The City XV. Fejezet

XV. fejezet
Dupla csapda

Skull a sátor előtt ült törökülésben és csak figyelt. Ráosztották az őr posztját. Nem bánta. Rendszerezni tudta a gondolatait. Nem tudta most mit csinál. Egész életében harcolt az ellen, hogy kötődnie kelljen bárkihez is. Benivel ezt a kapcsolatot nem értette. Valami új volt. Féltette a lányt magával vinni, de annál jobban féltette bárki más gondjaira bízni. Ha valami lelki problémája volt, mindig Jefrinhez fordult. Az öreg boltos mindig megértette, tanáccsal látta el. Most ő is messze volt. Minden a feje tetejére állt. Alig egy hete még a városban az volt a legfőbb gondja, hogy mindig legyen töltény a pisztolyaiban. Most pedig már a második éjszaka meneteltek a Vadon egyik visszavonuló szakaszával. Kicsit csodálkozott is, hogy a lány milyen jól bírja a menetelést. Mondjuk, nem volt túl kemény. Naponta nem mentek hatvan-hetven kilométernél többet. Kényelmes sétatempó volt ez számára. Sokkal keményebb napjai is voltak. Gotárd számításai szerint következő nap el kell érniük a századot. Három nap múlva már az ezred kötelékében lesznek. A légiók egy hét múlva megérkeznek. Ha addig kitart az ezred, akkor utána már jó eséllyel vehetik fel a harcot az ellenséggel. Várta azt a napot. Ez a rajtaütés nem használta ki a képességeit. Többre számított. Unatkozott. Már alig várta, hogy szemben állhasson a KT-sekkel.

Gotárd nem szerette meg Skullt, de némi tisztelet elkezdett kialakulni a fejében. Míg az emberei – az alföldi egységek jó szokásához híven állandóan panaszkodtak, addig Skull mindig az élen szó nélkül menetelt. Úgy tűnt, a napok végére ugyanolyan friss, mint reggel. Néha hátrafordul Benihez, megnézi, hogy bírja-e a tempót. A harcban is jó formát mutatott és úgy látszott, még meg sem kellett erőltetnie magát hozzá. Most kinézett a sátrából. Skull teljes nyugalommal ült és fülelt. A szemei helyett a füleit használta. Most hátranézett. Ahogy meglátta a szakaszvezetőt bólintott és visszafordult maga elé. Profi felderítő lehetett volna belőle. Reggel borotválkozás közben Gotárd megnézte a nyakát. A fiú ujjainak nyoma még mindig ott volt a bőrén, de valahogy nem zavarta. Valahogy az volt az érzése, hogy a srácnak meg van az oka rá, hogy olyan nagyra tartsa magát. Nem értékelte túl a képességeit. A szakaszvezető tudta: sokkal jobb harcos, mint ő. Nem is akart szembeszállni vele. A lány sem volt annyira kolonc, mint ahogy ő számított rá. Végül is nem volt probléma vele. Aggasztó híreket kapott. Három KT ezred bevette magát az erdőbe. Nem tudják, hol lehetnek. Nem értette a dolgot. Hogyan tűnhetett el ötezer ember. Nem stimmelt itt valami. A térképeket tanulmányozta. Nem ismerte eléggé ezt a terepet. Tudta viszont a csapatmozgásokat. A városnak ezen az oldalán az ezred táborhelyén kívül csak három század volt kiküldve felderítésre, illetve rajtuk kívül még öt szakasz teljesít küldetést. Nem voltak eléggé szétszórva az egységek az általános megfigyeléshez. Tudta nem bírálhatja felül Bardó parancsát, ezért a lehető legnagyobb sebességgel kövessék a századot és csatlakozzanak hozzá. Tudta, hogy következő nap még a délelőtt folyamán utolérik. Akkor felszólalhat egy javaslattal. Addig nem volt sok értelme. Most rádiócsöndet rendelt el. Valami kis sustorgást hallott. Újra kinézett a sátorból. Skull valamit csinált az ölében. Egy másodperccel később követhetetlen mozdulattal a levegő kapta a kezét. Halk pukkanás hallatszott. Gotárd füle is alig érzékelte, pedig nem volt messzebb öt méternél. Skull lábra pattant. Ismét lőtt. Elrakta a fegyverét, majd lengő léptekkel odasétált a szakaszvezetőhöz.
