Józsi részeg. Tétován tántorog a cukrászda ajtajában egy nagy adag süteménycsomagot egyensúlyozva érdes, itt-ott friss sebekkel tarkított vastag tenyerében. A kórházba viszi. Kinga, a párja épp ma három éve, hogy igent mondott neki, és múlt éjjel életet adott első gyermeküknek is. Mindketten jól vannak. Józsi épp azon gondolkodik maradék még működő agysejtjeivel, hogy annyi tej, amennyit tegnap éjjel a haverokkal fakasztott, elegendő lenne a panelházuk minden babájának egy hétig, vagy akár minden lakójának is. Elmosolyodik, hukkant közben kettőt, és elengedi az addig biztonságot jelentő ajtófélfát egy diszkrét büfögéssel egyetemben. Cigiért kotorász a festékes melósgúnya mellényzsebében, s a lapos dobozból végül előhúz egy meggyötört szálat. Meggyújtja. A dobozt visszatömködi, és fejét hátrahajtva, behunyt szemekkel élvezi a füst által okozott, semmihez sem hasonlítható rövid kábulatot…
…belső vetítővásznán megelevenedik az első közös Karácsony, a titokzatos ajándékok kibontása. Elönti a nyugalom; elérzékenyül. Újra érzi a pulyka-vacsora égett, mégis fenséges ízét, amit a párjával csak elszexelt húsnak hívnak azóta is. Testébe karol a szél, ő kényelmesen nekifeszül; utoljára.
Néhány pillanat múlva a járdaszegély tompítja tarkója ívét. A torták a fejétől másfél méterre húzott fehéres csík végén olvadnak egy kupacban. A még parázsló cigaretta egy arra járó csöves elé gurul, mosolyt csalva rozsda-szőrös arcára.
Kinga az utolsó simításokat végzi a kórház külön szobájában. A rögtönzött ünnepi teríték mellett a haját igazgatja, magassarkút húz. Gyenge még. Felegyenesedve elveszti egyensúlyát, s jobb kezével fellöki az előzőleg kibontott bikavért, mely a fehér damaszton egészen a szűz falig fröccsen, eláztatva a feldíszített asztalt. Az asztalfőn pihenő, hófehér díszkártya rostjai lassan vörösbe ölelik a cifra betűket:
Halálosan szeretlek!
10 hozzászólás
Ó, de szomorú.
Egy meggondolatlan, felelőtlen cselekedet… és mindennek vége…
Üdv. Ida
Kedves Ida!
A szomorúságot csak mi érezzük bele a történetbe. De jól érzed! 🙂
A lényeg itt, a figyelem ráirányítása volt az ómen megjelenítésével egy, a társadalmunkban feleslegesen rögzült gyermekáldás körüli reflexre.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad és visszajeleztél!
Szeretettel:
Mákvirág
Az a tejfakasztó buli nagyon rosszul sült el! A kedves édesapát ágyba segíthette volna otthon valamelyik kevésbé elázott barátja…
A történet profin van megírva, csak a címével volt egy kis gondom, mert első olvasásra nem is értettem, hogy miért "Távirat" a címe. Aztán még egyszer elolvastam, és arra tippeltem, hogy a vörösbortól elázó díszkártya lehetett egy dísztávirat. Talán praktikusabb lett volna, ha így nevezed.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy olvastad!
Fektethette volna, de akkor miből lett volna a történet? 🙂
A távirat az üzenet jellege miatt lett a cím, valamint egy kicsit szójáték is a távolság érzékeltetésére.
Nem dísztávirat.
Szeretettel:
Mákvirág
Valóban profi módon rövid történet. Már csak ilyenek a férfiak, hogy örömükben-bánatukban leisszák magukat. Elképzelem a fehér terítőt leöntve a bikavérrel. Jó olvasni a hasonló mosolyt fakasztó igaz
történeteket.
Tetszett, szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy újra látlak!
Az a meglátásom, hogy a nők legalább annyira bele tudnak csapni a lecsóba, mint a pasik. Sajnos egyre több részeg nőt látok nap, mint nap.
El nem tudom képzelni melyik rész csalt mosolyt az arcodra…talán az elszexelt csirke?!
Még ha nem is igaz, egy alkohol ellenes kampány videóként el tudnám képzelni, hogy néhány percbe sűrítve megelevenedik.
Jó kis vírusvideót lehetne készíteni belőle.
Szeretettel:
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Elég nagyot ütött bennem a történet, mert világosan látható, hogy minimális dolgokon múlhat egy élet.
Kifejezetten jól ábrázoltad az egyik születését, a másik távozását.
Asszociációm is támadt, amit egykor a Honfoglalás című filmben láttam megelevenedni.
Miközben Hajnal vajúdott, a szerelme, Levente haldoklott. Ez az ellentétes vonulat bennem megmaradt, érzéseket generált.
Azért említettem meg, mert itt is ezt éreztem.
Nagyon jól összehoztad a történetet, a párhuzamokat.
A piros szín nem csak alapból jelképez, annál sokkal több van benne.
A zárás különösképpen ütős, mert a párhuzam egy pontban fut össze.
A címet jónak tartom, mert kifejezi a távolságot és a közvetlenséget, de ami közte van, az mindenki számára tanulságos lehet.
A cím és a záró mondat bennem valóban táviratként hatott.
A távirat szövege: Halálosan szeretlek!
Hogy mennyire távirat ez? A síron túlról…
Ebben van a lényege.
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin!
Jól látod! Így válik távirattá és a szimbólumokkal erősebbé.
Az élet-halál kérdése itt csak átvitt, hiszen 3 nap alatt többször is láthatta a csöppséget, így az idősíkon egymástól jelentősen távolra esnek, de tény, hogy ez is benne van.
Köszönöm, hogy rendszeresen olvasol és nem mész el szó nélkül az írásaim mellett!
Szeretettel:
Mákvirág
Nagyon jó írás, szomorú, megható ez az élet fintora mű!
Kedves Hableány!
Köszönöm szépen!
Örülök, hogy benéztél hozzám, remélem jössz máskor is!
Szeretettel:
Mákvirág