Örömmel értesítem, hogy fáradozása eredményre vezetett. Én csak csöndesen elolvadoztam néhány mélán megálmodott sora között, engedtem magam sodorni.
Azt hittem, megélhetem versét a magam kicsinyes, hozzá nem értő módján, hogy úgy röpködhetek, mint amikor Ady, vagy más halhatatlan költők lelkével titkon találkozom.
Tévedtem.
Az igazi költő engedi, hogy véremmé váljon, hogy ereimben éltetőn csordogáljon, hogy csattanjon bennem, hogy magával csalogasson: fűtsön és hűtsön, legyűrjön, és ha kell, magasba emeljen. Így érhetnek igazzá bennem verssorok, mert ugyan porrá zúznak, de fel is építenek, amikor kell. Kell. Így válhatok én is igazzá.
Ön nyert, én eztán hallgatok, mint ahogy a sír is csöndes, pedig van üzenete.
Ön nyert… én pedig próbálok eme újabb veszteséggel is életben maradni…
34 hozzászólás
Tanulságos bizony! Nem tudhatom, ki volt a megcélzott személy… de zseniálisan finoman oldottad meg, a magad "Kankalinos-kedves" módján! :)))
Szia Csaba! 🙂
Megnyugtattál azzal, hogy "Kankalinos-kedves". Ilyennek szántam, de ütősnek is.
A célszemély egészen biztosan érteni fogja, bár szívesebben írtam volna más gondolatokat neki, de hát ilyen az élet…
Köszi, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Bizony tanulságos !
Ahogy leírtad, ahogy megfogalmaztad, engem ez a kis próza is magával ragadott.
Hangos és lüktet, közben pedig csendes és finom.
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu! 🙂
… közben bőgök is, mert szerettem volna inkább valami más tartalmat írni, de hát most ez van.
Mindig én veszítek, ez már így van megírva, meg se lep, csak elfogadom.
Köszi, hogy itt voltál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
EZ a rész,ezt a részt elviszem,ha engeded:"Az igazi költö engedi…
egészen!
A lényeg olyan hatalmasan tör ki belöle:"Í
Szia sailor! 🙂
Nem tudom, hogy hová vitted, de megtisztelsz azzal, hogy a gondolataim jegyzed valahol.
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
"Igy érhetnek igazzá bennem verssorok,
mert ugyan porrá zúznak,de fel is építenek,amikor kell"
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Kankalin!
Tévedni emberi dolog. Írásod nagyon tanulságos. Sokkal többet nyer, aki veszít. Majd a győztes lesz igazán csak vesztes!
Szeretettel gratulálok: Noémi
Szia Noémi! 🙂
Valóban emberi dolog tévedni. Volt egy barátom, aki nem hitt bennem, elűzött. Aki nem hisz bennem, az soha nem volt a barátom, csak mímelte.
Hogy ki mennyit veszít, az még nem derül ki itt, de mézesmázzal pillanatnyi győzelem születhet. Mivel hiszek ebben-abban, ez előbb-utóbb úgyis kiderül. Addig persze kínlódok, de mit számít ez nekem?
Nekem már nincs mit veszítenem, győzni sem szeretnék. Viszont a tiszta vizet a pohárba, azt igen. 🙂
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Először szárnyat eresztettél, aztán valami után, tört szárnyakkal mégis magasságba repültél, s mégis azt mondom, hogy nem veszteséggel maradtál életben, sőt kiemelted magad mindenek fölé a Fénybe. Így látom, így érzékelem azt a tévedést, ami mégis a te nyereségedet emeli magasra. Néha a baj ott van, hogy a csend üzenetét nem sokan hallják meg.
Igazán, művész lélekkel adtál választ valakinek, s hogy zsebreteszi-e, vagy sem, az már nem reád tartozik.
Szeretettel, Inda.
Szia Inda! 🙂
Minek a szárny? Nem a versek által tanulok röpülni, mert úgyis lenyesik. Már régen törött szárnyakkal próbálok emelkedni, de ez kit érdekel?
