Szívhang

A nyüzsgő tömeg zajától alig lehetett hallani az éneket. Nem tudni honnan jött, de egyszer csak ott volt. Egyre többen keresték a hang forrását. Az utcazaj szépen lassan elhalkult, majd teljesen eltűnt. Helyét a varázslatos ének vette át. Az égből jött!
Minden ember a ragyogó, csillagos égboltot fürkészte. És a csillagok apró fénygömbökként megindultak az emberek felé. A sokaság szájtátva bámulta a csodát. Senki nem mert megszólalni. Aztán a csillagok, hóruhát öltve magukra, elkezdtek hullani az égből. A hang pedig dúdolta tovább a lágyan csilingelő dallamot.
Angyalok kórusa hozta el számunkra a karácsonyt, írták másnap az újságok isteni áldást emlegetve. De nem volt egyetlen lap sem, aki csak egy szóval is megírta volna, hogy az ének voltaképpen egy bérház legfelső emeletéről szűrődött ki az utcára, és a hang gazdája egy aranyló fürtöket viselő, mosolygós kislány édesanyja volt, aki szívből jövő énekével ringatta álomba gyermekét.