Szvetlana

Gyorsan szedte a lábát, mindig rettegett, ha jött. Mindig félt, hogy valaki egyszer csak észreveszi, és akkor nem tud mit mondani arra, hogy mit keres ezen a környéken.
Igen a környék nem igazán volt bizalomgerjesztő, de nekik pont ezért volt jó. Kicsi volt az esélye annak, hogy ismerősbe botlanak. De az ördög soha nem alszik, és éppen ezért mindig rettegett.
A város külső peremén volt az a tömbház, ahol béreltek egy, egy szobás pici lakást. Mikor kivették, még üres volt, nem volt benne más, mint egy rozoga ágy és egy jobb időket megélt komód. A konyha berendezése egy tűzhelyből és egy kis asztalból, meg egy székből állt. Az ablakok egy kis térre néztek ahol magasan nőtt fák szegélyezték a padokat. A falakat málladozó festék borította. Még hűtő se volt. De nekik nem is volt rá szükségük. Nem laktak itt. Egy héten kétszer jött, hogy találkozzanak a szeretőjével. Ez nem mindig sikerült, mert Áron más városban lakott. Nem mindig tudott jönni, de Szvetlana angyali türelemmel várt rá, minden hétfőn, és pénteken egy órától háromig. Soha nem panaszkodott, elfogadta a tényt, hogy a találkozásuk nem mindig jön létre.

Hüvös szellő fújt, szorosabbra húzta magán a ballonkabátot. Magas karcsú alakján jól mutatott a világos színű kabát, formás hosszú lába fekete körömcipőben taposta a macskakövet. Dús aranyszőke haját egy selyemkendő alá rejtette. Arca halványan volt festve, nem szerette az erős sminket. Nem is volt rá szüksége, hamvas fiatalsága nem kívánt semmi festéket. Tavaly töltötte be a harmincat, de annyira fiatalnak nézett ki, hogy senki nem gondolta volna, hogy már két gyereke van, és egy magas rangot betöltő férje,aki a külügyminisztériumban dolgozott, Attasé volt. Nagy házat vittek, a város eltilt részén laktak, egy kétszintes házban. Magas kőkerítés vette körbe, hogy a kíváncsi szemek elől rejtve maradjanak. A fiúkat külön sofőr vitte a városban levő magán iskolába. Külön dada foglalkozott velük. Tízfős személyzet szolgálta őket. Szvetlananak nem volt újdonság ez az életforma, hiszen a szülei házában már hozzá szokott a pompához és a gazdagsághoz. Számára ez volt a természetes. Már kicsi lány korától úgy nevelték, hogy uralkodni tudjon a nagyszámú személyzeten. Társadalmi helyzete miatt állandóan viselkedni-e kellett. Állandó szereplője volt az újságoknak, mindig megírták, hogy hol volt, mit viselt, milyen volt a frizurája. Soha egyetlen percre se zökkent ki a szerepéből. Férje tizenöt évvel volt idősebb nála, de még mindig jó vágású fess férfi volt. Magas fekete hajú, vakító fehér fogakkal, és búzakék szemekkel. Minden napot úszással kezdett a házi medencében, majd a konditeremben izzasztotta magát még félórát. Majd reggeli után indult a hivatalba. A napot általában ott töltötte, ebédelni a közelben levő klubba járt. Ott meg vitatta, a világ dolgait, vagy csak egyszerűen pihent. Büszke volt rangjára, feleségére és két gyönyörű fiára. A nagyobbikat nem sokára elküldi egy katonai bentlakásos iskolába, hiszen már tizenhárom éves volt, a kisebbik még csak tíz éves neki még van egy pár éve vissza. Már a születésük után eldöntötte, hogy milyen pályát szán nekik. És úgy érezte, hogy eddig nem lehet semmi panasza az életére. Minden úgy alakul, ahogy elképzelte.