Szerencséd hogy öreganyádnak szólítottál I/2. rész

Az alvó Vámpírnő életre kel, de csak több fejezet múlva. Megpróbálja levetni énjét néhányszor, de nem sikerül. Vagy mégis?

A vámpírok, a vérszívók korát éljük. Miért, hogy meglepődtetek?
Sokkos állapotban a világ a sokszori és nagy vérveszteségektől. Ki marta meg?

2014. Szeptember 1.

1.9.2014 16:19
Febe:
-Szép napot!!
Hogy tetszik lenni???

Na, tessék! Már meg magázódik.

1.9.2014 16:20
Gill:
-Köszönöm jól? És Ön?
1.9.2014 16:20
Febe:
-Megvagyok,
de engem tegezhet nyugodtan!

Milyen nagyvonalú! Éreztem.
Amit most gondolok, így utólag, hogy ez valami tánc lehetett! Talán tangó.
Előre-hátralépegetett. Mozgatott engem.
De nem hagytam sajnos. Pedig ha hagytam volna, lehet, még most is tangóznánk.

Megvan miért csinálta! Miért váltott a kezdeti tegeződésből magázódásra. Most esett le a tantusz. A fiatalságára emlékeztet ezzel. Hogy e-béli vonzását tartsa, erősítse bennem, általa.
Mert tudta, hisz tapasztalta már, a fiatalság vonzó lehet a kiszemelt idősebb nőnek.
(Ugyanis, egyszer, egynek, valamikor, ifjúsága kezdetén, "áldozata" lett.
Erről, soha nem mertem beszéltetni. Csak utaltam rá, hátha érti. Nem mertem. Gyürkőztem hozzá. Hogy csináljam? Nehogy áldozatként élje meg magát. Így fészkelődött bennem a koca pszichológus énem. Kapiskált valamit.)
Fiatalsága vonzó, de nem nekem.
Én más értékeket keresek.
Persze, végül, magam is megfiatalodtam általa,
ha nem is örökre, de úgy 1,5-2 évre biztos, vagy 30-cal.

1.9.2014 16:26
Gill:
-Már egyszer tegeződtünk, emlékszel? /smile hangulatjel/
1.9.2014 16:26
Febe:
-Igen, emlékszem!!
1.9.2014 16:28
Gill:
-Megnéztem az oldaladat, szemtelenül fiatal vagy. /smile hangulatjel/

Ilyet még nem mondtam senkinek, tudniillik, hogy szemtelenül. Csak hallottam, és most kapóra jött.

1.9.2014 16:29
Febe:
-Így vagy!
Így van!

Talán, megvagy-ot kellett volna mondania. Ez nyilván freudi elszólás. Gondolhatta, megvagyok, már- mint neki, s kiesett a magázódásból örömében.

1.9.2014 16:29
Gill:
-A fiam 31.
1.9.2014 16:30
Febe:
-Ahhan
1.9.2014 16:30
Gill:
-A lányom 34.
1.9.2014 16:30
Febe:
-Na, az jó
Akkor nekem való??
1.9.2014 16:31
Gill:
-Kicsit öreg hozzád, és Londonban él.
No, meg van párja.

Na, meg úgysem adnám neked, berzenkedtem, hogy mindent akar ez a kis senkiházi, kicsoda gyerek.

1.9.2014 16:32
Febe:
-Nekem volt 1 51 éves barinőm, akivel alkalmanként jártunk össze!!

-Az nem itt van!

Mármint London. Mindent, amit mondok, hibátlanul lekezel. Semmit nem hagy válasz nélkül. Ez kezdett tetszeni.
…és majd, rázendít a nótájára nyilván, s engem kezd érdekelni a nótája.

1.9.2014 16:32
Gill:
-Én 58 vagyok.
Az jóval kevesebb min 151.
/grin hangulatjel/
1.9.2014 16:33
Febe:
-ÁÁÁ, az nem sok!

Ezt a humort, amit elejtettem, viszont nem vette fel.

1.9.2014 16:34
Gill
-Köszi.

Kinek nem sok? Mert nekem nem sok, az biztos. Soha nem érdekelt igazán a korom. De hogy érték lehet az 58 év,80 előtt, arról álmomban sem gondoltam volna.
A munkaerőpiacon is, csak a biztosítási szakmában nem hátrány az őszülő halánték. Mégis festettem a hajamat, mint a legtöbben, mert csúnyán őszültem az elején.
De mióta nem vagyok már biztosítós, (ahogy szokták mondani), szinte élvezem az őszülést.
Még a tükörbe is szerettem belenézni. Növesztettem is a hajamat.
Végre, természetességemben, magamra ismertem.
Ami persze segítette belső kibontakozásomat, őszinteségemet magamhoz és a világhoz. Mert én, úgy szeretem a világot az óta, és benne az embereket, mint teremtőket, mint teremtményeket, a hús-vér embereket, hisz oly édesek.(sicc)
De ezeket, csak így, utólag gondolom.

1.9.2014 16:34
Febe:
-Nm
1.9.2014 16:34
Gill:
/kiki hangulatjel/
-Nm?
1.9.2014 16:35
Febe:
-Nincs mit!!
jelent!
1.9.2014 16:36
Gill:
-Jaaa! /grin hangulatjel/

Magamtól rá nem jöttem volna, de tényleg. Nem ismerem, az ilyen csetes rövidítéseket meg egyáltalán! Ritkán rövidítek, inkább nyújtok mindent.
Ilyen a lelki mintázatom.

1.9.2014 16:37
Febe:
-MINDJÁRT JÖVÖK!!

Csupa nagybetűvel! Érdekes. Szerintetek hová ment? Na, mindegy. Biztos, hogy nem segítséget kérni hozzám!

1.9.2014 16:37
Gill:
-OK
1.9.2014 16:47
Febe:
-Vagyok, csókolom!!!!!

Tangózunk tovább.

1.9.2014 16:48
Gill:
-Nekem meg sajnos mennem kell. /frown hangulatjel/
1.9.2014 16:49
Febe:
-Hova ijen sürgős??

Hoppá! Egy durva helyesírási hiba, vagy csak elvétette? De hisz, a fészbuk oldalán, az adatlapján felső iskola áll.

1.9.2014 16:49
Gill:
-Ma éjjel jön a lányom, és még sehol sem tartok a készülődéssel.
1.9.2014 16:52
Febe:
-Ahhan, megértem
1.9.2014 16:53
Gill:
-További szép napot neked! /smile hangulatjel/
1.9.2014 16:54
Febe:
-Köszönöm,
viszont, szia!!

Azért búcsúnál jobb, ha tegez, könnyebb visszatérni, gondolhatta, de nem hiszem, hogy ennyire tudatos, rafkós azért, meg talán nem is volt gond neki a folytatás.

*

Intés a nőkhöz

Tanítom a nőtársaimat.
Nem tudom honnan,
de veszem az arroganciát.
Míg élnek, soha, de soha,
ne írják le magukat, mint Nők!
Élvezzék női minőségüket,
hogy férfiúik örömmel
járják be hajlataikat,
töltsék be mélységeiket,
ostromolják magaslataikat,
mindkettőjük fiatalon tartó,
megfiatalító ÖRÖMÉRE.
Vagy nem ezért születtünk?
Nem e-végre? E-világra?

Különben is! Ha párban vagyunk, nehezebb elbánni velünk.