szótlanul.
Szünet, majd újra berontanak a fiúk, lejátszódik az iménti esemény. Csip káromkodik is
Egér: Várjatok, nem jó, várjatok! (Liheg.) Mind vállal kéne nekimenni, teljes súllyal, és akkor…
Ed: Teljes súlyt viszek az ütésbe is, plusz még karból is lököm! Inkább ti is csináljátok így!
Csip: Nem hiszem el, ez a szemét ajtó… (Rávág, majd a másik kettőnek:) Figyi, az embernek a lába a legerősebb! Rúgjuk mindhárman! (A közte és Ed közt álló Egér vállára csap, tőle remélve támogatást.)
Ed: Üssük!
Egér: Lökjük!
Csip: Hogy rohadna el ez a rohadt kapu! (Rásújt.)
Ed: Próbáljuk meg mindhárom módon. Időnk van…
Csip: Nem akarom fölöslegesen zúzni a csontvázam, baj?
Ed: Ugyan, ne nyavalyogj! Na gyerünk! (Egér vállára csap, tőle remélve támogatást.) A lökéssel kezdjük.
Csip: Egér, küldd meg végre rendesen!
Mind el.
[Hosszabb szünet, esetleg egyikük a szín szélén marad, hogy a közönség már-már azt higgye, mégsem a berohanásos jelenet következik.]
Majd ordítva be, neki a kapunak
[Csip még produkál egy rúgást a levegőben, közvetlenül a kapu előtt, majd ő is vállal zuhan rá, akár a többiek.]
Ed: Várjatok, nem jó, várjatok! (Liheg.) Lökés közben kéne megfeszegetni oldalról.
Csip: Ja, pártolom! (Felkapja a lovagi páncél egy hosszúkás darabját.) Én feszítek!
Ed: Mi meg ütünk!
Egér: Ne már! Jobb volt a lökés!
Elindulnak kifelé, Csip közben az ajtó széléhez áll, próbálgatja beékelni az ajtó mögé a fémdarabot
Ed: Egér, megbeszéltük: mindenből egy próba. Most ütünk. Utána én feszítek, és ti rúgtok Csippel – így igazságos. Nem?
Csip (hirtelen óbégatni kezd): Gyertek, gyertek, a rohadt életbe, gyorsan, gyertek! Megvan, megvan, benyomtam, most kéne rárúgni egy akkorát…!
Szavai közben Egér és Ed azonnal visszafelé kezdenek rohanni, majd mindkét tenyerükkel rávágnak az ajtóra, teljes súlyukat adva az ütésbe. Ed azonnal egy másik vasért ugrik, közben Egér gyorsan Csiphez lép, és segít neki
Egér: Ed, feszítsd gyorsan, felülről, alulról – nem, nem, felülről!
Szavai közben Ed odafut, és próbálja az ajtó mellett keletkezett résbe beszuszakolni a nála lévő sisakrostélyt
Ed (vicsorogva): Kikanalazom, hogy nem köszöni meg…!
Végül ellépnek mindhárman, művüket szemlélve: a vasak maguktól állnak a kapu melletti résben
[Egér az ujját szopogatja oldalról, jelezve, hogy megsérült.]
Csip (ádáz tekintettel): Na MOST adjunk neki a mellvérttel!
Ed (újabb páncéldarabot varázsol elő az előbbiek helyéről): A hátulja hol van?
Csip (morogva): Elvitte Tánja…
Kiveszi Ed kezéből a mellvértet, s a kapu mellett hatalmas csapásra emelkedik
Ed: Várj már, mit csinálsz? (Elkapja Csipet és lefogja.) Egy ütéssel kivernéd onnan! Csak szépen, lassan, finoman. (Visszaveszi a mellvértet.) Fogjad azt az éket. (Lassan, célozva ütésre emelkedik, aztán megtorpan.) Egér, te meg nyomhatnád az alját. Annyival is könnyebb… (Finoman kalapálni kezd.) Te Csip.