A csönd az jó, már ha van. Azt hiszem, akik hisznek a csöndben, meghallják üzenetét.
Köszönöm szépen, hogy átment az, amiről csöndben szóltam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
A mondanivalója írásodnak, valóban tanulságos. A mondataidat szépen sorakoztatod, hatása van, nem kevés.
A szépséghibája az, hogy a megjegyzés rovatot, elhagyhattad volna, mert teljesen más színezetet kap az írásod, főként annak a tudatában, hogy a jelen személy, jó ember. Kiállok, mert, azt gondolom jár neki. Nem személyeskedem, az oldal nem erre való. Sajnálom, hogy tanúja vagyok ennek a történésnek.
Marietta
Szia Marietta!
Ha hatása van soraimnak, annak csak örülhetek. Hoyg kiről szólnak e gondolatok, azt nem mondtam el, nem is fogom, úgyhogy szerintem egyáltalán nem személyeskedtem. Talán ha a műve alá tettem volna ezt, akkor igen.
Szerintem egyáltalán nem tudod, hogy miért írtam ezt a valamit. Amit alá írtál, ebből az jött le.
Védd is a rászorulókat!!!
Felmerült bennem a kérdés: miért nem tetted meg máskor is? Lett volna alkalmad elégszer!
Köszönöm, hogy a mondanivalóját pozitívan értékelted.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Így oda- vissza lenni a versekért. " véremmé váljon, hogy ereimben éltetőn csordogáljon, hogy csattanjon bennem, hogy magával csalogasson: fűtsön és hűtsön, legyűrjön, és ha kell, magasba emeljen. " Hihetetlen. Ilyet én még nem olvastam. Meglepő nekem. Biztos célt ért.
A vége az drámai. Tévedni emberi dolog. Ha ezt beismerik az Jó. Ritkaság.
Ági
Szia Ági! 🙂
Hát igen. Sajna én így oda és vissza vagyok a versekért. Kívánom másnak is, mert élmény!
Szerintem olvasol még tőlem ilyen elvetemült gondolatokat, mert így vélekedem, és ez nem lesz másként eztán sem.
Örülök, hogy nyomot hagytál itt, köszönöm szépenb. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon kérlek, ne kicsinyítsd le magad. A Te olvasottságod, remek verseid, gyönyörű szonettjeid kimagaslóak. Versíráshoz profi módjára értesz, Szívesen olvasunk mindannyian, sőt még sokan tanulhatnak is Tőled. Nem tudhatjuk, kire gondolsz, de egy személy miatt nem érdemes csendbe burkolózni. Tessék írni, hogy tudjuk szép dolgaidat olvasgatni. Hozzál nekünk örömet sokszínű írásaiddal! Egyébként itt számtalan figyelemre méltó jó költő van , akinek írásai, ahogy írod „fűtenek és hűtenek „
Szememben a jó költő nem az, aki időről időre csak egy személynek ír, szinte pucérra vetkőzteti írásaiban, miközben itt agyon dicsérgetik. Rátelepszik adott személyekre, lerázhatatlan!
Kedves Kankalin! Írjál, írjál, énekelj. Verseidből még a szép hangod is halljuk.
Szeretettel Alexa
Szia alexa! 🙂
MINDENT kompenzáltál ezzel a hozzászólásoddal. 🙂
Tudod, nem kicsinyítem magam, csak oda helyezem Kankalint, ahova kell: a kezdő irodalomkedvelők közé, akik bátorkodnak verseket írni, és halálugrással szonetteket is akár.
