Tévedés

A toronyóra a tizenkettediket is elüti, kitudja hányadik vízcsepp hagyta már el a plafont, zuhan le, s tűnik el végül a padló repedésében. Valahol egy vöröslő pont gyúl ki, aztán elhalványul, dohányfüst száll a levegőben. A hold bevilágít a mindig hideg rácsokon, csak ez szolgáltat némi fényt.
Ketten ülnek a cellában, a drogos és a dohányos, a bűnös és az ártatlan, az élő és a holt. Az eggyik holnap szabadul a másikat kivégzik.
Mindkettő fél, a bűnös attól, hogy kiderül mit tett, az ártatlan attól, hogy tán soha sem derül ki, hogy ártatlan volt.
Nem szólnak egymáshoz, nincs már mit mondaniuk egymásnak. Az eltelt két hétben mindent megbeszéltek. Már nem tehetnek semmit, az "igazságszolgáltatás" igazságot szolgáltatott. A sorozatgyilkos szabadul, a bolti tolvajt kivégzik.
Talán nem is gondolkodnak már, ugyan is nincs min. A gyilkos örül, hogy szabadul, s örül, hogy nem kell többet erre a helyre gondolnia. A tolvaj pedig tudja, hogy nincs min gondolkozni, nagyot szív a cigarettájába, majd sóhajtva ereszti ki a füstöt. Ezt is megbeszélték már, a sorozatgyilkos csak annyit mondott, soha, soha de soha nem szívna el egyetlen szálat sem, egyszerűen utálja.
Az egyiknek az órák éveknek tűnnek, a másik úgyérzi percként szállnak el.
Végül beköszönt a reggel. A nap első sugarai a cella közepére esnek. Két sóhaly száll el. Más és más okból. Mindketten tudják "közel már a jövő". S nincs mit tenni megváltoztatni nem lehet a múltat, élni kell a jelenben.
A folyosó végén ajtónyitás hallatszik, a tolvaj tudja érte jönnek, elnyomja a cigit, és belenéz a dobozba, kár… maradt egy szál, ezt már nem szívhatja el, mert viszik… oda!
A léptek egyre közelebbről hallatszanak, végül megállnak a rácsok előtt, három őr jön, kettő a cellába lép, s az ajtó becsukódik…

*

Már hat óra is elmúlt, a börtön még mindig néma. A puszta kopár táját szél járja, lassan visszatér a forróság. Mely csak éjszakára hagyott alább, a vihar miatt.
Egyszer csak, a börtön ódon szürke fémkapuja nyikorogva feltárul. Egy ember lép ki rajta, szakadt rongyos ruhában, a ball vállán régi kopott táska, a lelkében tisztaság és hatalmas megkönnyebülés, jobb kezében cigaretta…