Szilvavirág hercegnő

A Csipkerek-hegyen túl, ahol a Csipke-patak csordogál, s ahol a szilvafák szinte egész évben virágoznak, ott élt Szilvavirág hercegnő. Mindig gyönyörködve nézte a növényeket, melyek rózsaszínben és fehérben pompáztak. Nem tudott betelni a látvánnyal, ami ilyenkor a szeme elé tárult.
Nemrég ünnepelte születésnapját, s ez alkalomból szülei temérdek ajándékkal, kedvességgel halmozták el. Erre a jeles napra olyan pénzt verettek, amin a hercegnő arcmása volt. Egy ilyen érmén látta meg őt Száva királyfi, és azonnal beleszeretett. Elhatározta, hogy felkeresi Szilva királyt és feleségét, hogy megkérje tőlük a lányuk kezét.
Szilvavirág éppen a kertben hallgatta kedvenc madarai, Pitty és Patty énekét, amikor hatalmas dörej hallatszott, megrázkódott a föld, aztán ott termett egy óriás. Felkapta a hercegnőt, és hatalmas léptekkel eltávozott. A két kismadár keserves csipogással szállt ágról-ágra, mire Szilva király végre meghallotta a lármázásukat. Kiment a kertbe, de lányát sehol nem látta. Pitty és Patty addig csipogott, addig repdesett, amíg meg nem értette, hogy elrabolták.
Hej, nagyon elszomorodott a király! Épp azon gondolkodott, mit is tegyen, amikor megjelent Száva, hogy megkérje Szilvavirág kezét. A király elmesélte mi történt, hogy mit tudott kihámozni a madarak csipogásából.
– Felséges királyom! Én értem az állatok nyelvét. Egy varázsló hálából tanított meg rá, mert segítettem neki. Eddig még nem vettem semmi hasznát, de most jól jön ez a tudomány.
Száva faggatni kezdte a két kismadarat:
– Mondjátok el, mit láttatok! Egy életem, egy halálom, mindent megteszek, hogy megtaláljam úrnőtöket! Ehhez kérem a segítségeteket!
– Szilvavirág épp a kertben sétált, amikor jött egy óriás – kezdte a mesélést Pitty.
– Óriás! – visszhangozta Patty.
– Szóval, a hercegnő csodálta a virágzást…
– Virágzást.
– … amikor itt termett az a behemót.
– Behemót.
– Megragadta, és elvitte.
– Elvitte.
– Miért ismételgeti a társad, amit mondasz? – érdeklődött Száva.
– Óh, szegény a múltkor, amikor egy ördöngös öregasszonynál jártunk, akkor sérült meg. A vén banya ráhúzott a seprűjével a fejére, azóta ilyen szegény. El akart minket kapni, mert zavarta a trillázásunk. Szerencse, hogy el tudtunk menekülni.
– Szóval egy óriás. Vajon hol találom meg?
– Azt nem tudjuk, de elvezethetünk az ördöngös boszorkányhoz. Neki van egy táltos paripája, az istállóban tartja. Bár nem gondolnád, hogy táltos, mert a banya elvarázsolta. Ha viszont tüzes parázzsal megeteted, akkor úgy vágtat, mint a gondolat. A vénségből pedig kiszedheted, hol lakik az óriás, és talán azt is elárulja, hogyan segíthetnénk Pattyon, hogy ne ismételgesse a mondataim utolsó szavát.
Szilva király sok szerencsét kívánt a kérőnek, és kérte, hogy hozza vissza imádott lányát.