Na, én sosem leszek jó költő, mert mindig egy szeméylnek írogatok. Nem erősségem a költészet, vannak más területek, ahol jobbnak mutatkozom. A versek kikapcsolnak, már ha engedik…
Erről szólt eme szösszenet. 🙂
Nem vettem azévtizedes terveimbe, hogy jó költő leszek, viszont azt igen, hogy jó ember maradok. 🙂
Köszönöm szépen, hogy erősítesz. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Már nem akarsz írni? Na erre nem jöttem rá. Írjál, ha akarsz. Egy ember miatt nem éri meg ez. Van egy halom próza és vers író akihez nem is írnak. Mégis elvannak…
Ez még eszembe jutott.
Ági
Szia Ági! 🙂
Nem azt mondtam, hogy nem akarok írni, hanem azt, hogy korlátok között. 🙂
Köszi a véleményed. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Alkotótársak!
Azt gondolom, itt az én személyemre történt utalás a megjegyzés rovatban.
Akit érdekelnek a részletek, nyíltan felvállalom. Látogasson el a Cím nélkül c. versemhez.
Mindezt nem adtam volna a Napvilág tudtára, ha megjegyzés nélküli lett volna az itt fenn olvasható alkotás.
panka
Szia Panka! 🙂
Nem értem, miért ellenségeskedsz itt nálam-velem, hiszen semmi okot nem adtam rá. Nem értem, miért vetted magadra azt, ami spontán jött belőlem néhány gondolattal.
Most kiakadtam. Miért gondolod azt, hogy ez az írás rólad szól? Egyáltalán nem értelek.
Az említett versednél valóban hagytam nyomot, mert tetszett de szerintem nem vétettem a szabályok ellen, mivel csakis a véleményem osztottam meg Veled.
Akármi legyek, ha értelek! Írtam valamit itten, ami mardosott belül, mégpedig jó ideje. Szerintem senkit nem neveztem meg, úgyhogy egyltalán nem személyeskedtem.
Hogy magadra vetted, az érdekes, mert éppenséggel nem Rád gondoltam.
Hogy magadra vetted, az elgondolkodtató…
Nem találom indokoltnak azt, hogy megtámadtál.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Tévedésben vagy! Amit ide írtam az NEM TÁMADÁS! (csak nem egyezik a véleményünk és ez nem baj) Ez itt irodalmi oldal! Az, hogy ideírtam, szimplán megérzés volt, amik történtek ott az írásomnál, azok juttattak erre a következtetésre. Nem az alkotással van bajom. Hanem a megjegyzésre reagáltam. (Nem támadással, őszintén felvállalva mindent!)
Az írásod padig nem rólam szól, hanem Te saját magadról! (ezt most nem elemzem) Sosem írtam azt, hogy vétettél a szabályok ellen!
(Ez mellébeszélés!) Mivel nem nevezted meg kinek is szól, így vettem a lapot, és a fáradságot, hogy tisztán lássak a történtek után. (mellesleg, ha valamit egyvalakinek írok, azt nem osztom meg másokkal)
Akárhogyan is van. Lezártnak tekintem. Élve szavaiddal: Tévedtem, Ön nyert!
Azért kérlek a versemnél tett ígéretedet tartsd be! Akkor tuti nem esek tévedésbe és elkerüljük az ilyen fajta konfliktust!
Köszönöm megértésedet!
panka
Szia Kankalin ! 🙂
Azon gondolkodtam, együtt gondolkodom veled, majd leülök tőled távol, és elmondom, milyen csúfot képes űzni velünk/velem egy rosszul táplált érzés, az irigység, a kishitűség, s az, ha képtelenek vagyunk felnőni az élet érintéseihez.
Leülök, hogy elmondjam, nem vagyok tökéletes, de remélem, megőriztem legalább egy szikráját az empátiának, darabkáját az emberségnek.
Azt is ideírom, mennyire gyerek vagyok, olyan, mint az lehet, akinek ez a gondolatsor szól, és bevallom Neked, képes voltam a bőrébe bújni kicsi időre, hogy Ő én lehessek, és jelezhessenek, ha képes leszek rá. Jelezzek, és elmondhassam, valahol a világ daca az én dacom is, és mert valakire ki kellett vetítenem, hát nem válogattam. Bevallom, hibázhattam. Elismerem, hogy a hitem százszor megtépázták, és én tovább tépázok, bár nem tudom, jól teszem-e. Hiszek magamban, mégis ezer kétség gyötör. Tudok egy nyelven, a magyar világhíres nyelvén másokkal beszélni, mégsem értek néha szót alig valakivel.