Csip: Mi van?
Ed: Emlékszel, mikor tavalyelőtt úgy leittad magad a Kék Hullámban?
Egér (a földről): Én emlékszem!
Csip (hátramutat Egérre): Amikor ő is ott volt? (Hátraszól Egérnek:) Egy csomószor iszunk ám a Kékben, öreg.
Egér: De akkor hulla részeg voltál.
Ed: Ott volt az a vörös csaj…
Csip: A Réka?
Ed: Emlékszel a nevére? Ne csináld!
Csip: Hogy felejtettem volna el! Azt a csajt? (Rökönyödve áll, majdnem elengedi a vasat.)
Ed: Fogjad! (Majd abbahagyja a kalapálást, Csipre mered): Ne csináld…! (Szünet.) Mikor jöttél össze vele? És hogyan?
Egér: Úgy elhúzott, hogy nem is köszönt!
Csip: Másnap este. Lehet, hogy neked nem köszönt… (Homlokát ráncolja.) Sőt lehet, hogy nekem se. De azért a számát odaadta.
Ed: Az anyját…
Csip: Ne folyassad a nyálad, kisgyerek! (Megfogja a vasat.) Hiszen tény, ami tény…
Ed: Tudjuk!
Ed és Egér együtt: „Csip bácsi ott van a csúcson!” (Ed ütni kezd.)
Pár ütés után Csip megállítja
Csip: Jól van már, várjál! Ez olyan keményen áll már, mint a…
Egér: …tavirózsa! (Felkel.)
Csip (röhög): Tavirózsa! Annál azért keményebbre gondoltam, ez tart! (Megpróbálja megmozgatni a vasat, de az alig enged.) Ez bent van, mint a…
Ed: …borosdugó?
Csip: Ez gyenge volt. Na menjünk rá a másikra!
Hajnal be
Hajnal: Hogy haladtok, fiúk?
Ed: Két vasat beszorítottunk a résbe, az ajtó mögé.
Csip: Már szinte érzem a kinti esőszagot.
Ed (fejét fogja): Az az ablakokon át jön!
Hajnal: Szerintetek sikerül kidönteni még ma?
A fiúk vállukat vonogatják
Egér: Nem tudjuk. Lehet.
Hajnal: A másik kapu, a túloldalon?
Ed (fejét csóválja): Szinte reménytelen.
Csip: Azt aztán rugdoshatnánk. Meg se nyikkan! Ha csak az lenne, akkor hullák lennénk. Hullák!
Hajnal: Mire lenne leginkább szükségetek?
Csip: Egy faltörő kosra, például.
Egér: Tudjuk, Csip, gyártsunk dinamitot a nálunk lévő szappanból, meg szárított földigilisztából!
Ed (Csipre mutat): Igazából valami hosszú vasrúd kéne a feszegetéshez. Például, mint az ásók, amiket Éviék használnak.
Csip: És amit nem akarnak ideadni egyetlen percre sem.
Hajnal: Ők is szépen haladnak. És Csip nem mondott ökörséget!
Csip (megböki Edet): Hallod! (Hajnalhoz, értetlenül:) Hogyhogy?
Hajnal: Lenne esetleg egy faltörő kos, a többiek épp most juttatnak hozzá benneteket.
Csip: Hogyan…?
Hajnal: Az ásókkal, ha éppen tudni akarod. Láttátok azt a gerendát odaát, ami kiáll a földből?
Egér: Rá van vésve, hogy „AR”.
Hajnal: Van még utána egy vékonyka „I” betű is, csak az már lekopott…
Szünet
Csip: Biztos valami „ari” dolog! Tánjának majdnem kicsorbult rajta az ásója, mikor odaát voltam. Mondtam is nekik, túl közel ásnak hozzá, aztán persze megint az én hajam lett leordítva.
