Szerencsesüti

Ugyanolyan volt, mint bármelyik másik. Halovány színű, kissé fényes, selymes tapintású, aprócska. Yureka kettétörte a süteményt. Látszólag semmi sem történt, a beletett kis papírcetli sértetlenül csusszant ki a tenyerébe, ám a lány érezte azt az egyszerre kellemes és furcsa bizsergést, melyet mindig akkor szokott, amikor természetfelettivel áll szemben. A cetlit kiterítve a tenyerén megbabonázva nézte a lassanként semmiből felsejlő szöveget, a jóslatot, amely minden szerencsesüti velejárója volt.

A csillagok vezetnek el Hozzá.

Csupán ennyi állt rajta. Yureka összeráncolta szemöldökét és nézte, ahogy a szöveg lassanként eltűnik, majd a cetli semmivé foszlik tenyerén. Még nem tudta, mit kell tennie, merre induljon, de abban biztos volt, hogy hamarosan megkapja a következő jelet, amely majd lámpásként megvilágítja előtte az utat.