Telemarketing

Nem tudom más, hogy van vele de, én már nagyon unom, hogy reggel délben, este, utóbb már a nap minden szakában csörög a telefon, és általában kellemes hangú hölgyek, ritkábban urak keresnek név szerint engem, és a párom, hogy vegyünk részt kedvezményes nyelvtanfolyamon, utazzunk egyet fizet kettőt kap akcióban a Bahamákra, vagy vegyünk részt ingyenes vacsora keretében különböző árubemutatókon. Hiába tiltakozom, hogy köszönöm, de most nem akarok nyelvet tanulni, a Bahamák nagyon drága, vacsorázni pedig árubemutató nélkül jobban szeretek, ezek a hívások csak nem akartak szűnni így módszert változtattam, „okos” kérdéseket feltéve, ezek közül néhány.

Cseng a telefon, felveszem.
-N I vagyok, és H F-el, vagy a párjával szeretnék beszélni
-HF vagyok, parancsoljon.
-A jövő hét elején indul kedvezményes nyelvtanfolyamunk, erre szeretnénk meghívni önt.
-Milyen nyelveket oktatnak?
-Angol, német, francia.
-Köszönöm, de nem.
-Beszéli ezeket a nyelveket?
-Természetesen, már 96 ilyen, önök által szervezett tanfolyamon vettem részt, és elsajátítottam ezt a három világnyelvet. Igaz később jött egy kis malőr, de ez egy másik történet. Most azonban a kínai, annak is a Kelet-Mandzsúriai nyelvjárása érdekelne.
Halk kattanás, a hölgy letette. Hi-hi-hi, vihogok magamban, ez sem hív többet, tévedtem.

Más téma, az előbbihez hasonló kölcsönös bemutatkozás, és máris jön az ajánlat.
-Kedves H Úr januárban egyet fizet kettőt kap akciónk keretében elvisszük önt, és kedves párját Földközi-tengeri körutazásra. Ön csak egyikük részvételidíját fizeti be és mehetnek mindketten a gyönyörű útra, a „Q” nevű hatalmas tengerjáróval.
-Köszönöm, de nem.
-Miért nem, ez annyira csodálatos, annyira olcsó, annyira megéri?
-Nem, nem tudok menni.
-Gondolja meg, soha vissza nem térő alkalom.
-Na várjon, ugyanez az utazás érdekelne tengeralattjáróval, tudja, lemerülünk a habokba, integetünk a cápáknak, polipoknak. (Hosszas csend).
-Kedves uram erre nem tudok válaszolni, de majd visszahívom. (Még nem hívott).
Vizuális típus révén elképzeltem, ahogyan a főnöke elé állt a tengeralattjárós ajánlattal.

A harmadik történet, amellyel legtöbbször ostromoltak, az ingyenes vacsora árubemutatóval.
Mivel jó néhányszor megkínáltak vele az a régi tanmese jutott az eszembe, ahogyan a ’30-as években hirdette boltját és portékáját az élelmes kereskedő.
Hatalmas betűkkel: INGYEN TOLLAT
Alá pici betűkkel: sehol sem kap, de
Ismét hatalmas betűkkel: NÁLAM OLCSÓN VÁSÁROLHAT!
Ennek az a lélektana, hogy ami ingyen van arra tódul a nép, az apró betűs részt pedig már akkor sem olvasták el az emberek.
A bemutatkozások után a telefoncsevely a következő:
-Kedves H úr az „XY BT” nevében meghívom önt és kedves párját egy ingyenes vacsorával egybekötött árubemutatóra a „Z”étterembe.
-Ez megtisztelő, de tessék mondani hogyan néz ki ez az ingyen vacsorás bemutató?
Lelkesen folytatja, úgy érzi horogra akadtam.
-Tetszik tudni, van egy árubemutató, ahol lehet vásárolni, és utána felszolgálunk teljesen ingyen egy vacsorát.
-Mondja, mit lehet ott vásárolni?
-Mindent, ha hiszi, ha nem mindent.
-Elhiszem, és tessék mondani, mi lesz a vacsora? –Rövid csend.-
-Azt nem tudom.
-Nem tudja? Vacsorára hív, ráadásul a „kedves párommal”, és nem tudja mi lesz a vacsora?
-Nem, de biztosan finom lesz, finom szokott lenni.
-És mondja repeta van?
-Miii?
-Repeta, szóval, ha nem elég kérhetünk még?
-Mit?
-Ingyen vacsit.
-Mit bánom én, kérjen amit akar azzal letette.

Így azután nem tanulok nyelveket, nem hajókázom a Földközi-tengeren, a Bahamákra sem utazom, sőt még ingyenes vacsorával egybekötött árubemutatókra sem járok, egyelőre. Sajnos ez a taktika nem vált be, a hívások váltott szereplőkkel tovább folytatódnak.