Hajnal: Szerintem inkább túl messze ástak tőle idáig. Az nem gerenda, hanem egy faltörő kos!
Ed (összenéz Egérrel): Honnan tudjátok? Kiástátok?
Hajnal: Még nem, de a kos latinul „Aries”!
Ed: Ez állati nagy! Tanár úr jött rá, lefogadom!
Hajnal: Azért nem csak a férfiaknak vannak agysejtjeik, Edikém…
Ed: Akkor te találtad ki…
Csip: Nem is a Tánja… vagy az Évi…
Ed (Csipnek, fáradtan sóhajtva): Inkább örülnél az ötletnek!
Egér: Be fogunk csinálni alatta, olyan nehéz lesz, viszont talán a kapu is megadja magát.
Hajnal: Úgy van. A kost nyilván középkori emberekre méretezték: szükség lesz mindannyiunkra, hogy egyáltalán meg tudjuk emelni.
Csip: Én értem, de a nagyságos magiszter urat sose fogod meggyőzni, hogy az tényleg egy faltörő kos. Akkor be kéne ismernie, hogy az őstulok Csipnek igaza volt, és egy épületből a kapun át kell távozni. Pedig csak ő tudná nekünk a csajokat is idepofozni, mert őt imádják. De így az ő „kiássuk magunkat” című Szuper Tervének annyi.
Hajnal: Ezt bízd csak rám. Végül is az ő „Szuper Terve” az én Végső Tervem része… Már szóltam nekik. Óvatosan kiássák, de egyszersmind a gödröt is tovább mélyítik.
Ed: Azért az egyik ásót szeretnénk kölcsön kérni egy negyedórára. A gerenda – illetve kos – mellett amúgy is jobb a páncéldarabokkal dolgozni, nem? Nekünk meg kellene egy ásónyél – hátha meg se kell várni azt a kost. Lassan ránk sötétedik!
Hajnal bólint, s el
Csip: Mit szólsz ehhez, öreg? Kint leszünk! Nagyon pártolnám mosmá’… (Csend.) Szóval, miért kezdted emlegetni a Rékát?
Ed (legyint, s megütögeti a lyukba állított vasdarabot): Na de most már rakjuk be a másikat is.
Csip: Azt te csak szeretnéd, öreg, csak szeretnéd.
Ed: Szállj le rólam! (Hátrább sétál, a kapu másik szárnya mellé.) A kijutásra koncentrálj!
A Kos be.
Kisvártatva mindkét vasdarab egyszerre kiesik a kapuból.
A fiúk szájtátva bámulnak
Csip: Ne. Ne!
Ed: Ne nezzél itt, ez van. (Visszamegy a vasakhoz, nézegeti a kapu szélét, majd rávág.)
Csip: Én ne nezzek?
Ed (hátrafordul, mint aki most riadt gondolataiból): Mit nenezel? Inkább gondolkodj; normálisan, egyszer az életben…
Csip: Na most egyrészt ki kalapálta be a vasakat, másrészt ki…
Ed: Mi bajod van?
Csip: Másrészt meg ki tehénkedett az ajtónak?
Ed: Szerinted ezt én csináltam? (Lemutat a kihullott vasakra.)
Csip: Már bent volt, és te…
A Kos odalép közéjük, s megfogja mindkettejük vállát, de láthatóan nem azért, hogy szétválassza őket
Ed: És te fejezd be ezt a baromságot, együtt csináltuk az egészet, és rohadtul nem tehénkedtem sehova!
Csip: Az előbb, ott, azon a szent helyen álltál, és…
Ed: És? Egér, tehénkedtem én?
Csip: Nem az Egér, nem az Egér! Nekem mondd azt, hogy nem tehénkedtél!
Ed: Mondom is. Teljesen magától esett ki a vas.
Csip: Teljesen magától. (Szünet.) Úgy bent állt az már a helyén…! Még poénkodtatok is vele! Most meg hirtelen magától esett ki.