Elindult a kis csapat. Mentek, mendegéltek, három nap múlva megérkeztek egy rozoga házhoz. Száva bekukucskált az ablakon. A csoroszlya épp kotyvasztott valamit. Keverte, kavarta, közben mormogott. A madárkák megmutatták, merre van az istálló. Amikor a királyfi belépett, egy csontsovány lovat látott, aki alig állt a lábán. Gondolta, lehet, hogy Pitty és Patty valamit nagyon félreértett, mert ez a gebe nem lehet táltos. Már épp ki akart menni, mikor megszólalt a ló:
– Ne menj el! Segíts, kérlek! Én sem leszek hálátlan! Ott a vederben van egy kis izzó parázs. Hozd ide nekem!
Száva úgy tett, ahogy az állat kérte. Amikor az megette, megrázta magát, hát azonnal olyan csudálatos, szép paripává változott, amilyet még Száva még sohasem látott!
– No, most aztán, azt kérhetsz tőlem, amit csak akarsz!
– Szilvavirág hercegnőt keresem, akit elrabolt egy óriás. Nem tudod merre található az óriások lakta vidék? Előtte azonban, még meg kell kérdeznem a vénasszonytól, hogyan segíthetnék szegény madárkán, hogy ne ismételgesse társa szavait.
– Menj be óvatosan a banya házába! Kapd derékon, szorongasd meg a vén párát, mondd neki azt, hogy belehajítod a főzetébe, ha nem árulja el, a gyógyulás titkát! Az óriások földje tudom, merre van, mert onnan rabolt el engem ez a szipirtyó.
Száva beóvakodott a házba, derékon kapta a banyát, jól megszorongatta, és megfenyegette. Az meg úgy megijedt, hogy egyből megeredt a nyelve. Egy üvegcsében volt a varázsszer. Abból kellett Pattyal megitatni három cseppet, aki ettől egy szempillantás alatt rendbe jött. A banyót bezárták a házába, a madarak megköszönték a segítséget, és útnak eredtek. Száva felpattant a táltosra, Pitty és Patty a vállára ült, s már szálltak is, mint a gondolat.

Hamarosan megérkeztek az Óriások Országába. Megálltak, tanakodni kezdtek, hogy mit is tegyenek. A két kismadár előrerepült, hogy körülnézzenek. Meg is találták Szilvavirágot. Az óriás épp aludt, a kalapjára volt kötözve a lány. Visszatértek, és elmesélték Szávának, amit láttak. A királyfi odalopakodott, felkapaszkodott, majd óvatosan eloldozta a foglyot. Már épp lemásztak volna a kalpagról, amikor felébredt a behemót, és egy hatalmasat tüsszentett. Száva Szilvavirággal együtt az óriás hasára pottyant. Az meg mikor észrevette, utánuk kapott, hogy elfogja a szökevényeket, de ekkor Pitty és Patty jól belecsippentett az orrába. Ordítozva kapott sajgó testrészéhez, ezalatt le tudtak ugrani a hasáról a lábára, a lábáról pedig a földre. Ott már várta őket a táltos. Felpattantak, és huss! Illa berek, nádak, erek, elrepültek.
Amikor tisztes távolba kerültek, megálltak, leültek egy fa alá, ott Száva elmesélte Szilvavirágnak, hogy is került a palotájukba, onnan pedig ide. Elpirult a kis hercegnő, akinek mi tagadás, első látásra megtetszett a délceg királyfi. Megköszönte neki, a madárkáknak és a paripának, hogy kiszabadították a fogságból. Azért meg különösen hálás volt, hogy kedvencén is segített a fiú. Újra nyeregbe szálltak. Pitty Száva, Patty pedig Szilvavirág vállára ült, és így folytatták útjukat. Elrepültek az ördöngös banya háza felett is. Hallották amint szitkozódva rázza az ajtót, hogy ki tudjon szabadulni. Olyan ostoba volt, hogy az nem jutott eszébe, hogy valamelyik varázstárgyát, vagy varázsigéjét használva kinyissa a zárat.
Amikor megérkeztek a palotába, az öreg király és a királyné egyből megölelték lányukat, de még a megmentőjét is.
Száva annak rendje és módja szerint megkérte Szilvavirág kezét, aki irulva-pirulva igent mondott. Pitty és Patty a fejük fölött körözve örvendeztek a frigynek. Őket is megjutalmazta a királyi pár, hisz nekik is köszönhették a lányuk szabadulását. A hercegnő a legszebb istállóba vezette a táltost. Annyi parazsat hozatott, hogy degeszre ehette magát. Megbeszélték, hogy az istálló ajtaja mindig nyitva lesz, hogy bármikor szabadon ki tudjon sétálni, ha úgy tartja a kedve.
Másnap hatalmas lakodalmat csaptak. Szilvavirágcsokrok kerültek a vázába, szilvatorta és szilvapálinka is volt az asztalon. Szilvavirág a fejére szilvavirágból font koszorút tett.
Pitty és Patty ezzel a dallal köszöntötte az ifjú párt:

Pity, paty és pitypalatty,
ma csodás napunk virradt.
Pity, paty és pitypalatty,
hallgasd meg az énekünk!
Pity, paty és pitypalatty,
amit most elfütyülünk!
Ez a történet egy mese,
szép szerelem története.

Ma is boldogan élnek a Csipkerek-hegyen túl, ott, ahol a Csipke-patak csordogál, ahol a szilvafák szinte egész évben virágoznak.
A banya tán még azóta is rázza kilincset és óbégat, hogy engedjék ki, az óriás pedig a fájós orrát simogatja.