Szellemkastély, II. felvonás 13-14. szín

Nézely a közönség közt.
Mari be, nyomában Tánja be, nyomában Csip be.
Mari az ágyra veti magát, mintha az megvédené, s rúgkapál Tánja felé
Tánja: Hova rohansz ártatlanul? Hova?
Mari (lábával hadonászik): Mit csináltatok itt, vandálok?!
Tánja próbálja felrángatni Marit az ágyról, de Mari küzd. Csip elkapja Tánját, s levontatja Mariról
Csip: Tánja, fejezd be ezt most már!
Tánja: Óh, bocsánat, a szerelmed!
Csip (ordít): Fejezd be!
A Mertkör be
A Mertkör (egyik teste): Mi ez a bús hangulat itt? (Másik teste:) Nem hallottátok ezt a nyikorgást? (Első teste:) A szabadság édes hangja!
Tánja: Tényleg, mi volt ez a puffanás?
Mari (felugrik): A pisztolyom! (Szemével az ágyat pásztázza.) Azt mondtad, itt hever az ágyon!
Egymás hegyén-hátán mind el

Évi a színen. Egér holtan a színen.
Gyűlölény s a Kos a színen. Nézely a közönség közt.
BölcsŐ be.
Nyomában Tanár úr és Hajnal berontanak
Hajnal: Mi volt ez a zaj? Ed!
Döbbenten lefékeznek, látván Évit és Egér testét, meg a kaput
BölcsŐ (odasétálván Gyűlölényhez): Remélem, elégedett vagy!
Gyűlölény: Nagyon is.
Hajnal döbbenten közelít Évihez, aki még mindig mozdulatlan.
Tanár úr a földön heverő revolverre mered
BölcsŐ (a Koshoz): S te?
A Kos: Ez már nem az én világom…
BölcsŐ: S az enyém még kevésbé.
Gyűlölény: Óh, az enyém, csakis az enyém!
Éjnén be
Éjnén: Meg ne feledkezz rólam! Nélkülem mindez nem sikerülhetne!
Hajnal (Évihez): Hova ment Ed? Hova ment? Kimenekült, a kapun?
Tanár úr: Hagyd, Hajnal.
BölcsŐ: S jobb is, ha hagyod: Ed nincs többé. Ha él is, holtan fekszik ő áldozata mellé.
Csip be, balján Mari be, jobbján Tánja be. Mögöttük a Munkásó be
A Munkásó: No látom, nem ástatik ki már az a kos…
Éjnén: Hah! Elhallgass, te bolondos!
Csip és Tánja elhűlve állnak. Mari a pisztolyért nyúl, de Tanár úr megállítja
Tanár úr: Ez bűnügyi helyszín, ne nyúlj semmihez…
Mari elteszi a pisztolyt
Mari: Bűnügyi helyszín az apád füle! Ide akarod hívni a rendőrséget, IDE? Gyakran csukott szemmel jársz-kelsz, Ferikém. (Megfogja Csip kezét.) Ami pedig téged illet… belőled embert KELL faragnia valakinek! S az már nem én leszek… (Kezét Tánja kezébe teszi.) Így ni.
Mari el.
Csip és Tánja megütközve bámulnak egymásra
Tanár úr (megragadja Hajnal vállát s magával húzza): Gyere.
Tanár úr és Hajnal a kapun át el.
[S innentől a korábbiakhoz képest megváltozott hangulatú zene kísérheti az eseményeket.]
Csip odalép Egér testéhez s karjaiba veszi
Csip: Gyere, patkányfej. (S elindul vele kifelé.)
Tánja: Te is, Évi. Ne maradj ezen a pokoli helyen.
BölcsŐ: Hagyd, hiszen elvesztette a férfit, akit szeretett – s egy igaz barátot, ki őt szerette, s kit túl későn talált meg.
Gyűlölény: Mindezt egyetlen másodperc alatt.
A Kos: Gratulálj hát önmagadnak.
Csip és Tánja a kapun át el (Egér testével).
A Mertkör be.
Évi lassan felkel, a semmibe mered, akár a szellemek
A Mertkör: Eljött hát a végkifejlet órája, s e perc a kaput nyitva találja. Gyűlölény csapdája nem vasalt kapu volt, s nem is rideg kőfal – a szívhez vezető utunkra lakatolt, s nem engedett által. Mert kör jön létre énáltalam a szívnek s észnek közötte – így cselekszik majd az ész a szív útjait követve. S így tanul meg a szív talán… járni majd az ész útján. A szív s az ész így egyesülve a bölcsességben hisz…
BölcsŐ: S bölcsője lesz az a fénynek, mely a boldogságba visz.
Közben Nézely visszatér a színre
Nézely: Ha kinyílik szemed, s csodának lát bánatot, örömöt mind…
A Kos: Nem fér hozzád gaz indulat, s nem oszt reád kínt.
Éjnén: De mi volna értelme mindennek, ha nem indítaná a szívet ezernyi kalandra önös vágya?
BölcsŐ: Értelem nélkül is megvolna a szívnek, hidd el, a maga nyugovása. Deigaz, ha egyszer vágyai támadnak…
A Mertkör: Az észt hívja szolgájául, s onnantól ezernyi tévútra akad.
Gyűlölény: Elég ebből! Hisz az ember nem más, mint a szellemek játéka!
BölcsŐ: Igaz! S a szellem sem más, mint az ember ajándéka. (S megragadja Évi kezét.) Ha veszélyes is, ne szalaszd el! Kezét fognod kell!
A Mertkör: Rájössz majd, hogy nem létezik jó, s rossz dolog sem…
A Munkásó: Csak értelemmel, céllal bíró – és ostoba töredék, értelmetlen.
BölcsŐ (lassabban): Meglátod majd akkor a ragyogó képek mélysötét oldalát…
Évi: És meg sem hallhatod többé a gyűlöletnek ostoba szavát.