Szellemkastély, II. felvonás 3-4. szín

Mari a színen.
Kopognak az ajtón
Mari: Tessék!
Évi be
Évi (tréfásan): Hahó! Ki lakik itt?
Mari: Azt hittem, a Tanár úr az, avagy Hajnal.
Évi: Sajnos, csak én…
Mari (legyint): Nem vártam senkit. Csak a fiatalok általában nem kopogtatnak nálam. De te, úgy látom, tudsz.
Évi: Apám megtanított…
Mari: Derék ember az a Ferenc. No, mi járatban, drágám? (Hellyel kínálja Évit.)
Évi (leül): Szeretném megtudni… hogy mi történik itt.
Mari: Itt? Ez a legkevésbé mozgalmas terem a várban!
Évi (gyászos hangon beszél): Tudod, hogy értem. A többiek azt mondják, megbolondultál. Illetve, nem mindenki mondja ezt…
Mari: Ki? Ki mondja?
Évi hallgat
Évi: A lényeg az, hogy aggódnak érted. Én tudom, hogy biztosan van rá okod, hogy itt ücsörögsz így (Marira mutat), csak… csak szeretném tudni, hogy mi az.
Mari: A bekötőutat figyelem.
Évi: Jó, jó, tudom, a bekötőút – Csip mondta. Ed is megnyugtatott mindenkit, hogy te végül is…
Mari: Rendes gyerek az, nagyon jóravaló.
Évi (megütközve): A Csip? Ugyanarról az emberről beszélünk?
Mari: Azt nem tudom, de én beszélgettem Csippel; ott: éppazon a széken ült. S egészen másnak ismertem meg, mint amilyennek ismertetik általában… talán te is elbeszélgethetnél vele egyszer.
Évi: Jól van, jópofa, meg minden – de nem lehet komolyan venni.
Mari: S mit gondolsz, negyven fölött milyen lesz?
Évi (egy pillanatig belegondol): Éppilyen, azt hiszem.
Mari: Nos, megtudtad rólam, amit akartál. Szolgálhatok még valamivel?
Évi: Egyáltalán nem tudtam meg, Mari, kicsit se lettem nyugodtabb. Ne hidd, hogy mindenkit leszerelhetsz ezzel a magyarázattal! Elhiszem, van létjogosultsága, de – ez nem magyarázza meg azt a ruhát. Meg az egész viselkedésed. Színed se látjuk naphosszat.
Mari: Nem akarok pont akkor lemaradni egy elhaladó biciklistáról, ugye érted…
Évi (a fejét rázza): És a jelmez minek kell hozzá?
Mari: Nem öltözhetek abba, amibe akarok? Évikém, nem lehet nap nap után ugyanazt a históriát nyögni. Kell néha valami változatosság, különlegesség, extravagancia – egy kis őrület! Ezért is kezdtem el hegyet mászni veletek. Egyfajta nosztalgikus második ifjúság: erre majd, valahol jócskán negyven fölött, te is rájössz – felfedezed újra, hisz most még a véredben van.
Évi: Én nem húzgálok magamra özvegyi ruhát, amit legalább száz éve nem mostak.
Mari (savanyún): Úgy. Van még egyéb kifogásod velem kapcsolatban?
Évi: Nem érted, hogy aggódunk érted? Nem kritizálunk – aggódunk érted!
Mari: Nem kell, hidd el. Prímán érzem magam.
Évi: Még ez is. Mikor szoktad te prímán érezni magad?
Mari: Sajnálod ezt a kis örömöt tőlem?
Évi közbeszólna, de Mari kezével csendesíti
Mari: Legyek savanyú vénség, házsártos, hisztérikus, örök kötekedő, örök elégedetlenkedő? Az a jó, az tetszik nektek?
Évi: Úgy megváltoztál.
Mari: Ez együtt jár a dologgal, melyet említettem.
Évi (széttárja kezét): Ennyi? (Szünet.) Akkor – megyek vissza ásni. Egyszer azért te is lejöhetnél.
Évi feláll. Mari nem szól semmit, csak mered rá
Évi: Addig Tánja átvenné az őrszolgálatodat. Szegény ás, mint a gép, míg belerokkan – kéne neki egy pihenő. Mit szólsz?
Mari néma marad
Évi (sóhajt): Apa is olyan zavart volt, mikor lejött tőled, olyan feldúlt.
Mari: Apádnak és nekem megvannak a magunk ügyei, amikhez neked (Évi orrára koppint) semmi közöd.
Évi (távozván, félre): Ennek tényleg valami baja van.
Évi el.
Szünet. Mari áll a szín közepén, s gondolkodik, majd hirtelen eszébe ötlik valami, avagy tettre szánja magát, s el

Az első felvonáshoz képest jócskán megváltozva: méternyi széles gödör tátong a fal mellett, mélységéből csak melltől látszanak ki a szereplők. Mellette hatalmas földkupac. A faltörő kos a gödör oldalába süllyesztve ferdén.
Tánja a színen. Lomha, fáradt ütemben ás.
