Szellemkastély, II. felvonás 1-2. szín

[A főcsarnokhoz nagyban hasonlatos, azonban az ajtó nem bal, hanem jobboldalt van, kék színű s rajta díszes vasalások láthatók. A szín bejárata baloldalra tevődik.]
A szín hátuljában hosszú, alacsony emelvény, mögötte lépcső indul lefelé (s esetleg fölfelé is).
[A karzatot továbbra is Éjnén hálószobája foglalja el, mely külön színnek minősül.]
Másnap reggel.
Ed, Hajnal, Csip, Egér, Évi, Tanár úr, Tánja a színen. Hálózsákokban alusznak az emelvényen. Némelyek mellett táska, elszórt ruhák. Csip félig leterítve viharkabátjával, a ruha másik fele a földre lóg, rajta bakancsai oldalvást.
Szünet, majd Éjnén be
Éjnén: Talpra, talpra, ti földkerekség lustái, a próbát egy álomszuszék sem állja ki! Nehéz, zord nap virradt rátok! S ti fekve fogadjátok? Ha ily lustaságra tart számot nemes kedvetek – szavamra, a Munkásó majd segít felébrednetek! Befelé, hibbant!
A Munkásó be, vállán ásók
A Munkásó: Hányd a földet, fogd csak az ásót, forgasd serényen, próbálj keményen, ahogy mondom: próbálj kijutni mihamarább – Gyűlölény lakomája: avagy az vár terád!
Éjnén gonosz hangon kacag. A Munkásó el
Tánja (felriad): Mi volt ez a röhögés?
Évi (mint aki már pár pillanat óta ébren van): Miféle röhögés?
Tanár úr (épp csak felszenderedve, álomittas hangon): Aludj, Évi, még csak… (Órájára pillant. Felugrik.) Jóisten, hét óra! Elaludtunk!
Tánja is talpon már, Évi felül, palackból iszik
Csip: Na és akkor mi van? Nem ráérünk egész nap?
Tanár úr: A biológia! (Évire mutat, aki épp befejezi az ivást.) Az ellenünk dolgozik.
Csip (magára húzza viharkabátját, így bakancsai is fejére kerülnek): Jaj ne, nem akarok kora hajnalban biológia órát!
Éjnén: Csip, Csip, drága Csip, de jó, hogy visszatértél az árnyékvilágba! Itt téblábolok pirkadat óta, téged egyre várva. Rengeteg lesz dolgunk még ma, ne légy léha, ne tégy…
Csip (fetreng a kabát alatt): Jaj, nem akarok dolgozni!
Tánja: Kibújt a szög a zsákból! Na gyerünk ásni.
Tanár úr és Évi együtt: Jaj, ne!
Tanár úr: Még fel bírod emelni az ásót?
Tánja (vállát dörzsöli, tornáztatja): Nem, nem bírom – de nem szeretnék még egyszer itt éjszakázni.
Hajnal (felül, fáradtan): Alig aludtam egész éjjel.
Csip (hirtelen megelevenedik, előbújik alsónadrágban): Bántottak a szellemek, húúúú!
Hajnal: Ha nem mondogatod ezt annyiszor, biztosan jobban alszom. De ez a hely…
Ed (könyökölve): Ez a hely borzalmas. Rémálom, amiből nem lehet felébredni.
Évi: Épp most ébredtél bele.
S nevet. Ed visszahanyatlik
Csip (felhúzza nadrágját): Megyek, keresek egy fürdőszobát.
Tánja: Azt aztán kereshetsz. Szólj, ha találtál!
Éjnén: Gyere, édes Csipem, kényeztesd csak magad! Amit megengedhetsz önmagadnak, ne tagadd meg azt…
Csip: Azért egy fogmosást megengedhetek magamnak!
Tanár úr: Vízszűkében, sajnos…
Csip: Inkább rohadjon a szám egész nap? Nem-nem! Olyan büdös lesz a leheletem, hogy aki a közelembe ér, egyből sóbálvánnyá párolódik.
Egér (hirtelen szökken talpra): Ígyis-úgyis éppolyan büdös.
