Sosem tudtam ki ő igazából. Talán ,mert sosem érdekelt annyira, hogy kutassak utána. Csak egyből a dolgok közepébe akartam vágni, pedig tudhatnám már annyira a dolgok rendjét, hogy fel tudjam ezt az esetet is építeni. Megtervezném az elejét és a többi pedig a meglepetés birtokában maradna.
De ma, amikor megláttam, eszembe jutott, hogy valahol én rontottam el mindent. El is felejtettem pedig már, hogy miért nem beszélünk. Pedig nagyon szeretek együtt lenni az ilyen emberekkel. Szeretnék vele lenni, hozzá bújni, és élvezni a szerelmet vele. Tudom, hogy nincs ilyen kifejezés, de mikor mellette álltam, éreztem. És ő olyan dologgal tudott szolgálni, amivel soha senki nem tud ezután. Az első szerelem érzésével. De sosem fogom megtudni, hogy ki volt ő igazából, mert elment. Örökre. És még csak azt sem tudom, hogy boldog-e. Csak azt sajnálom az egészben, hogy minden általa érzett érzelem most ébredt fel bennem, és akkor nem léptem. De a lehetőségem meg volt, én elszalasztottam.
A mai nap viszont egy újabb reménnyel teli lehetőséget kínál, ha vagyok elég bátor és elé állok.