Szívörvény 6.fejezet

Másnap a suliban találkoztam Deborah-val, és Peter-rel. Jól elbeszélgettünk.
– Deborah! – szóltam neki. – Nem bánnád, ha egy kicsit oda mennék Hortenziához?
– Nem, de Kelly, szólíts nyugodtan Debbienek! – mondta.
Én rámosolyogtam, és odamentem Hortenziához. A szeme csillogott. Valószínűleg furdalta az oldalát a kíváncsiság a két új diákról.
– Ez a két ember olyan oltári! – lelkendeztem. Hortenzia elharapta a száját.
– Én is pazar vagyok? Csinos ez a ruha? – kérdezte. Most vettem észre, hogy új ruhában van. Hupikék pólóban volt, amin egy felirat volt. „Szuperlány” – üzente. Hozzá egy rubinvörös farmernadrág. A pólón pedig egy fekete-fehér kockás mellény volt.
– Tyűha! Nagyon sikkes! – dicsértem meg. – De miért is öltöztél ilyen csinosan? – kérdeztem. Erre ő elpirult. A szemét lesütötte. Én vártam a válaszát.
– Sikkes? – kérdezte válasz helyett. – Köszi!
– Na?
– Titok! – mondta. Sóhajtottam.
– Nincs titok! Legalábbis én a barátnőd vagyok. A legjobb barátnőd, úgyhogy nekem bármit elmondhatsz. – mondtam idegesen, és fegyelmezően. – Tetszik neked Greg?
– Nem!
– Mitchel?
– Nem!
– Fred?
– Nem!
– Warren, vagy Mason?
– Nem! Ne találgass! – figyelmeztetett.
– Akkor mondd el! – mondtam, mire Hortenzia elvigyorodott.
– Na jó! Csak most, csak neked! Tegnap voltam a Könyvklubban. És… a bátyád is ott volt. És… mellé ültettek. Beszélgettünk, nevetgéltünk, és elmeséltük egymásnak azt, hogy miről olvasunk. Egyébként nem is tudtam, hogy a bátyád szeret olvasni. Mióta olvas? Eddig azt hittem, hogy ő egy számítógép hóbortos idióta srác. – jött a válasz.
– A bátyámba vagy szerelmes? – lepődtem meg.
– Igen! – mondta. „Davidbe?”- gondoltam. Ránéztem az órámra.
– Ó, akkor mehetünk is órára! – jelentettem ki.
– Várj! – állított meg. – Mióta olvas? – kérdezte. Erre eszembe jutott, hogy a bátyám csak Stella miatt olvas, de el is kergettem ezt a gondolatot, mert nem akartam megbántani Hortenziát.
– Tudod… A bátyám is… – nyeltem egyet – Nos, hát… a bátyámnak is tetszel, Hor! – hazudtam. De érdemes volt, mert láttam Hortenzián, hogy örül, és fülig ért a szája, annyira mosolygott.
– Oh…! Köszi, hogy elmondtad! Kelly! Te vagy a legjobb barátnőm! – lelkendezett, és a vállamra esett.
– Szívesen! – mondtam, és beküldtem az osztályba. Én is bementem.
Előpakoltam, és elmentünk Lisával a németterembe, ahova az új lány is velünk jött. Debbiet Shanica mellé ültették. Elénk. Lisa igaz, hogy szerény, és csendes, de egész órán csipkedett. Ahogy ő mondta: „Kimarta a húsomat!”. (Hirtelen ábrándozási vágyba estem: Hortenzia szerelmes a bátyámba. A legjobb barátnőm! Az én idióta bátyámba! Ráadásul neki van barátnője, Stella. Szóval a legjobb barátnőm és a bátyám. Pfuj! Már csak ez kellett, ez a páros. És még egy újabb gubanc. Vajon képes leszek-e segíteni Hornak?
♥♥♥
Hortenzia integetett nekem és kilépett az ajtón. Ebben a pillanatban vettem észre Rubyt ahogy csikorgatta az ajtót. Könnyen ráismertem az ajtóból a sötétbarna hajáról és a rubinvörösen csillogó gyönyörű szeméről. Hozzám sietett nagy táskájával a hátán. Az arca izzadt volt a futástól. Szinte levegő után kapkodott majdnem amikor ideért hozzám. Az arca mérges is volt egyben és bágyadt, amikor megszólalt.
– Kelly! Kee… – nyöszörögte, és elkezdett sírni. Alig tudott beszélni. Mindig kifojt négy könny a szeméből, amint meg akart szólalni.
– Nyugi! Ruby! Mondd el, hogy mi bánt!
– Kelly! Leváltanak! Mind a kettőnket! – mondta végre és elkezdett bőgni.
– Tessék? Minket? Miért? – dobáltam Rubynak a kérdéseket.