A lányok kuncognak rajta
Csip: Na téged meg ki kérdezett, rágcsálófej? (Táskájában turkál.) Nesze, egyél egy kis kukoricás kenyeret. (Hozzávág néhány száraz kenyérhéjat Egérhez.) Múlthavi sütés. (Fogkrémmel, –kefével és vizesüveggel a kezében a szín bal hátulsó sarka felé indul.)
Tánja (ezt látván): Ezt a pazarló állatot!
Ed (lesepri magáról a kenyeret, amely őt találta el): Pfuj.
Csip: Miért? Az a kenyér lassan nagykorú lesz. (Mondat közben fogat kezd mosni:) Lerakhatja a jogsit, hadkötelessé válik, adófizetővé …
Tánja nevetgél tréfáján
Tanár úr (élelemcsomagokat és bicskát vesz elő hátizsákjából): Na, ez a kenyér… ez máris katonaköteles lesz, a szalonnával együtt! A késem majd felavatja őket.
Ed: Mint a jó parasztember, Tanár úr? Kenyér szalonnával reggelire?
Tanár úr: Úgy ám, pont úgy! Kell is a tegnapi munka után! S ami még ma vár…
Éjnén (álnok hangon): De szilaj a hangulat! Ha tudnátok, mit hoz e nap…
Tánja (Csipnek): Legalább ne ide hányjál már! (Elkezdi kirángatni Csipet a színről.)
Csip: A sarokba, baj?
Tánja: Igen, képzeld! (Kilöki Csipet.) Oké, én mentem ásni.
Csip el
Egér: Most ez komoly?
Hajnal: Legalább egyél valamit, Tánja!
Tánja (vigyorog): Az én kajám odaát van!
Az egész társaság felkiált
Ed: Na, hát innen fúj a szél!
Hajnal: Én megyek veled. Még nem sok hasznomat vettétek odaát…
Tánja és Hajnal el.
Csip be. Elrakja a fogmosó holmit
Ed (felkel): Én megyek, megnézem, mi maradt a bejárati teremből. (Inget húz.) Megpróbálok felmászni addig, ahol hiányzik a fal. Lehet, hogy ásás nélkül is kijutunk.
Éjnén (Csipnek): Lehelj rám!
Csip rálehel
Éjnén: Tökéletes! Mehetünk, kedves!
Csip: Várjál, megyek én is!
Tanár úr: Csak óvatosan. Rátok ne omoljon egy újabb darab!
Csip: Na és? Már így is be van kötve a fejem! Mitől félnék? Hogy még egy kötés lesz ennek a tetején, vagy mi?
Éjnén: Milyen bátor vagy, hősies, vakmerő! Ez a beszéd!
Évi: Na igen, ahol nincs minek ártani odabent… (Edre néz.) Azért vigyázzatok magatokra!
Csip grimaszol egyet Évi felé, aztán hirtelen el. Ed el
Egér, kezében egy vizesüveggel, szótlanul el

A páncél darabjai immár megfogyatkozva hevernek a színen, s még jobban szertedobálva.
Gyűlölény a színen, láthatatlanul.
Csip, Éjnéntől követve, lassan be. Bámészkodik, gondolataiba merülve.
Gyűlölény előtűnik, a fények megfogyatkoznak
Gyűlölény: Mondj egy imát, halandó!
Csip: Mer’? Mitől paráznék?
Gyűlölény: Láthattad, saját szemeddel megvizsgálhattad. Azon a helyen ti ki nem juttok! Sem pedig a kaput be nem törhetitek! Roppant vasalása ellenáll majd minden kísérletnek.
Csip: De egy lyukat is ásunk, öreg. Az a lassú, de biztos módszer.
Gyűlölény: Biztos csak enyészeted, ha nem itt és ma, hát máshol, s később.
Csip: Később, minél később.
Gyűlölény: Borzaszt hát a gondolat, hogy e helyen hagyd fogadat?
Éjnén: Vigasztalanul, szégyenletesen? Mi lesz azzal, mi odakint vár, élted végtelen gazdagsága, a rengeteg… (Keresné Csip életének valódi tartalmasságát, de nem talál semmit.) A rengeteg…(rálegyint:) hiszen tudod.