… és most megrázom magam, mert én nem Ő, csak én vagyok, és Atlas vállához mérve az én vállam keveset bír, de bír. Nem megváltoztam, csak visszaváltoztam magammá, és azt közvetítem, amit érzékelek. Mindössze annyit, hogy képesnek érzem magam a sorok között olvasni, megértem a jó szándékot, a dicséretet, és ezt akkor is képes leszek leírni, ha valaki olyannak válaszolok, akit a saját rossz döntésem miatt ki akartam rekeszteni az életemből.
Valahol sokáig itt ücsörgök majd, valahol ég az arcom, és csodát várok. Csodát, mert az ember maga a csoda minden megnyilvánulásával együtt.
Tudom, mit érezhetsz, mert számtalanszor ért meglepetés az életben, de azoktól mindig több lettem, ahogy Te is!
Végtelenül sajnálom, hogy sokszor sok mindenkibe belemart már az élet, de mert a felülemelkedés képességével mindannyian bírunk, nem takart be a sár, a bántás.
Kell, hogy lelkesedj akkor is, ha nem hisznek Neked, kell, hogy jelezd, ha nem kíváncsiak rá, kell, hogy több legyél, ha vélt támadást hárítasz, akkor is!
Egyetlen szó sincs hiába, ami közelebb visz minket egymáshoz, csak az út fontos, ami eszköze ennek.
Leszek én az út, ha taposni támad kedve valakinek, lehetek egy apró ösvény is, ha a vélemények közelíteni képesek, mert miért ne!
Szeretettel: 'Val
Lánykáim!
Itt ezen az oldalon is vannak klikkesedések, de ez koránt sem vészes. Aki járt a Virten, no én ott edződtem…az tudja mi az igazi irigykedés, eltaposás.
Nem baj, az ha van véleményünk, és a vélemény nem mindig vállveregetős. Szerintem többet lehet tanulni az építő jellegű kritikából, mint a mézes-mázas szavakból.
Mivel pedagógus vagyok, néha én is kioktatok, nálam tapasztaltabb, okosabb embereket is erről-arról. Van az úgy, hogy a nyúl viszi a puskát.
Nem kell irigykednünk egymásra! Mindenkinek a lelkében lakozik a szépség, aki írásra adta a fejét. És valamennyiünkbe beleférkőzik a kisördög is olykor. Az élet attól is szép, hogy változatos, nem csak fehér, avagy fekete – hanem a pepitánál is színesebb.
Ha valaki túlságosan negédes, az felettébb gyanús – számomra ez is jellemhiba.
Ha valaki túlságosan pocskondiázó, mindig csak a negatívumot látja meg, élezi ki – az ilyen ember a legirigyebb másokra.
Tévedni emberi dolog. Felismerni, és beismerni, hogy tévedtünk – erény. Mindig másokban keresni a hibát, gyávaság.
Vesztesnek lenni kellemetlen, győzni csak akkor érdemes, ha van cél!
A gyengét legyőzni förtelmes, ahhoz nem kell erő.
Gyengeségből veszíteni, sem felemelőérzés, de még mindig szimpatikusabb, mint átgázolni másokon, csak, hogy erőmet fitogtassam.
Béke Veletek Lányok! 🙂
Igazad van Noémi!
Ám itt én sem vesztes, sem nyertes nem akarok lenni. Ha így volna akkor elmennék tájfutónak! Csupán csak szeretnék alkotó maradni, olyannak amilyen eddig is voltam
Más célom nincs.
szeretettel-panka
Szia Kankalin!
