Mindennapi csúcsforgalom közepette történt az alábbi eset, amely szinte apróságnak számít, de szerintem talán ,,nem egészen" az.
Egy kissé nehezen mozgó idős hölgy testi állapotával ellentétben fürgén szállt le egy villamosról. Vele szemben felszállásra várva egy középtermetű fiatalember állt. Nem mozdult.
Az idős nő észrevéve Őt, durván rámordult:
– A mindenségit! Nem szégyelli magát, hogy nem segít? – majd fürgén tűnt el a felszállásra váró utasok között. Erre a fiatalember szintén udvariatlan válasza az volt:
-Segítsen Neked az ördög a pokolban, Te vénség!
Csak ennyi. Íme a másik történet:
Nehezen mozgó, két bottal járó ember vagyok. Állok az autóbusz megállóban. Várok a járatra,
amely szinte észrevétlen megérkezett, pontosan a járdasziget mellé állva. A nyitott ajtón a gépkocsivezető kiszólt nekem:
-Tessék beszállni! Igyekeztem úgy megállni, hogy könnyebben tudjon felszállni. Jó utat és jó egészséget kívánok!
Ezekhez nincsen hozzáfűzni valóm.
1 hozzászólás
Igen, van ilyen és olyan is. Mindig hangoztatom, hogy minden az embereken múlik. Persze a durvaságra nem fontos durvasággal reagálni. A másik történet igazán példamutató volt.
Szeretettel: Rita