– Gotárd! Két felderítő leszedtem, nézze meg őket. Azt hiszem ideje lenne riadót hirdetnie. Éppen akkor adták le a pozíciónkat a kommunikátorán az egységének. Nem lehetnek messze. – A szakaszvezető bólintott. A közös közlegényi sátrakhoz ment és suttogva felébresztett mindenkit. Skull közben becipelte a halottakat a táborba. Két KT-s könnyűfegyverzetű felderítő volt. Fejükön egy-egy lyukkal. Skull sötétben is tökéletesen pontos volt. Odament a saját sátrukhoz és bement. A lány aludt. Megcsókolta, mire az kinyitotta a szemét.
– Gyere! – Mondta határozottan és ki is farolt a sátorból. A tábor közepén már összegyűlt a szakasz. Tizenöt ember várta kettejük tárgyalását. Valahogy érezték, hogy a csapat élén a két férfi lassan egyenjogúvá válik. Mégis valahogy csodálkoztak, amikor Gotárd és Skull fojtott hangon tárgyalni kezdtek. Végül Gotárd emelte fel először a fejét. Csöndesen adta ki a parancsot.
– Csomagolás. Öt perc múlva mindenki legyen készen! A sátrakat nem szedjük össze. – Az emberek bizalmatlanul méregették kettejüket. Gyanújuk csak még tovább növekedett, amikor a szakaszvezető folytatta. – Ha nem vagyok jelen, Skull a vezetőtök. Kövessétek a parancsait. – Majd valamivel még halkabban folytatta. – Azt hiszem ezt a tervet teljes egészében csak ő érti. – Egy kis morajlás futott végig az embereken, de amikor Gotárd a tenyerébe csapott és sürgetően felmordult, mindenki indult a dolgára. Beni ekkor ért oda. Skull halkan elmagyarázta neki mit tervezett. A lány elkezdett kuncogni.
– Most mi van? – Kérdezte a fiú. A lány egy pillanatig nem válaszolt.
– Apádra ütöttél. – Ha Skull ezt bárki mástól hallotta volna, azonnal megöli, de Benit nem tudta bántani. Csak haragos tekintettel, felhúzott szemöldökkel várta a folytatást. – Apa… Akarom mondani a Barrakuda. – Helyesbítette magát – ugyanígy magyarázta a legbonyolultabb terveit. Pontosan ugyanez a hangsúly, ugyanez a hév. – A fiú nemigen tért napirendre a dolog fölött, de ráhagyta. Nem most volt itt az ideje a vitának.
– Hmm. Érdekes. Mindegy. Kapkodd össze magad. Öt perc múlva készen kell állnunk. Nincs sok időnk. – A lány bólintott, odament a sátorhoz és Skull legnagyobb meglepetésére egyből kihozta a táskáját és a fiúét is két perc múlva. Addigra minden készen volt. A lomhább katonák a táskájuk csatjával bíbelődtek, de a gyorsabbak már épp a szakaszvezetőhöz járultak megtudni a saját helyüket. Skull lassan ellenőrizte terve minden pontját, majd Benivel bevették magukat a bokrok közé. Nem kellett többet várniuk tíz percnél, amikor megjöttek a KT-sek. Hangtalanul próbáltak lépkedni, de még így is felverte az erdő csendjét vasalt talpú csizmáik dobogása. Besétáltak a tábor közepére. Középen volt a tiszt. Kezdett derengeni neki, hogy valami nincs rendjén. Lámpájával körbevilágított, majd elordította magát.
– Visszavonulás! Ez csapda. – Skull nem várhatott tovább. Pisztolya hangtalan lövésével átlyukasztotta a katona koponyáját. Elővette rádiója, majd megnyomta az oldalán az adásgombot.
