Ősz öregember volt, sose kért sokat az élettől. Családja, barátai kihaltak mellőle, már csak a munkája maradt neki. És mit ad Isten… Semmit. Csak elvesz. Délelőtt még tűzoltó volt. Háromnegyed kettőkor már nem. Ekkor ugyanis hazafelé sétált a macskaköves úton, ami a tűzoltóságtól vezetett a vasútállomásra. Bal kezében szorongatta a papírt, ami kirúgásának volt megcáfolhatatlan bizonyítéka. Újra és újra idegesen széthajtotta, visszagyűrte, még a verejték is kiverte homlokát. Rosszabbnál rosszabb gondolatok cikáztak fejében, például: „Öngyilkosnak kell lennem… Igen, felkötöm magam… De annyi dolgom van még!… Áh! Nincs nekem már semmim. Gyerünk, mire várok, tapsra?”
Ebben a pillanatban a jobb keze felőli utcában felegyenesedett egy kőműves, és munkájával elégedetten összecsapta két porzó tenyerét. Az öregúr megállt egy pillanatra…
Másnap reggel 5 óra 16 perckor a házmester betelefonált az őrsre. Az egyik lakó nyakánál felakasztva csüngött a lépcsőházban, egyik lába groteszk módon a korlátba akadva. Végakaratát furcsa módon poroltóval írta a falra: ÉGESSETEK EL.
Tapsra!
By BeAn
5 hozzászólás
Hát, ez a taps elég grotesz volt! Valami azonban nem stimmel nekem a történetben. Ősz öregemberről írsz, akit kirúgtak a tűzoltóságtól. Ez eléggé ellentmondásos. Már vagy nyugdíjban kellene lennie, vagy még nem lehetett ősz öreg. Ráadásul a tűzoltók a szokásosnál korábban mennek nyugdíjba is, nemhogy ősz öreg korukban kellene őket kirúgni.
Ezt leszámítva a történet szellemes, de a korát kihagyhatnád.
Ő olyan ember volt, aki még a régi rendszerben nőtt fel, maradi, de becsületes és szereti a munkáját. A főnök is szerette, azért nem küldte el. Akciókhoz márnem nagyon ment ki, de a benti munkával megvolt. Csak aztán jött ez a gonosz új vezető… vagy nem volt gonosz, csak le kellett építeni, mert az állam kevesebbet fizet mint ezelőtt…
Még valami kifogás? Megmagyarázok mindent:D Amúgy teljesen jogos, én is szeretek mindenbe belekötni (mint az Örkény írásban…azt hiszem "Egy lelkiismeretes olvasó" a címe). Meg így fogant meg a fejemben, de senkire nem erőltetem rá a gondolataim, továbbra is az kezeli ellentmondásként a kort a szövegben, aki akarja.
Üdv
András:)
Nem, nem akartam belekötni, csupán leírtam, amit éreztem. A történet tetszik, a taps különösen. Igazi abszurd.
"Eloltott tűz"
"Kialudt"
"Tűzkereszt, vagy amit akartok"
"De annyi dolgom van még!… Áh! Nincs nekem már semmim. "
Mármint, hogy nincs semmi dolgom… gondolom.
Látom magam előtt az urat. Talán még kis ősz bajsza is van.
Az az ember, aki hozzá a legközelebb állt az életemben (bő 30 évig) kb. így távozott. Kirúgták. A munka volt az élete. 77 éves már elmúlt.
Nem vette át a hivatalos papírt. Hazament, lefeküdt. 4 nap alatt meghalt. (Kórházban, egy sikeres operáció után…)
Nagyon is értem. Érzem. Az egy biztos pont után… a halál van.
Kedvelem az írásaidat.
T
Szia!
A cím amit adnék neki: Tűz és hamu… sajnos a munkanélküliség sok embert kerget nagyon válságos helyzetbe, aki nem tudja feldolgozni az sajnos ide jut. Nekem erről szólt a történeted, és sajnos nagyon aktuális.
Barátsággal Panka!