– Igen, minket. Mrs. Groundsils azt mondta, hogy lebuktunk. Azon, hogy mi raktuk tele az iskolát Harmony és Heather képekkel, amiknek ki van szúrva a szemük, és össze van firkálva. Leváltanak téged, mint elnök. Heather lesz helyetted. Engem meg… leváltanak, mint lelki tanácsadó.
– MI?! – dühöngtem. – De hát mi nem intéztünk semmit sem!
– De az igazgatónő ezt nem hiszi el. Valaki teletukmálta a fejét ezzel a butasággal.
Eszembe jutott a válasz.
– Igazad van, Ruby! Valaki rosszat akart nekünk. Azt még nem tudom, hogy ki, de gondolkozom! Tudod mit? Nekünk kettőnknek össze kell fognunk, hogy megtaláljuk az elkövetőt és visszaszerezzük a rangunkat. Még feledhetetlen bosszút fogunk állni.
Nagyon fontos volt nekem az elnökség, de azt is tudtam, hogy Ruby nem tud élni a lelki tanácsadás nélkül. Neki még jobban szüksége volt erre az állásra. De azt sem értem, hogy miért volt képes valaki ilyet tenni csak azért, hogy beköphessen minket. Egyszerűen nem értettem. Ki az, aki ennyire utál minket Harmony és Heatheren kívül?
♥♥♥
Ültem a szobámban, és ahogy mondtam: gondolkoztam. Azon gondolkoztam, hogy ki lehetett az elkövető. Valaki olyan, aki ugyanúgy utálja Harmonyt és Heathert, mint mi. (És minket is utál) Ki az? Ha még egy órát gondolkoztam volna, akkor sem jöttem volna rá, úgyhogy abbahagytam, és megint elkezdtem álmodozni. Újra a régi emlékek jutottak az eszembe, de most azok, amelyeket a németes csoporttal töltöttem óvodás koromban.
Akkor még csak nem is tudtuk, hogy németet fogunk tanulni, de amint elsősök lettünk, és meghallottuk a „die Tür” és a „der Hund” szót, rögtön megfogadtuk magunknak, hogy csakis ezt fogjuk tanulni, ezt a nyelvet. És még most is hűségesek vagyunk hozzá hetedikes létünkre. Mrs. Soundhillnek nagyon szép hangja van. Nem csak németet tanít nekünk, hanem énekórát is tart. Mindkét órán sokszor van olyan, hogy elkapom a tekintetét, és mindketten elmosolyodunk. De amikor rám jön a röhögő görcs muszáj kiereszteni, és fél óráig nevetek. De nem csak én vagyok a nevetős. A banda mindenen nevet mindig. Mrs. Soundhill sem maradhat ki természetesen semmiből. Őt is néha elragadjuk magunkkal, de ránk szól, ha ez már túlzás, és hagyjuk abba. Ebben a csapatban nincs olyan, hogy „Nekem ez a legjobb barátom. Vagy: Nekem meg az a legjobb barátnőm”, mert mi mind egy csapat vagyunk, és itt mindannyian összetartunk. Mindenki egyformán barátja a másiknak, mert van a bandában humormester, okostojás, sportos, dj, játékmester, sorozatfüggő, festőművész és állatőrült. Szóval ez a csapat nem tudna élni akkor sem, ha csak az egyik tag kirepülne. Nagyon szeretjük egymást! Rendes mindenki! Ahogy azt régebben mondtam, mint mindenhol, itt is akadnak néha konfliktusok. Nem nagy ügy. Rögtön megbékélünk. A csapat szíve Shanica. Ő mondja mindig, hogy: „Gyerünk gyerekek! Béküljetek ki! Nincs veszekedés se most, se máskor.” Egyben ő az egyik okostojás is. Szokták is vele piszkálni, mert azt mondják rá, hogy stréber. Én nem ezt gondolom. Azért, mert valaki tanul, nem azt jelenti, hogy stréber, mert az olyan embereket nevezik így, aki szeret is tanulni, nem csak cselekszi. A németes csoportban nincs egy ilyen sem. Illetve… vagyis igen. Igaza van mindenkinek. Shanica tényleg egy stréber. Már hallottam róla, hogy a szülei nyáron azzal büntették, hogy elvették tőle az összes könyvet, amit találtak a szobájában. Én ezzel most nem kibeszélni szeretném, csak elmondani az őszinte véleményemet. De ha erről van szó, akkor mindenkiről elmondhatom. Nos kezdjük! Lisa igen csendes, és szerény lány (Mint azt egyszer már említettem), de azért ő sem ül egész nap a fenekén, és néz ki a fejéből, hanem ő is ugyanúgy nevetős típus. Ő a legnevetősebb. Mindenen nevet. Amikor viccesebb dologról van szó, akkor az egész arca piros. Vele is van egy kis gondom. Néha elviselhetetlenül sokat okoskodik, amin persze lehetne javítani. Jó, a többiekről most inkább nem beszélek. Elég, ha egyelőre ennyit tudtok. Majd idővel megtudjátok a többi részletet is. Anya áthívta Rubyt, hogy itt aludjon, mert elmondtam neki, hogy mi történt az isiben. Jó kis pizsamapartit tartunk. Lesz itt minden. Egyre megy. Halk beszélgetésre lettem figyelmes:
– Mikor békültetek ki?
