Tekintet nélkül

Egy határozott mozdulattal megnyitotta a meleg vizet, egyre erélyesebben tekerve a forró irányába, amennyire csak elbírta viselni azt a teste. Közben jobb kezével a fahéjas illatú tusoló gél felé nyúl, melyet rácsorgat a szivacsra. Az előbb beleivódik a lukacsos szerkezetbe, és nyomkodásra felerősödik a habzása. Visszateszi a flakont a helyére és heves mozdulatokkal elkezdi magát dörzsölni. Mindenhol.

Mindenhol, mint aki a bányában töltötte el a mai napját is. Arcát felemelvén, szemeit szorosan összecsukva kezével járkáltatja a szivacsot, ami lecsúszik később a nyakán át a melleire is, le egészen, addig, míg a keze hajolás nélkül elér. Erélyesen nyomja az ártatlan szivacsot bőréhez és az tehetetlenül engedelmeskedik. Hirtelen átteszi a másik kezébe, és most átellenesen is elkezdi a másik karját súrolni. Utána erősítésként ismét megspricceli egy kis tusolóval a szivacsot. Most másképpen viselkedik a hab. Erőteljesebben habzik. Térdét megrogyasztva, csípőjét előredobva, a szivacsot combjai közé teszi és mozgatja, egyenletesen, ám nem monoton. Pózt vált, most derekát meghajtva a combjára futtatja a szivacsot, az meg vitte magával az illatos habot, amit a víz, hamar le is verhetett volna bőréről, ha hozzáfér. De nem teheti, a háta ezt megakadályozza, onnan ugrálnak szanaszét a vízcseppek. A térdéhez érvén a fara már kicsúcsosodva a kabin falát súrolja szinte. Elvből nem használja olykor a kapaszkodóját s az elveihez Márta mereven ragaszkodik. Még most is. Megfeszül a bal talpa a vizes lemezen, a jobb lábát felemeli a magasba, és sikálja eszeveszetten, mintha ma napestig mezítláb rótta volna a város összes utcáját. Aztán cseréli, most a bal lába mered az égnek. Azt suvickolja hevesen. Majd ügyesen a hajsamponja felé nyúl. Parányit hunyorog, úgy teszi meg a mozdulatot, hiszen mindent tudott már rég. Többet is olykor a kelleténél. Keveset az egyik tenyerére nyom belőle, elosztatja azt a másikkal és felkeni a hajára. Előbb lágyan, majd amikor érezi mindenhová helyezett belőle, elkezdi már dörzsölni a hajbőrét. Behabosodik minden egyes hajszála. Olyanná változtatja a fejét, mintha valami turbánt viselne. Holott nem is! Leöblíti és megismétli a mosást még egyszer. Elviekben, most már semmi dolga nem maradt szinte. Hosszadalmasan csak engedi magára a vizet. Valamit kifelejtett azonban, pedig lassan egy fél esztendeje gyakorolja. Jelentősen visszaveszi a hőfokot és egy hideg zuhanyt iktat be. Éktelenül fázik egy pillanatig. Mindig gyorsan túl szokott ezen lenni. Hidegre vált, fordul egyet, szemben megáll egy leheletnyit, mert a melleire nagyon figyel. Újból a melegre teker. S a vizet hagyja zubogva magára ömleni időtlen ideig.

Egy rajta felejtett tekintetet mosott le. Nem akarta azt sem magán tudni. Attól az embertől ezentúl már semmit nem akar.