Szellemkastély, II. felvonás 12. szín

Nézely be.
Egér be
[Berohan, s hirtelen megtorpan, álmélkodva körülnéz.]
Egér: Hova lett mindenki? (Hálózsákjához lép, vizespalackot húz elő, s megissza az utolsó kortyokat, majd belerázza az utolsó cseppeket szájába.) No ez elfogyott. Ha senki nincs itt, akkor… (Pillanatig gondolkodik, majd eszébe jut:) Most emelik ki a kost! (Futni kezd.) Én meg nem vagyok sehol, már megint!
Tánja, Hajnal, Mari és a Kos be. Egér szinte beléjük ütközik. Marit lefogva tartják
Mari: Elengedtek végre?
Egér (döbbenten nézi az együttest, s hebeg): Mi…?
Mari: Áh, itt vagy fiam, hogy is hívnak: Egér, igen, jó gyerek – te elmondhatod nekik!
Egér: Mi történik itt?
Tánja (befelé vonszolja Marit): Ő tart itt bennünket, közveszélyes őrült, fegyvere van! Sorban elcsábít mindenkit, és…
Mari (Tánjával teljesen egyszerre): Te elmondhatod, hogy az öreg Mari nem akart rosszat! Hiszen mi hasznomat is vettétek volna, ha…
Egér: Állj, állj, állj!
Hajnal: A lányok rájöttek, hogy Mari valami boszorkányos trükkel sorban elcsábítja a férfiakat idebent!
Mari: Boszorkányos trükk? Drágaságom, lehet, hogy neked…
Hajnal (megrántja Mari karját): Azután megtaláltuk nála a kapu kulcsát! (Fejével a kijáratra mutat, s túlharsogja Marit:) És végül Tánja egy pisztolyt is talált a szekrényében!
Mari (Hajnal szavai közben): Miféle kulcsot, miféle kulcsot! Honnan lenne nekem kulcsom ehhez?
Tánja: Tanár úr majd idehozza, és akkor meglátjuk!
Csip be
Csip: Mi a f…… (S beléfullad a szó.)
Mari megpördül hangjára, s alig tudják ismét lefogni. A Kos már mellettük áll tétlenül
Mari: Csip, drága Csip! Segíts rajtam!
Csip (lassan, határozottan közelít): Mi folyik itt? Mit csináltok Marival? Egér, mi történik itt?
Egér: Ne tőlem kérdezd, ők hurcolták be, és azt mondják, hogy…
Csip: Engedjétek el azonnal!
Hajnal: Még mit nem, hogy…
Csip lerántja Hajnal karját Mariról, hogy a nő majdnem felbukik
Csip: Mi lesz itt, boszorkányégetés?!
Tánja: Valami olyasmi… (De ő is elengedi Marit.) Remélem, tudsz róla, hogy Mari nem csak téged csábított el, hanem a Tanár urat is…
Csip: Kit csábított el? Engem?! Nézzél már rá!
Tánja: Mi az, annyira részeg voltál…
Csip (túlordítja): Mindig is tudtam, hogy flúgos vagy! De ennyire?!
Tánja (bólogatva): És jobb, ha tudod, hogy nála van a kapukulcs!
Csip arcán most valódi döbbenet
Hajnal: Úgy ám, és pisztolya is van. Valamire készült itt, de hogy mire, azt nem tudjuk kiszedni belőle!
Csip: Marinak, pisztolya! (Szünet.) Itt valaki nagyon-nagyon meghülyült. És valószínűleg nem én. (Egérre néz.)
Egér (széttárja karját): Eléggé hihetetlen…
Mari: Önvédelemre van. És tudok vele bánni, jártam lőgyakorlatra.
Csip s Egér elképedve néznek reá
Hajnal: És magaddal hurcoltad a hátizsákodban?
Mari: A hálózsákban. Mire volna jó a fegyver, ha pont akkor nem lesz nálam, amikor szükségem lesz rá?
Tanár úr és Évi be. Tanár úr kezében a kulcs
Tanár úr: Tiszteletem! Egy perc és kint vagyunk. Látom, már mindenki összegyűlt… kivéve Ed – remélhetőleg előkerül hamarosan… Mielőtt bármit is tennék ezzel (felmutatja a kulcsot), egy kérdés: Mari, felismered ezt a tárgyat?
Mari: Soha életemben nem láttam.
Évi: Hazudik! Az ágya alatt volt!
Mari: Hát innen a félreértés. Nem mászkáltam az ágyam alatt, kedvesem! Nem tudtam, hogy ott van…
Tánja: És a pisztoly?
Évi: Miféle pisztoly?
Tánja: Amit a szekrényében találtunk, miután elmentél! Most ott hever az ágyán.
Hajnal: A lőgyakorlatok?
Tánja: A titkosírással írt füzet?
Szünet, majd Mari kacagni kezd
Mari: A naplóm? Az eszed van neked titkosírással írva, hogy magad se bírod elolvasni! Azok szanszkrit betűk!
Tanár úr: Szanszkrit! Mikor tanultál meg szanszkritul, és minek?