Gyűlölény: Hallgass hát rám, halandó! Ördög bánja a többit, ha te élve kint vagy, sértetlenül!
Csip: Mit akarsz tőlem?
Gyűlölény (tapsol): Munkásó!
A Munkásó be. Ezúttal hatalmas vonalzók vannak kezében
Gyűlölény: Mesélj a taknyosnak a „biztos módszerükről”!
Éjnén: Méghogy taknyos, az én drága Csipem, aki…
Gyűlölény elhallgattatja kezével, s a Munkásót sürgeti meg
A Munkásó: Ahol ástok, ím, csak terméskő falat találtok. Lefelé haladván cseleznétek ki, alatta kijutni szeretnétek ti, alulról kerülve. (Kezével, szerszámaival példázza a falat s a személyek menekülési tervét.) S mit szólsz, te kemény koponya… te szédült! …ha e kőfal a sziklabércre épült! (Összecsapja a menekülési útvonalat.)
Csip (halálra váltan): Hogy az a… [elharapva káromkodik]
Gyűlölény: Ez nem jutott eszébe annak a lángésznek…!
Éjnén: „Lángésznek”…! Csip az egyetlen, aki itt gondolkodik!
A Munkásó: Áll ez a vár vagy ezer éve tán! Mit szólsz ehhez, koma? Én így építeném, szavamra! Pont így, egyenest rá a kőre! Különben jönne pár ősz, pár eső szemerkélne, s az egész összedőlne! Száz év, annyi se kéne.
Csip (mobiltelefont húz elő, nyomkodja, motyog): Nekünk annyi…
Gyűlölény (a Munkásónak): Jól van, takarodj!
A Munkásó el. Éjnén csókot dob felé mentében.
Gyűlölény átkarolja a megszeppent Csipet
Gyűlölény: Jer, fiacskám, gyere, nincs még semmi veszve. Van néhány ötlet, mentő lehetőség… (Pattint az ujjaival:) Mire vársz, izomagy?!
A Kos be
A Kos: Lásd Csip, a többiek azt sem tudják, mit cselekednek. Nélküled, úgy tűnik, mind elvesztek.
Éjnén (a másik oldalról karol bele Csipbe): Szükségük van rád!
Lassú léptekkel támogatják kifelé a színről
A Kos: Kétségtelen, az egységet neked kell megteremtened! Nem hagyhatod, hogy Ed keresztbe tegyen neked!
Gyűlölény (a Kosra förmedve): Azt hiszed, nem tudom, hogy kettős játékot játszol?!
A Kos rökönyödve bámul Gyűlölényre
Gyűlölény: Honnan tudom, igaz? Honnan? (Szünet.) A Mertkör is a markomban van!
Éjnén: Senki nem ellenállhat nekünk!
Csip: Ed, a kemény csávó, azt reméli, ő itt a központi Übermeister!
Éjnén: Úgy ám – én csak tudom!
Csip: Azt hiszi, ő tüsszentette az ózonréteget!
Gyűlölény: Idétlen, bájologva vigyorog, affektálva parancsot oszt – s úgy éljek, hiszi, hogy a gépezet nélküle halott.
Éjnén: Pedig most is, ki néz szembe minden bajjal, gonddal?
Gyűlölény: Ki tartja kézben a helyzetet…?
Éjnén: Csakis te, Csip, senki más!
Gyűlölény (leinti önmagukat): Jól van, elég volt. A Kos jön.
A Kos: Nos, a „Kos”, a bátor harcos, (nyomatékkal Csipre mutat:) te magad leszel! Ki az önzéssel s a gyűlölettel szemben áll fel…
Éjnén és Gyűlölény együtt: Úgy van!
Csip összecsapja kezeit, s dörzsöli, mint aki készül valamire.
Lassan kiérnek a színről, végül már csak a Kos hangja hallható
A Kos: …kegyetlenül, kőkeményen! Nem alkuszik ellenféllel! Hallgasd hát tanácsom, s garantálom: még ma kint leszel, egészben, ép testtel!