– Tűz. – Felropogtak a puskák mindenhonnan. A KT-sek vaktában kezdtek lövöldözni a fák közé teljesen hatástalanul. Esélyük sem volt bárkit is eltalálni. Csak a golyót pazarolták. Egy sem maradt életben. Ekkor megelevenedett az erdő. A Vadon katonáira rászabadult egy elit egység. Skullt ledöntötte a lábáról egy kommandós. A fiú késének egyetlen vágásával elmetszette a torkát. Ekkor még ketten törtek ki egy fa mögül. Olyan volt, mintha a semmiből tűntek volna elő. Skull egy mozdulattal eltörte az első nyakát, de a másik ravaszabb volt. A háta mögé került és kezét befonta a karjai alá és lefelé szorította a nyakát. Egyetlen választása volt, hogy lerázza a katonát. Előre bukfencezett a kommandós súlya alatt nyomorogva. A hátára érkezett. Hallotta a csigolyák ropogását a háta mögött, és a kezek szorításának gyengülését. Ekkor jött meg a harmadik. Egy géppisztoly volt a kezében. Szabályos lőállásba helyezte magát és Skull fejére irányította a fegyver csövét. A fiú becsukta a szemét. Hallotta a lövés dörrenését. Már várta a fájdalmat, és az alagutat, ami átvezeti a másvilágra, de nem így történt. A katona súlyát érezte rázuhanni. Kinyitotta a szemét. Egy lyukas koponya volt a szeme előtt. Legördítette magáról az élettelen testet. Fölötte Beni állt kezében egy pisztollyal. Csukott szeméből könnyek csorogtak. Skullnak ekkor jutott eszébe a kis kilencmilliméteres beretta, amit még akkor adott oda a lánynak, amikor Norton kiszabadítására indultak. Egyetlen ugrásból pattant fel. Megsimogatta Beni fejét, majd egyből félre is rántotta egy golyó elől. Másik kezében már ott volt saját fegyvere. Három lövést adott le. Három profi kommandós csuklott össze ugrás közben.
– Jól vagy? – Kérdezte a lányt. Az halkan válaszolt.
– Nem. – Majd egy pár pillanat múlva folytatta. – Még fegyver sem volt soha a kezemben. Most pedig megöltem egy embert. – Skull hamar napirendre tért a dolog fölött.
– Megmentetted az életem. Két élet között kellett döntened, és engem választottál. Ez csak egy KT-s volt.- A lány meglökte a mellkasát.
– Csak egy katona? Ez egy ember volt. Akinek talán gyerekei, családja van. – Skull elmosolyodott.
– Na ebben biztos lehetsz. Nem volt családja. – Beni kérdőn felnézett.
– A kommandósok egytől egyig klónok. Nem klasszikus értelemben. Nincs korlátozva a kreativitásuk és egészen emberiek, de semmilyen kötődésük nincs a világhoz. Vasméhben születnek és egész életük arról szól, hogy ők legyenek a legjobb katonák a világon. – Elnevette magát. – Mégis kicsit ironikus. Egy kislány életének első lövése ölte meg a szuperharcost. – Beni picit már megnyugodott. Skull megfordult. A nyugalom csak egy pillanatig tartott. Ismét feldübörögtek a lövések és a csatazaj. Skullnak is jutott jó pár. Szinte folyamatosan tüzelt, amíg ki nem ürült a tár. Letérdelt, újratöltött. Beni végig mellette feküdt. Lassan hagyott alább a fegyverropogás, de már csak egy pár helyen hallatszott a harcok zaja. Skullra még kettő jutott. Leszedte őket. Csend lett. Fél percig várt. Gotárd hangját hallotta a rádió hangszórójából.
– Akik még élnek, jelentkezzenek. – Hatszor recsegett fel a hangszóró. Mielőtt Gotárd beleszólhatott volna Skull lenyomta a gombot.
– Mindenkinek! Ki a tábor közepére! – Kilencen maradtak. Senki nem volt sérülés nélkül. A szakaszvezető arcán egy mély vágás sötétlett. – Van súlyos sérültünk? – Kérdezte teljes hidegvérrel. Egy közkatona válaszolt.
– Aki egy pillanatra is elvesztette a harckészültségét, azt megölték. Itt már csak a legerősebbek maradtak. – Gotárd vette át a szót.
– Négy óra van. Még indulás előtt utol kell érnünk a századot, úgyhogy most indulunk. Nyolcra a kötelékben leszünk. – Mindenki bólintott. Beni még egy kicsit fehér volt, de ő is tudomásul vette a döntést. Ez lett élete eddigi legnehezebb menetelése. A maradék ötven kilométert megduplázott tempóval tették meg. Mikor meglátták a század táborhelyét, még Skull is kifújta magát egy pillanatra. Ahogy megérkeztek, Bardó egyből összehívta az altiszteket a században. – Skull legnagyobb csodálkozására Gotárd neki és Beninek is intett, hogy csatlakozzanak.