Tánja: Hazudozik össze-vissza!
Mari: Öt éve, s nem szanszkritul, csak a betűket. (Tánja felé:) És nem szeretem, ha idegen szemek kíváncsiskodnak a naplómba! Így viszont akár kint is hagyhatom az asztalon…
Évi: Sok különös dolog találkozik egy pontban!
Mari: Ilyen vagyok, szívem. Emlékszel, mit mondtam odafent? Kell egy kis őrület, extravagancia! Ugye emlékszel? (Megpaskolja Hajnal arcát.) De nem én tartalak benneteket fogva, kedveseim. Miért tenném? Én magam is éppúgy fogoly vagyok itt, mint ti!
Csip (Marira mutat bólogatva, s Tánjához szól): A fejeteket leverem!
Tánja: Én ebből egy szót sem hiszek! Az ágya alatt volt a kulcs…
Tanár úr: Nos, ezt még ráérünk tisztázni. Előbb azonban lássuk a kaput.
Évi (félre): De hol van Ed…? (Tánjáéknak:) Fogjátok le! El ne rohanjon!
Tánja lefogja, de Csip odalép, s félretaszítja
Csip: Elég volt! Majd én fogom, ha már muszáj… (S Mari karjára szorulnak ujjai. Marinak:) Nem futsz el, ugye?
Mari: Miért tenném? Az egyetlen vád, mely igaz, a csábítóé.
Tanár úr és Csip egymásra kapják tekintetüket, majd mindketten azonnal másfele fordulnak, s Tanár úr azonmód megindul a kapu felé. Többen idegesen sóhajtanak. Tanár úr a zárba dugja a kulcsot, s az tövig eltűnik benne
Tanár úr: Lássuk. (Forgatni kezdi a kulcsot.) Nem mozdul. (Erőlködik.) Biztos elrozsdált.
Tanár úr nekifeszül a zárnak. Kihúzza a kulcsot, s ismét bedugja, úgy próbálkozik. Csip közben odasiet, s együtt próbálják elfordítani a kulcsot. Majd mindketten elengedik; ekkor a kulcs kifordul a lyukból, s csengve esik a padlóra. Dermedő szünet. Majd Tanár úr felkapja, ismét beledugja, kissé megforgatja, majd elengedi – s a kulcs ismét kiesik.
A művelet közben Mari lassan hátrálni kezd
Egér: Ez nem a kapu kulcsa. Nem való bele. (Lerogy az emelvényre.)
Hajnal: Hogyhogy? Az nem lehet!
Tanár úr (felveszi a kulcsot, és méregeti): Való igaz, kisebb, mint a zár.
Évi hátrál, s végül Egér mellé rogy, egyre a kaput bámulva
Csip: Mit mondtam nektek! Méghogy Mari tart fogva minket… Mari…
Tánja (megpördül): Mari!
Mari elrohan. Tánja és Hajnal utána, el
Csip (szintén futni kezd): Várjatok! Mit csináltok már? Hagyjátok békén! Hagyjátok!
Tanár úr (ledobja a kulcsot, s mindük után): Várjatok! Ki kell találnunk, hogy… Várjatok!
Csip és Tanár úr el.
Évi és Egér egymásra néznek
Évi (bátortalanul): És most?
Egér: És most, mi van most?
Évi: Hát ez az! Itt halunk meg?
Egér: Dehogy halunk! Kiássuk a kost, aztán szevasztok. (Keresztülmutat tenyerével a kapun.)
Évi: Végre, valaki gondolkodik is… De hol lehet Ed?
Egér vállat von, s mintha gondolataiba mélyedne.
A Kos hirtelen odalépdel Évihez, s meglöki
A Kos: Tűnj el innen! Gyerünk, gyorsan! Menj, keresd meg Edet! Menj a többiek után! Derítsük ki Mari titkát! (Szünet.) Vagy, igen, gyere az ásóterembe! Vedd szemügyre minden idők legnagyszerűbb kulcsát, s találjuk ki a Munkásóval, hogyan emelhetnénk ki onnan! (Rázni kezdi Évit.) Menj el innen, akárhova! De ne találjon itt!
Évi legyint egy haragosat, mire a Kos hátrább áll, gondterhelten
Egér: Mi az?
Évi (sóhajt): Semmi…
A Kos: Bárcsak lenne nékem is testem! Az egészet, az egészet én tettem! De: megszólalni vágy szívem. Mint minden szellemnek. Magunk ura nem lehetünk, csak magunk szolgája.
Szünet
Évi: Figyelj, Egér, én tudom, hogy te… (Megragadja Egér kezét, felemeli a levegőbe, s ott lengetve szorongatja.) Hogy is mondjam. (Zavartan nevet.) Szóval…
Gyűlölény be.
Évinek megreked szava, s mindketten a jövevényre tekintenek, amint a Kos és Nézely is
[Fényváltozások és zenei hatás jelezhetik az esemény különleges voltát. A személyek szinte teljesen homályba borulhatnak, s földöntúli fények világítják meg Gyűlölény alakját.]