Jó, hogy már nem ölitek egymást. Ennek semmi értelme nem volt. Remélem amit legközelebb írsz vers lesz. Azért remélem legközelebb verset írsz. Nem olyan valamit amiről nem lehet tudni mit akarsz. Bár közöm nincs hozzá…
Ági
Kedves Mindenki! 🙂
Elmondom, hogyan jutottam eddig a kicsinyes semmiségig, ami akár ölni is képes, ahogy látom.
Kicsiny korom óta írok, de ez itt nem követhető, csak regisztrálásom óta, némileg. Az tény, hogy az irodalom úgy megfogott (megigézett), hogy a zenét is próbálta kisöpörni belőlem. Sajnálnom kell, hogy győzött (az irodalom). Szerintem mindenki jól tudja, hogy igazából nem sajnálom, mert nekem mindig csak adott. Nem most, hanem évtizedek, évszázadok óta, de megtalált, megkeresett, és épersze én is megtaláltam.
Az irodalom olyan dolog, amiért érdemes áldozni. Csak úgy szabad, hogy ezt az irodalom nem tudja…
… és tudja.
Ki akar ölni? Én ugyan nem, hiszen nem fér össze elveimmel.
Szerintem volt értelme az eszmefuttatásnak, mert kikerekedett belőle valami, ami képet ad, tükörképet.
Sajna ez olyan valami, ami nem igazán pozitívum. Tanulság: csakis nyálas véleményt szabad írni, mert ha nem teszed, halál fia vagyol!!!
Én vállalom az ellenkezőjét, mert a nyálam soha, senkinek, sosenem…!!!
Szeretettel: Kankalin
Húha!
Ez már történelem, de a sorokkal elevenen itt maradt a veleje. Figyelemreméltó, mennyi gondolatot szült.
"Tanulság: 'csakis nyálas véleményt szabad írni, mert ha nem teszed, halál fia vagyol!!!"
Remélem, ezt azért elolvassák páran.
Szeretettel: Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Először szatírát készültem írni, de komoly üzenetté alakult át egynek és mindenkinek. Ezért is választottam el jól érzékelhetően a két részt.
Ma is így vélekedek, ebben semmit nem változtam. Úgy gondolom, hogy egy versnek az olvasóban kell megszólalnia.
Nem mindig az a fontos, hogy megfejtsük az alkotót. Sokkal inkább tartom lényegesnek azt, hogy belőlünk (olvasókból) mit vált ki egy-egy költeménnyel való találkozás.
Szerintem nem lehet nagyobb öröme az író embernek, mint az, hogy újabb gondolatokat ébreszt papírra vetett soraival. 🙂
Átgondoltam újra a körülményeket, amelyek arra ösztönöztek, hogy öntsem ki magamból ezeket az érzéseket
Azt mondod történelem? Könnyen lehet, hogy a történelem ismétli néha-néha önmagát. 🙂
Köszönöm, hogy leporoltad ezt a prózát. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Laca! 🙂
Először szatírát készültem írni, de komoly üzenetté alakult át egynek és mindenkinek. Ezért is választottam el jól érzékelhetően a két részt.
Ma is így vélekedek, ebben semmit nem változtam. Úgy gondolom, hogy egy versnek az olvasóban kell megszólalnia.
Nem mindig az a fontos, hogy megfejtsük az alkotót. Sokkal inkább tartom lényegesnek azt, hogy belőlünk (olvasókból) mit vált ki egy-egy költeménnyel való találkozás.
Szerintem nem lehet nagyobb öröme az író embernek, mint az, hogy újabb gondolatokat ébreszt papírra vetett soraival. 🙂
Átgondoltam újra a körülményeket, amelyek arra ösztönöztek, hogy öntsem ki magamból ezeket az érzéseket.
Azt mondod történelem? Könnyen lehet, hogy a történelem ismétli néha-néha önmagát. 🙂
Köszönöm, hogy leporoltad ezt a prózát. 🙂
Szeretettel: Kankalin