Ed: Most mi bajod van tulajdonképpen?
Csip: Például nem tetszik, ahogy itt osztod a lapokat.
Ed: Én osztom? Talán inkább te osztasz be mindenkit, hogy…
Csip: Folyamatosan eljátszod a górét, a művezetőt, itt dirigálsz mindenkit! A csajok meg Egér már készpénznek veszik, hogy a te szavad itt az utolsó… meg az első is! De én…
Ed: Mi van? Csip, Csip. Épp most te osztasz ki engem, teljesen alaptalanul – de mindig, mindenkivel ezt csinálod!
Csip: Én?! Te állandóan meg tudod mondani másoknak, hogy mit csináljanak, itt ugráltatod az Egeret is, meg engem is, mindenkit, hogy mit hogy csináljunk, de amit te csinálsz (lemutat a vasakra), az egy rakás fika!
Ed: Nem vagyok kíváncsi a baromságaidra! Tegnap reggel óta hallgatom, most már kezd unalmas lenni.
Csip: Már megint te mondod meg, hogy én mikor beszélhetek, és…
Ed: Egészen tegnap reggel óta! És most már elég volt. És hidd el, hogy nem leszel te mostantól a mérvadó, csak azért, mert…
Csip: Te akarsz lenni a mérvadó, és közben meg…
Ed: Állj. Csak annyit mondj, hogy te nem akarsz az lenni.
Csip: Mi?
Ed: A „mérvadó”. A főnök. A munkavezető. A dirigens. Fogod már?
Csip (nyomatékkal magára mutat): Én nem akarok az lenni, csak folyton…
Ed: Én sem akarok, és ebben maradjunk!
Csip: Te állandóan…
Ed: Ebben maradunk.
Egér: Na akkor most képzeljétek egymást a kapu helyére.
Harsány nevetés tör ki belőlük szavára, Egér zavartan velük derül.
Mind odalépnek a kapuhoz, a Kos a nyomukban
Ed: Egy, kettő, há…
Csip: Már megint te dirigálsz!
Ed: Jó, tessék, akkor számolj te! Azt hiszed, nekem attól lesz jobb, hogy tépem a számat?
Csip: Egy, kettő, há-rom!
Ütni, rázni kezdik a kaput. A kos odalép melléjük, velük rázza, mire a kapu kétszer olyan erősen kezd rengeni.
Ed: Megrepedt. Megrepedt!
Csip: Hol?! Mutasd, mutasd! (Megnézi, szilajul röhögnek, a Kos is velük tart.) Megcsináltuk öreg, megcsináltuk! (Ed tenyerébe csap.) Megrepedt! (Sóhajt egy hangosat, s elindul a padlat felé.)
Ed és Egér utána, mind leülnek
A Kos (állva maradt a kapu mellett): Hol az ész kárbavész, az erő a nyerő. Küzdd át magad az életen – soha ne állj meg, ne légy tétlen! Alakítsd világod, amint épp kívánod, ne törj vesztére, de légy vezére; hass, győzz, alkoss – én vagyok: a Kos.
Évi be, átizzadt ruhában, térdből bicegve
Évi: Tiszteletem! Látom, milyen iszonyatosan nagy erőfeszítéseket tesztek a kijutásért…
Csip: Na ne kezdd ezt a szólamot, mert kikergetlek a várból. Hol az az ásó?
Ed: Figyelj, Évi…
Évi (csörömpölve eléjük hajítja a lovagi páncél hátvértjét): Ezzel a szarral kaparom a földet másfél órája! Fáj a hátam, a karom, a derekam, a térdemet rongyosra térdepeltem, és nincs elég vizünk, hogy izzadjunk, úgyhogy homokká száradt a nyelvem, és kemencében érzem magam! Tisztelt urak, akiket a természet az én erőm többszörösével ruházott fel, megkérlek benneteket, hogy segítsetek nekünk! (Ordít.) Mert már nem bírjuk sokáig!