Gyűlölény: Van szerencsém. (Hátrafele pördül, töprengve.) Nem, mégsincs. (Nézelyre mutat:) Hisz ez már megint itt van!
Nézely önként menekülni kezd fenntartott helye felé a közönségben, de Gyűlölény a szín szélén utoléri, megragadja, s maga vágja ki
Gyűlölény: Takarodj innen! Nem te fogod elsózni a lakomám!
A Kos: BölcsŐvel nem bánnál el így!
Gyűlölény (pattint a Kos felé): Ide hozzám, dolgod van! Majd később zengedezhetsz BölcsŐről! De most… (S kezével mintha beinvitálna valakit a színre.)
Ed belép, Éjnén vállánál fogva kíséri, majd leveszi róla kezét.
Ed baljában a pisztoly, szorosan combja mellé fogva, hogy a közönség nemigen láthatja.
Éjnén el
Ed: Szóval, ez a helyzet! Újból és újból ezt látom, akárhányszor megjelenek…!
Szavai közben Évi gyorsan elengedi Egér kezét
Gyűlölény: S ez valamit jelent neked! Nemde?
Nézely (a közönségből): Nála van a kulcs! Vigyázzatok!
Gyűlölény: Pofa be!
Évi: Ed, hol voltál…? Már mióta kereslek…
Ed: Látom. Azt látom.
Évi: Mit látsz?
Ed: Hogy keresel. Itt ülsz, és… (Fejével Egér felé bök.) keresel! (S erélyesebb hangon:) Meg Egér is keres!
A Kos (Ednek): Ne csinálj jelenetet, mint egy hisztérika! Gyerünk, gyorsan essünk túl rajta!
Évi (félúton megáll Ed és Egér között): Edi… (S azután észreveszi a revolvert. Elhallgat.)
Ed (ismét halkan:) Nincs Edi, nincs Edi. Nincs…
Egér: Én nem kerestelek…
Ed (hirtelen felordít): Na abban biztos vagyok!
Szavai közben hirtelen Egér felé irányítja a fegyver csövét. Egér azonnal felugrik, s dermedten áll. Évi sikolt. Majd szünet
Évi: Edi, mi történt?
Ed: Egy kis „Edi”… egy kis Egér… az történt! Ugye?
Évi: Edi, hallgass ide, én…
Ed: Elég!!!
Szünet
Egér (a Kosnak): Most segíts…
Ed (a Kosnak, vicsorogva): Most segíts…
Évi (a Kosnak, remegve): Kérlek…
Gyűlölény: Nem!
A Kos: Ha fellázadok, ugyan mit tehetsz már ellenem? Ez egy lövés lenne jussom még, s utána egyként éhezés jön mindünkre!
Gyűlölény: Lesznek majd más harcok – más lövöldözések!
A Kos: Elég volt, elég!
Ed (ismét, mintha fejében küzdenének): Miért, miért? (Lassan remegni kezd kezében a pisztoly, s mintha leengedné, aztán maga kezd összecsuklani, lassan.) Miért nem történhetett rendesen? Ahogy szép, ahogy jó, ahogy…
A Kos (Gyűlölénynek): Elegem van a módszereidből! (Felkiált:) Kardokat akarok, hideg pengéket, s nem hidegvért! Úri becsületet, szemtől szembe, gonosz a jó ellen, s forrjon a vér! Heves szív nemes kalandra hív!
Ed (közben dadog): Ahogy… ahogy… (Folytatva saját gondolatát is és a Kosét is:) Ahogy a könyvekben van, meg a filmekben!
Egér óvatosan tesz egy tétova lépést Ed felé
Gyűlölény (szembefordulva a Kossal, még keményebben, mint mindeddig): A te időd lejárt, öcskös.
Évi (nyugtatólag int Ed felé, tesz egy bátortalan lépést): Edi… Jól van, Edi, oké lesz minden, oké? Csak…
Egér még egy bátortalan lépést tesz
Egér: Évi…
Ed: Nem lesz oké! Elégetek minden könyvet! (S újból felegyenesedik, izzadt keze fogást keres az acélon.) Nem lesz oké!
Gyűlölény: Az én időm sosem ér véget! (Szünet. A Kosnak:) Már én vagyok a kenyeres gazdád!
A Kos végül félrefordítja tekintetét, nem is Gyűlölény arca, inkább Ed tette elől.
Gyűlölény int karjával, köpenye hatalmasan lebben, s Ed lő.
Egér azonnal, hang nélkül hanyatt vágódik, s nem mozdul többé.
Évi saját ujjpercébe harapva lassan térdrerogy, s remegve mászik Egér holttestéhez.
Ed a földre ejti a pisztolyt.
Hosszas szünet. Évi hang nélkül siratja Egért – s Edet.
[Innentől Évi semmire nem reagál BölcsŐ végszaváig.]
A kapu lassan, nyikorogva kitárul. Ed odapillant, s megindul, de nem a kapu, hanem a lépcső felé
Ed: Nyertél… öreg.
Szavai közben a földre vet egy gyűrött bankjegyet, majd a lépcsőn lefelé el