A hajnali égbolton kikukucskált a telihold a felhők mögül. Elragadó látvány volt annak a szerencsésnek, aki ezt láthatta. Néhány eltévedt hópihe keringett csupán a levegőben, ám az is lehet, hogy csak az almafáról pottyant le, mert nem érezte ott jól magát. Manapság már csodaszámba megy, ha havazik télen. Ezen az éjjelen is csoda történt. Pár centi friss hó borította reggelre az udvart, a kertet és mindent, amerre csak a szem ellátott.
Márti arra ébredt, hogy kedvenc háziállata, Micó, a szobapincsi, körmeivel kaparászta az ajtót. Ily módon szokott jelezni, ha sürgős dolga lenne odakint. Alig múlt el hajnali négy óra, a gazdinak még nehezére esett kikászálódnia a meleg takaró alól. De mivel kutyusa még nem tanulta meg kinyitni az ajtót, így nem tehetett mást. Álmosan magára kapta köntösét és papucsban slattyogott ki az udvarra, ebét maga előtt terelve. Meglepődött, ahogy kilépett és nem a megszokott szürkeség fogadta. Micó óvatosan araszolgatott a selymes hóban, aztán csakhamar felfrissült tőle és örömében körbe-körbe futkározott. A kis gézengúz ezen a reggelen úgy gondolta, hogy nem a megszokott helyen végzi el a dolgát, hanem inkább elbújik a farakás mögé. Gazdája ezt nem nézte jó szemmel, illetve semmilyen szemmel nem látta, hiszen nem láthatott be a rakás mögé. De azért megpróbálkozott vele. Vesztére tette ezt szegény. A csillogó friss havon papucsa megcsúszott és azon vette észre magát, hogy szemébe világít a kukucskáló vén hold odafentről. A hátsó fertálya sínylette meg ezt a gyönyörű látványt, a karjai pedig a betonból készült járda szélén landoltak. Iszonyú fájdalmában sírva kászálódott fel a földről. A koppanásra Micó is előjött. Riadt szemmel nézett Mártira, szemével próbálta vigasztalni szeretett gazdáját.
A sürgősségin gyorsan dolgoztak, reggel nyolc órakor már hófehér gipsz takarta Márti törött csuklóját. Bizonyára rám fér a pihenés, – gondolta magában, – ezért történt velem ez a kis baleset. Egy percig sem haragudott kutyusára, hiszen ő mit sem tehetett arról, hogy gazdája strandpapucsban álmosan csúszkálgat a frissen esett havon, miközben szemével kíváncsian keresi merre lehet az ő házi kedvence, és még a teliholdban is gyönyörködni akar.
5 hozzászólás
Szia Melinda! 🙂
Témája ellenére könnyed történet, egy kis életszeletke, ami bárkivel megeshet.
Címed felkeltette érdekődésemet, kíváncsi voltam a folytatásra, mert romantikusnak ígérkezett (a teliholdles egy szó). A romantika elmaradt, de a tanulság nem, és ez fontos.
Vannak a sorsnak furcsa fintorai, ám nem mindegy, hogy mennyire tudjuk pozitív szemlélettel feldolgozni a hatásokat. Ebben látom novellád legfőbb üzenetét.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Melinda!
“Riadt szemmel nézett Mártira, szemével próbálta vigasztalni szeretett gazdáját.”
Nagyon szép írás!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Szia Kankalin!
Örülök, hogy átjött a novellám üzenete. Igen, pozitív hozzáállással még a rosszban is meg lehet látni a jót. A telihold nézésről vannak romantikus emlékeim is, azokat majd később kiírom magamból.
Szeretettel:Melinda
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy ismét meglátogattál és a lényeget idézted is novellámból.
Szép estét kívánok!
Melinda
Kedves Melinda!
Örülök, hogy a Te személyedben is ismerősre leltem. Még csak nemrég érkeztem, bízom abban, hogy előbb-utóbb itt is otthonosan mozgok. Kedves kis sztorid érdeklődéssel olvastam, azonban a csuklótörést nagyon sajnáltam. Én magam már számtalanszor elestem, de hála Istennek eddig még nem törött el semmim se. Azért az ütés is fájdalmas tud lenni. Életszerű volt a történeted, örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel: Rita