Ed (felkel, felveszi az eléhajított vasdarabot): Figyelj, Évi, mielőtt ezt folytatod…
Évi (folytatja): Nem hiszem el, hogy nem lehet megérteni, hogy nekünk ez nem játék. És nektek se lesz majd, mikor elfogy az összes víz.
Ed: Mielőtt ezt folytatod, hallgass meg, légy szíves. Tán úgy tűnik, nem csinálunk semmit – de csak azért, mert rosszkor jöttél.
Évi csípőre teszi a kezét
Ed: Mondd, hogy hazudok. Mondd csak ki. Egész idáig azt döngettük ott (a kapura mutat), sikerült belefeszítenünk a páncél két darabját is, bekalapáltuk, feszegettük, rugdostuk – és nemsokára ki is fogunk rajta jutni. Remélhetőleg még ma. Én se fikázom a ti melótokat, te se fikázd a miénket. Rajta vagyunk, hidd el.
Évi: Oké. Kicsit kivagyok. (Hátrasimítja a haját.) Szóval szeretnénk legalább egy fiút kérni az ásáshoz. Apa lassan már a kezét nem bírja felemelni.
Ed: Meglátjuk.
Évi: Most komolyan nem tudtok nélkülözni egy embert?!
Ed: Hidd el, nem lustaságból nem megyünk. (Pillanat szünet, majd gyorsan hozzáteszi:) Illetve egyelőre nem megyünk. Ez a gyorsabb és könnyebb út kifelé, itt nagyobb szükség van az erőre.
Évi (sóhajt): Egér, nem jössz?
Egér: De! Szerintem rám most nem lesz itt óriási szükség.
Csip: Ne hülyülj már, ha nem rúgjuk hárman, nem tudjuk még egyszer kimozdítani, az holt biztos!
Egér: Dehogynem, nézd meg, mennyire ferdén maradt! Már nem kell rugdosni, csak…
Ed: Egér, ne csináld már!
Egér: Csak simán beszuszakoljátok azt a két rostélyt oda, aztán csók. (Feláll.) Na. Irány a bánya.
Évi nevet
Ed: Most itt ne hagyj bennünket!
Évi: Ne pattogj már, hadd jöjjön, ha akar! Végre egy kis friss férfierő.
Csip felröhög
Évi (Csipnek): Téged meg szájon váglak. Jönnél inkább te ásni a nagy-nagy erőddel, főhős!
Csip visszavágna, de Ed közbeszól
Ed: Tényleg, inkább mehetne Csip, annak több értelme volna. Egér ugyanúgy tudja fogni nekem a vasakat.
Csip: Én ugyan nem megyek! Valakinek itt feszítenie is kell.
Évi: Na igen, feszíteni azt nagyon tudsz!
Egér nevet
Ed: Na, Egér, maradj itt!
Évi: Gyere!
Évi el.
Egér, elunva a vitát, elindul kifele Évi után.
Csip feláll
Csip: Itt ne hagyjál, öreg! Munka van, érted? Nem mész sehova! Érted? Munka van!
Egér (megáll, lassan visszafordul): Azt mondtad, nem játszod a munkavezetőt.
Egér el.
Csend
Csip: Hát ez… becsinálok.
Ed (fáradt hangon, továbbra is ülve): Ennek is jókor nyílik ki a csipája.
A Kos: Méghogy ennek. (Elindul kifelé.) No gyere csak, Csip…
Csip: Na majd kinyitom én neki mindjárt! Majd pont miatta fogunk itt éjszakázni! (Egér után kiált:) Egér! …Egééér!!!
Csip és a Kos el
Ed: Csip…! Csip! (Széttárja karjait, sóhajt.) Megáll az eszem. Célegyenesben vagyunk, és itt hagy mindenki. Hét ember van itt rajtam kívül, hét felnőtt ember, és mindegyiknek fontosabb dolga van – mint kijutni.
(Ed el)