Szerepcsere

Sziasztok!
Engem Plüssinek hívnak, egy 3 éves mozgássérült segítőkutya vagyok. Másfél évet tanultam keményen, hogy Gazdinak én legyek a keze és a lába. Arra a tudományomra vagyok a legbüszkébb, hogy a Gazdi bevásárló kosarát én viszem bevásárláskor. Vannak, akik lefényképeznek, de vannak, akik csak bámulnak rám a szemeikkel. A Gazdimat megszólítják az utcán, és azt kérdezik, hogy miket tudok még segíteni. Aztán jönnek a felsorolások, és ha Apa is ott van, akkor mindenféleképpen fel kell vennem, azt a fránya 1 Ft-ost, a földről. Részemről ez már nagyon unalmas, és a Gazdi sem szeret potyára dolgoztatni.
És, hogy milyen egy napom a Gazdival? Most elárulom nektek. Reggel, mikor anya kel keresztbe fekszek a küszöbön, Ő meg felesik bennem, és én ezen olyan jókat tudok virulni. 5: 30-kor szokott apa kelni, ha el nem alszom, ugyan így befekszem a küszöbre, apa is átesik rajtam, és utána rendszerint meg is masszíroz. Majd a gazdit is felkelti, és elindulunk a reggeli sétánkra. Játszunk egy kicsit a barátokkal, pajtásokkal. Miután kijátszottam magam elindulunk a kocsihoz, és bemegyünk az iskolába. Imádok ide járni, mert szeretek mindenkit, főleg Gyula bácsit, mert nála mindig csurran-cseppen valami a Tankonyháról. Mint minden iskolában, itt is nyolckor kezdődik a tanítás. Azt már nagyon jól tudom, hogy az első tíz percben le kell foglalnom a tanárt, sőt azt is, ha nem figyelnek rám, akkor viszek játékokat, labdát, és mindig mondják, hogy „milyen aranyos vagy Plüssike”. Ez így megy végig, mind a hat órán keresztül. Ebéd után a Gazdi mindig kivisz az udvarra játszani. Mikor a Gazdi bevisz, leülnek játszani, tanulni. 4: 00-kor elindulunk haza a BKV egyik különjáratával. Anyu mindig vár minket a buszmegállóban, és utána még sétálunk egy nagyot. Ha találkozunk valakivel az utcában, akkor játszunk még egy kicsit, a haverokkal. Sőt, lehet, hogy együtt sétálunk tovább a kertek alatt. Délután a Gazdival kirakózunk. Most épp egy Golden Retrieveres képet rakunk, amin a két kiskutya pont úgy néz ki, mint a testvérem, meg én. Persze nehogy azt gondold, hogy olyan sokat segítek olyankor. Inkább befekszem a Gazdi ölébe, és szundítok még egy órát, vagy kettőt is akár. 5: 00 körül megint eldobom magam az ajtó előtt, innen tudják, hogy Apa jön haza. Este még sétálunk egyet. Miután felmegyünk, megkapom a várva várt vacsorámat, és utána teli pocival szundítok még egy hatalmasat, míg a Gazdi tv-t néz. Aztán megint itt a munka ideje. Figyelem a Gazdit, hogy kell-e valamit segíteni, de ha valami gond van, szólnom kell Anyunak, és Apunak.
És ez így megy minden nap, de én azért szeretem a munkámat, és remélem, sokáig leszek még a Gazdi mellett.