Történik a kijárati teremben avagy a főcsarnokban (a helyiség eredeti állapotában van, a beomlásnak nyoma sincs)
[A karzaton lehetőség szerint Éjnén hálószobája marad berendezve!]
[Eső, s rádió adó-vevők hangjai.]
Dörömbölések hangzanak a kapun
Zászlós hangja: Kinyitni! Rendőrség!
Hadnagy hangja: Nyissák ki! Nyissák ki, vagy betöretem a kaput!
Zászlós hangja: Tudjuk, hogy odabent vannak!
Hadnagy hangja (a zászlósnak, fojtott hangon): Csak egy gyanúsított van bent!
Zászlós hangja: Honnan tudod? És ha tettestársai vannak?
Hadnagy hangja: Nyissák ki! Utolsó figyelmeztetés!
Szünet, majd a kapu szárnyai kitárulnak. A két rendőr beesik a helyiségbe
[Mennydörgések hangzanak. A kapun nyílásán át kék és vörös fények villognak be a színre.]
A rendőrök nézelődnek, a hadnagy a kapu közelében marad
Zászlós: Ejha! Jó kis hangulat van idebent!
A kapu szárnyai hangtalan bezárulnak – egyik sem veszi észre még.
A Munkásó és Nézely be
A Munkásó: Rajta hát, munka vár, a szükség most tettre hív – rest az, ki ilyenkor a Sors kegyére vár: sarokban ül, tétlenül …állát vakarja… s nem… s nem… s nem jut több rím eszembe. Óh, a fene megette. Rajta urak, hadd vezesselek benneteket körbe! Gyűlölény kastélya titeket – vár! Az úr most elfoglalt – a kínzókamrában dolga akadt –, de hamarost erre jár…
Hadnagy: Nézd! A kapu!
Zászlós: Becsukódott? Minek nyúltál hozzá?!
Hadnagy: Fenét! Bezártak bennünket! (Döngetni kezd.) Őrmester, hall engem? Őrmester! Hé! Valaki, odakint!
Gyűlölény közben be
Gyűlölény: Nos, uraim, állok rendelkezésükre! (S hahotázik – majd hirtelen elkomorul. Nézelyre mutat.)
Nézely: Tudom, tudom… (S távozik a színről a közönség közé.)
Hadnagy: Add a rádiódat!
Zászlós: Rádiómat? A kocsiban van!
Hadnagy: Mit keres a kocsiban a rádiód?!
Zászlós: Otthagytam, na!
Hadnagy: Te hibbant, a kocsiba eleve be van építve egy rádió!
Zászlós: Na jól van, és a te rádiód? Az talán itt van?
Hadnagy: Az más!
Egyre hangosabban kiabálnak. Gyűlölény kedvtelve nézegeti őket
Zászlós: És ugyan miért más?
Hadnagy: Én nem a kocsiban hagytam…!
Zászlós (higgadtabban): Akkor hol van?
Hadnagy: …hanem az őrsön! Mindegy – elég ebből! Keressük meg azt, aki ránk zárta ezt itt!
Zászlós: Hiszen te tehénkedtél neki!
Hadnagy: Ne kezdd ezt! Indíts felfelé, nézz körül! Óvatosan…
A zászlós el
Gyűlölény: Láthatod, milyen emberekkel vert meg a sorsod!
Hadnagy: Látom…
Odafent a zászlós Éjnénnel be.
Hadnagy a szín kijárata felé megy
Éjnén (már nagyban puhítja a zászlóst): Hisz tudhatod, minden lehetőséget megragad, csak hogy mások becsületét megtapossa! S önmagát fújja fel ezzel mind nagyobbra, mind magasabbra!
Gyűlölény (megállítja a hadnagyot a szín szélén): Úgy látszik, be kell pelenkáznod… Keresd meg, s nézz a körmére, még a végén beleakad az elkövetőbe!
Hadnagy: A gyanúsítottba!
Gyűlölény: Mindegy! Éppúgy beletörik foga!
Hadnagy egy pillanatig dühöngve tétovázik
Éjnén (a zászlósnak): Rajta, rajta, ragadozó koma! Mutasd meg, mit tudsz! Kapd el a bitangot!
Hirtelen éles zaj hallatszik kintről
Hadnagy és a zászlós együtt: Mi volt ez?
Mindkettő pisztolyt ránt, s mindkettő el
Éjnén (a zászlós után): Várj még, hallgass szavamra! Nem tudod, fegyverednek kivel lesz gondja! (Szünet, közben távozik.) Jobb, ha felkészülsz a hadnagyra!
S Éjnén el
Gyűlölény (a hadnagy után): Hadnagyom, siess nagyon! Ne tétovázz, ne félj – fegyvered megvéd!
Gyűlölény el.
Szünet, s odakintről lövés hallatszik
1 hozzászólás
Szóval a dolog újra meg újra megtörténik a Szellemkastélyban. A szellemek addig hergelik az oda betévedőket, míg valaki meg nem ölnek.
Elolvasva végig a lassan csordogáló, itt – ott egymásnak ellentmondó történéseket, úgy állok fel a színházi székemből, hogy nem igazán értem mit szerettél volna átadni vele a nézőnek.
Nos, lehet, hogy ez az én hibám, nem igazán tudtam egy hullámhosszra kerülni még a hús-vér szereplőkkel sem, nemhogy a szellemekkel.
Judit