Te, csak ne gondolj semmit!

Barátnőm Dézi, már rég felszólított arra, hogy „Én, csak ne gondoljak semmit!”
Be kellett ismerjem, hogy tökéletesen igaza van, hisz akármit gondoltam eddig, az nem úgy történt meg, ahogy gondoltam. Mi több, pont az ellenkezőjére csodálkoztam rá minduntalan.
Ilyenkor, kissé csalódott lettem, és ezek a csalódások némileg beárnyékolták a mindennapjaimat.
Nyilván az Én logikámmal van a baj, de nem baj!
Nem gondolok semmit és lesz, ami lesz. Így mindenki boldog lesz!

Ámde, néha mégis beleesem a csapdába.
Olyankor, amikor elkezdek megint valamit gondolni. Tudom már, hogy nem kéne, de így szocializálódtam. Teljesen nem tudom levetkőzni a dolgot, csak igyekszem a minimumra redukálni.
Ez is szép teljesítmény egy gondolkodó lénytől – gondoltam már megint. Viszont azt is gondoltam, hogy azóta, mióta nem gondolok semmit, kevesebb csalódás ér, mert csak tudomásul kell vennem, hogy valami megtörtént, vagy nem történt meg, vagy úgy történt meg, ahogy megtörtént.

Ez a hosszú bevezetés mindössze arra jó, hogy valamiképp belekezdjek a történetbe…
Szóval.
Külhonban tapasztaltam, hogy a buszmegállók rendelkeznek egy kijelzővel, ami mutatja, hogy bizonyos buszok, pontosan mikor fognak beérkezni abba a megállóba, ahol az utas várakozik.
Rá is csodálkoztam, mert nagyon jó kezdeményezésnek találtam. Reméltem, hogy majd valamikor, nálunk is működni fognak ezek a kijelzők és akkor, pontosan tudni fogjuk, hogy mennyi időnk van még buszunk érkezéséig.
Nem kell lesni teljesen tájékozatlanul, izgatottan toporogva, minden beérkező járművet. Elmélázhatunk kicsit, vagy nagyon, esetleg még ezt-azt el is intézhetünk a közelben. Akár rá is rágyújtunk egy cigire, persze mindentől 5 méterre, szemlesütve.
Megörültem, amikor észrevettem, hogy már itt is működik ez a rendszer és jóleső melegség árasztott el.
Ez a jóleső melegség pont addig tartott, amíg használatba nem vettem. Odasétáltam a megállóba, felnéztem és láttam, hogy a buszom 11 perc múlva érkezik. Ezért, megcéloztam a megállóban lévő grillcsirke árudát, hogy vegyek egy felet, vacsira.
Az eladó éppen trancsírozta a pipit, amikor megérkezett a buszom. Picit elcsodálkoztam, mert biztos voltam benne, hogy nem telt el 11 perc, max. 1. De nem baj, majd elmegyek a következővel. Miután magamévá tettem a pipit, rágyújtottam, hisz most ment el a buszom, van idő bőven. Felnéztem a kijelzőre, de ott még mindig a 11 perc volt feltüntetve az érkezéséig.
Na, ez érdekes! Akkor figyeljük, hogy mi is történik itt valójában! Sorjáztak az ilyen meg olyan számú buszok, de jöttüknek semmi köze nem volt a kijelzőn kiírtakhoz.
Sőt, épp úgy nézett ki, mintha egymás ellen játszottak volna. A buszom időközben eltűnt a kijelzőről, mintha elveszett volna, majd 5 perc múlva visszatért és 9 percet mutatott. Éles elmével rájöttem, hogy az idő továbbra is múlik, csak a halandók által észleltek nem egyeznek a buszok által észleltekkel. Mintha más időzónába, idősíkba lennénk…
Határozottan elmosolyodtam. Leesett, hogy ez a tábla pont azt mutatja, ami NEM fog történni. Tehát bármi történhet, csak az nem, ami oda fel van tüntetve. Pontosan így is lett, mert megérkezett az a busz, aminek 9 perc múlva kellett volna megérkeznie.
Sóhajjal az ajkamon felszálltam és, hogy tetőződjön a kijelzőkkel kapcsolatos csalódottságom, kiolvastam a buszomon futtatottat.
Neki azt kellett volna tudatni velem, hogy pontosan melyik megálló következik és mennyi az idő. Természetesen egyik információ sem közelített a valósághoz, még egy egész picit sem.