Éjnén be
Éjnén (már messziről szuggerálja Tánját): Szemed előtt megjelennek: kedves formák, vidám színek, társalkodás, élvezetek! Neked is jár a pihenés, kedves Tánjám, értsd meg!
Tánja (meg sem torpanva): Hülyeségekkel nem megyünk semmire. Nem akarok itt szomjan pusztulni!
Éjnén: Ha megállsz egy kicsit, s megjutalmazod önmagad a hosszas, kemény szenvedelemért, ím, attól csak serényen, szorgosabban folytatod majd dolgod, ha munkádhoz visszatérsz. Életedben bánnod kell… oly sok mindennel: tárgyakkal, csalafinta gépekkel, s más emberekkel, az idővel… De ha tudsz bánni önmagaddal, életed, halld meg szavam, győzedelmek útja, s mi több a boldogság kútja lészen azonnal!
Tánja: Azt csinálok, amit akarok! Ez éppen elég nekem. (Motyogva:) Szabad vagyok, és te fogságot ajánlasz.
Éjnén: Hozzábilincselném kezed kezemhez, attól félsz?
Tánja: Kezemet a sajátomhoz, tudom!
Éjnén mintha feladná. Elhallgat, s a csonka bútorzaton foglal helyet.
Szünet, majd lengetni kezdi lábát
Éjnén (méregtől csöpögő hangon, inkább magában, mint ténylegesen Tánjának): Úgy. Én jót akartam, fruska… No, azért csak figyelj szavamra! Nem te vagy e kastélyban az egyetlen. Majd viszontlátsz még: egy másik testben.
Tánja: Utállak.
Éjnén: Oh, sejtettem: imádsz! S ezt leplezed ostobán.
Tánja dühödtebben vágja a földbe ásóját.
Egér és a Mertkör be
[A Mertkörnek mindkét teste Egért kerülgeti.]
A Mertkör (testei sugdosva bíztatják Egért): Nosza! Nosza kínáld meg! Nosza!
Egér: Szia, Tánja. Kérsz egy kis sört?
Tánja (felderülve, ásóját elhajítja): Ne már! Komolyan? (Kiugrik a gödörből.) Kérek!
Egér: Jaj, de jó! Akkor kérhetnél nekem is, mert innék egy korsóval…
Tánja (lecsüggedve): De szemét vagy! (Azért mosolyog, haraggal.) Teljesen elhittem.
Egér: Pedig szakálla van.
Éjnén: Na látod, te kis liba! Mertköröm, szép munka.
A Mertkör testei meghajolnak Éjnén felé, s kavarogva el
Tánja (Egér nyakának ugrik, s megrázza): Teeee!
Egér nevet, s helyet foglal a gödör szélén, ásóval a kezében. Tánja visszatér a gödörbe, de még nem ás
Tánja: Évit nem láttad, Egér?
Egér (széttárja kezét): Biztos újabb felfedezőút. Nem találtam sehol.
Tánja: Miért, őt keresed?
Egér: Jaj, nem, nem, csak voltam egypár helyen, és nem akadtam össze vele sehol… (Hamarjában ásni kezd.)
Tánja (szintén ás): Szerinted Csipék fognak találni valami kiutat a beomlott teremben?
Egér (megáll egy pillanatra, ásójára támaszkodik, szembenéz Tánjával): Nagyon remélem. (Ás tovább.)
Tánja: Olyan furcsán mondtad ezt.
Egér: Tánja, ezt a témát mindenki folyamatosan kerülgeti – de igenis van rá lehetőség, hogy itt fogunk meghalni.
Tánja: Évi mondta, hogy szereted a pánikot kelteni…
Egér: Ő meg az én jó híremet kelti eszerint. Nem akarok pánikot, szerintem is kijutunk, legkésőbb estére, de szembe kéne nézni az ellenkező lehetőséggel.
Tánja (újfent ásni kezd): Minek…
Egér: Egy kicsit összeszedhetnénk magunkat! Ahelyett, hogy mennek a vég nélküli csatározások, a baromkodás, az ordítozás, a vitatkozás… a feladatunkra kéne összpontosítani.
Tánja: Nekem mondod? Láttál engem mostanában „baromkodni”? (Mondatai ütemére hajítja ki a föld-adagokat a gödörből.) Láttál ordítozni? Vitatkozni? Vagy hülyéskedni? Örülök, hogy végre valaki osztja a véleményem.
Évi be
Tánja (észreveszi szeme sarkából): Az emlegetett.
Egér félbeszakítja mozdulatát, megpördül
Évi: Sziasztok. Jöttem kapirgálni.
Egér: Szia!
Évi: Dolgozom a koson egy kicsit.
Tánja: Helyes, Éva. Kezd itt gyűlni a józan ész.
Éjnén: Maholnap mind odavész! Meglásd, Gyűlölény tettrekész! (Suttogja:) Megtudod majd, milyen az… (Felkel, közelít a gödörhöz.) Ássatok csak, ostobák, keressétek a fal alját! A Munkásó már úgyis a markunkban nyüszít…
Tánja: Egyébként, tegnap este miért tűntetek el órákra, mikor szükségünk volt a segítségetekre?
