Tiszai kincs

– Kapásom van, Tató! – rikkantotta izgalomtól kipirult arccal Tamás, és ujjai még erősebben fonódtak rá a horgászbotra. A nagyapja, aki egy kényelmes, kinyitható széken ücsörgött mögötte, és még így, ülve is magasabb volt nála, halványan elmosolyodott, és csak ennyit mondott:
– Ésszel, Tomika! Semmi erőszakos rángatás, először fáraszd ki a halat!

A kisfiúnak eddig még nem sikerült kifognia semmit, a tiszai halak ugyanis nem voltak harapós kedvükben ezen a nyáron, most azonban a zsigereiben érezte, hogy amikor este Tatóval hazamennek, lesz mivel kérkednie.

– Mindjárt kihúzom! – lesett a háta mögé lopva, hogy a nagyapja figyeli-e, aztán egy ügyes mozdulattal a mólóra emelte zsákmányát.
– Na, ebből sem lesz vacsora! – kacagott göndören Tató, ahogy Tamás a kezébe vette a jobb időket is megélt, barna bakancsot.
– A csudába! – huppant le a deszkákra csalódottan a kisfiú. Erre igazán nem számított.
– Nem is igazi horgász, aki ilyen csukát nem fogott még! – tette vigasztalóan a vállára a kezét Tató, és már vette volna el tőle a "fogást", hogy visszahajítsa a Tiszába, ahol a békalencsés hullámok elnyelik eme szégyenteljes emléket, Tamás azonban megállította:
– Ne! Ezt én fogtam, az én kincsem; hazaviszem!
– Ugyan, mit kezdenél egy kopott, ázott, fél bakanccsal?
– Azt nem tudom… – ismerte be Tamás, és gyanította, hogy az anyukája sem lesz túl lelkes az ötlettől – Majd a Robi kitalálja!
– Tőle valóban kitelik, hogy rájön a rendeltetésére! – mosolygott Tató, ahogy felidézte magában idősebb unokája furábbnál furább, de találékony természetre valló ötleteit – Édesanyádék kezdhetnek reszketni!

Bizony, igényelt némi nyafogást, hogy a pórul járt lábbeli maradhasson náluk, de végül nem kötött ki a kukában Tamás "kincse", Robi pedig elkezdte törni agyafúrt kobakját, hogy mi legyen a sorsa. Napokig nem is látták a bakancsot, még Tomi sem, de bízott bátyja leleményességében, így nem is kérdezősködött, bár idővel egyre kíváncsibb lett. Aztán egy napon hatalmasat kiáltott, amint viszontlátta élete első fogását: a bakancs ott feszített a hörcsögök terráriumában, immár szárazon, kifényezve, az oldalán és az orrán két kivágott lyuk – ablak és ajtó -, Szuszó és Guszti pedig önfeledten szaladgáltak ki-be rajta, minden egyes alkalommal hatalmas adag forgácsot szállítva pofazacskójukban.
– Na, Öcsi, hogy tetszik? – kérdezte vigyorogva a testvére.
– Ez nagyszerű! – szaladt oda felvillanyozva Tomi – Hiszen én fogtam egy házat!