– Nem rég.
– Milyen nagyot nőttél, amióta legutóbb láttalak. Kezdesz… édesanyádra hasonlítani.
– Igen, már apu is mondta. Amúgy hol van Kelly?
– A szobájában. Gyere! Itt van.
Kopogtattak a szobám ajtaján. Kinyitottam. Ruby volt velem szemben. Most már nem volt olyan bánatos, mint a suliban.
– Szia! – köszöntem neki és betessékeltem a szobámba. Leült az ágyamra, és körülnézett. Közben mosolygott. Határozottan megfelelő volt a számára a szobám. Kénytelen voltam megkérdezni tőle. – Mit csináljunk holnap?
Ruby megvonta a vállát. Ő is meglehetősen gondolkodott rajta. Nem jutott az eszünkbe semmi jó elképzelés. Aztán Ruby oldalba bökött.
– Menjünk el moziba! – szólalt meg. – Most adnak egy szenzációs akciófilmet, amiben Blanka Bones a főszereplő.
Ezzel felkeltette az érdeklődésemet a film iránt. Kedvenc színésznőm, és énekesnőm volt az imént említett hölgy.
– Miről szól? – kérdeztem fürkészően.
– Blanka egy kémnőt alakít, akit megbíznak, hogy keressen meg, és ölessen meg egy srácot (Dave Mallory alakítja a filmben), akinek az apja azért halt meg, mert rablás közben elesett az üvegszilánkok között. A kém meg is keresi, de hamar beleszeret. Ekkor már kettejüknek el kell szökniük a rendőrök elől egy másik országba. Ott megtalálják őket. A lányt kivégzik a bűnös segítése miatt, a fiú pedig örökös rabságot kap. Elvileg második része is lesz, amikor a kémnő feltámad, és megszabadítja a fiút. Mi is a film címe? – kérdezte magától. – Tiltott idegen? Idős szerelem? Nem, megvan. Tiltott szerelem.
Ahogy Ruby mesélte, egyre jobban kezdett elragadni magával a történet. A tiltott szerelemről szól, amely a kémnő, és a bűnös fiú között alakul ki. Meg kell néznem ezt a filmet. Ez nekem való. Nekem találták ki. Szeretem a tiltott dolgokat. Rubynak nem is kellett kétszer mesélnie, én rögtön rávágtam.
– El kell mennünk holnap a moziba! Add ide a telefont! – kiáltottam hamarjában.
Lélekszakadva ragadtam meg a készüléket, és pánikszerűen vettem elő a telefonkönyvet. Fejvesztetten és aggodalmasan lapozgattam a los angelesi oldalakat. Nem találtam a mozi számát. Megfordítottam a könyvet szaporán, és még egyszer átböngésztem. Most sem bukkantam rá. Sikítottam egyet szinte ordítva. Ekkor Ruby átvette tőlem a telefonkönyvet. Ő csigalépésben nézte át a telefonkönyvet. Pár perc múlva rámutatott az egyik számra. Megkönnyebbültem. Már majdnem pánikba estem, mert már azt hittem, hogy nem nézhetem meg a kedvenc színésznőm legújabb filmjét, ami annyira megtetszett. Rögtön bepityegtem a mozi telefonszámát. Kicsengett. Édesapám vette fel a kagylót. Apu a moziban dolgozik.
– Szia, apu! Kelly vagyok! – jelentettem ki. Az édesapám meglepődött.
– Ó! Szia, Kells! Mi a tészta? – kérdezte bohókásan, mire elmosolyodtam.
– Apu! Rubyval szeretnénk holnap moziba menni.
– Hát úgy! És mit akartok megnézni?
– Szeretnénk két jegyet venni a Tiltott szerelemre!
– Oké! – mondta apa, és felírta a nevünket. Mi majd holnap fizetjük a jegyet. Addig lefoglalja nekünk. Amikor letettem a kagylót, szinte meg voltam őrülve. Tapsoltam, és ugráltam, annyira boldog voltam a film miatt. Hirtelen akadt egy eszmém.
– Tényleg! Beszélgessünk Blankáról! – közöltem Rubyval.
Láthatóan tetszett neki is az ötlet. Nos, ezzel kijelenthetem, hogy találtunk még egy közös témát. Igaz, hogy nem Ruby a legjobb barátnőm, hanem Hortenzia, de most egy fokkal feljebb léptünk egymás listáján.