Évi (abbahagyja a munkát, Tánja felé fordul): Nem tűntünk el órákra! Tíz percre leültünk beszélgetni, nagy baj?
Tánja: Tíz percre…
Évi: Jó, akkor negyed órára! Csak Ed csinálta a hisztériát, különben nem történt semmi. Úgy értem, nem attól szakadt be a terem, hogy Egér ott ült velem… Különben is, mondhatom, nehéz lett volna megtalálni bennünket! Az a terem a vár közepén van! Egy csomó folyosó nyílik oda. Ennyi erővel te meg a gödörben bujkáltál…
Tánja (rákiált): Én, kérlek szépen, dolgoztam!
Évi: Jó, nem azért mondtam; persze, hogy dolgoztál! Te dolgoztál eddig a legtöbbet, mindünk közül.
Tánja (csillapodik): Akkor ne beszélj baromságokat.
Évi: Akkor más se. Mi az, hogy „eltűntünk”? (Egérre mutat.) A vár kellős közepén!
Már egyikük sem ás, beszélgetnek
Egér: Évi, Ed azért pipa, mert én azzal kértem el magam, hogy ásni jövök.
Tánja: Elkérted magad?! Ki a fene ő itt, a vezérigazgató?
Évi (bólogat, ő nyugodt hangon szól): Erről van szó. Nem kell elkérned magad, a te dolgod, hogy mit csinálsz, és miért. Milyen jogon számoltat el arról Ed, hogy Tánjának kellett tíz perccel tovább ásnia azért, hogy… hogy legyen tíz perc nyugalmunk ebben az őrültekházában?
Tánja: Igen, erről van szó, Egér, egy kicsit keményebben kiállhatnál magadért. Ne hagyd, hogy dirigáljon az a két hólyag! (Hátbaveri Egért. Évire néz.) „Tíz perc”…
Évi: Jó, akkor negyed óra! Harapd le a fejem!
Ed és a Kos be
Ed: Látom, megy a kemény munka. Ásóval a kézben: tereferéltek.
Éjnén (a Kosnak): Pajtikám, pajtikám, így állunk! Tudtuk, hogy Edet is felhasználod!
A Kos: A Kost senki, de senki nem korlátozhatja. Ha Gyűlölény azt hiszi, hogy megvett – az ő dolga!
Évi (Ednek): Ha tudni akarod, épp arról beszéltünk, hogy milyen szépen ki tudsz osztani itt mindenkit.
Tánja: Már kezdesz Csipre hasonlítani! (Legyint:) Sőt, rég túlszárnyaltad! Milyen jogon számoltatsz el minket, hogy ásunk vagy nem ásunk?
Évi: Várj, Tánja, azért…
Tánja (zavartalanul): Hogy mennyit ásunk? Hogy milyen gyorsan?
Ed: Azért nem haladtunk semmit a kapukkal, mert…
Tánja: Én még ásót nem láttam a kezedben.
Szünet
Ed: Egér, gyere segíteni.
Évi (pattint az ujjaival, Edre kiált): Hopp, csicska!
Ed: Éppenséggel, többek között, a te kisebbik táskádat akarjuk kimenteni a romok alól, életünk kockáztatásával. Minthogy édesapád szerint van benne egy liter ásványvíz. (Szünet.) Egér, légy szíves, gyere.
Ed és Egér el.
A lányok dolgozni kezdenek, a Kos beugrik közéjük a gödörbe
A Kos: No, lássunk valami vidám témát!
Éjnén (a Kosnak): Úgy van, hogy jóvátedd a hibád! (Odaáll a gödör szélére.)
Évi (Tánjának, megállva): Miért mondtad Ednek, hogy felülmúlja Csipet?
Tánja: Hát nem? (Fújtat egyet.) Folyamatosan maga körül forgatja a világot. (Megáll ő is.)
Évi: Mondjuk Csipet sem értem, hogyan fért be azon a pici kétszárnyú kapun az arcával! Ed legalább jó fej egyébként, mikor nem jön rá ez a barom stílus. Csip meg egy bunkó.
Tánja: Nézőpont kérdése.
Szünet
Évi: Mit kerülgetitek egymást?
Tánja: Micsoda?
Évi: …ősidők óta.
Tánja: Csippel? Egyáltalán nem kerülgetjük egymást!
Évi: Nem-e?
Tánja: Te óriási tévedésben élsz, Évikém! Nem akarok tőle semmit. Ha akarnék, már…
Évi: Igen, ismerjük, kivel nem próbálkozik ő…
Tánja: Marival, legfeljebb. (Nevetnek.) Veled! Veled aztán nem…
Évi: Kezdettől fogva tudja, hogy esélye nincs nálam. Mit gondolsz, miért „utál” annyira?
Tánja: Mert nem hat rád a sármja! (Ásni kezd.)
Évi: Ami nincs, az nem is… (Ásni kezd.)
Éjnén (a Kosnak, komolyan bólogatva): Ügyes munka. Ügyes. (Elsiet.)
Éjnén el