Tóparti nyaralás (1)

Az indulás percei

Történetünk, egy szokványosnak induló nyaraláson kezdődik, mikor is, a Tót család, induláshoz készülődött. Anya rohangálva pakolja össze, a még hiányzó felszereléseket, Apa a kocsit bütyköli, és hurcolkodik, Balázs, pediglen még mindig a fürdőszobában „szépítkezik”.
Főhősnőnk, pedig az igazak állmát alussza, a paplanja alatt. De már nem sokáig:
– Kicsim, kelj föl, indulnunk kell. – mondta Anya, nem túl hatásosan.
– Mmmm. – hangzott a válasz, miközben Zsu átfordult a másik oldalára.

– Drágám, – kiabált Apa, nem véletlenül. – kijönnél egy kicsit???
– Mindjárt, csak felkeltem Zsuzsit. – kiabált vissza, hiszen eltökélt szándéka volt, Zsu felkeltése…
– Drágám, ez nem várhat addig…
– Csak egy percet kérek, mindjárt fel kell.
– Ha még egyszer kiabálsz, én nem tudom, hogy mit csinálok veled… – nyűgösködött.
– Már fent is van. – kiabált megint Anya.
– Váá!!! – hát itt senki nem tudja magát visszafogni??? – értetlenkedett Zsu.

– Balázs, igyekezz már, más is szeretne fürödni. – támaszkodott neki a falnak Zsu.
– Mindjárt kész vagyok, már csak pár húzás a borotvával… – mondta Balázs a nővérének, felvázolva a tényeket.
– Mit borotválsz, ha még csak 10 éves vagy, még borostád sincsen. – kérdezte Zsu öccsétől érdeklődve.
– Te nem vagy férfi, így nem tudhatod, hogy mikor van borostám, és mikor nincs. – felelte Balázs, a számára értetlen kérdésre, a részére értelmesnek tűnő választ.
– Ok. – nyugodott bele Zsu, öccse hóbortjába. – Készen vagy már???
– Igen. – nyitotta ki Balázs a fürdő ajtaját. – Mehetsz fürödni.
– Köszi. – Zsu felállt, és bement a fürdőszobába.
Zsu elővette a fogkeféjét, vagyis elővette volna, ha nem látta volna meg a szemetesbe dobva. Lenyúlt, a csap alatt lévő szekrénybe, egy új fogkeféért, és még egy fogkrémet is vett, a biztonság kedvéért. Még, jó, hogy vett elő, mert az kifogyva vigyorgott rá, a pipere szekrényből. Fogmosás közben elkezdte keresgélni, a festékét, nem túl nagy sikerrel…
– Anya!!! – kiabált Zsu, a fürdőszoba ajtóból.
– Mi az, Kicsim?
– Nem találom, a sminkemet!!!
– Megnézted már a pipere szekrényben?
– Igen!!!
– Hátra is elnéztél?
– Igen!!!
– A szobádban kerested már?
– Igen!!!
– Akkor nem tudom, hogy hól lehet.
– Én sejtem, biztos, megint Balázs tette el valahova…
– Ez így nem igaz. – mondta Balázs, gúnyosan.
– Akkor, hogy igaz???
– Így: „Lehet, hogy Balázs, odébb tette, mert nem fért el tőle, a fürdőben.”
– Hova tetted???
– Csak ahova valók.
– Hova tetted?
– Kidobtam az ablakon.
– De hisz azok a sminkjeim…
– Minek az neked, azok nélkül is elég ronda vagy.
– Megöllek, te kis…
– Na de Zsuzsi, ne bántsd az öcsédet, és igyekezz, mert mindjárt indulunk, Apátok 10 – kor már az autópályán akar lenni, és délre oda kell érnünk a Nagyihoz, vár minket ebédre.
– Majd a kocsiban megkapod a magadét…
– Húú, de félek… Reszket, minden porcikám…
– Igyekezz Zsuzsi, már háromnegyed 10 van. – mondta Anya, és beterelte Zsu – t a szobájába, hogy öltözzön fel. – Balázs, menj segíteni Apádnak, bepakolni a kocsiba.
– Na, de Anya, miért pont én???
– Mert Te vagy a férfi a háznál.
– Ha ő férfi, akkor én egy kurtizán vagyok. – mondta Zsu, kilépve, a szobájából.
– Hát ez gyors volt, kislányom.
– Mennyek még vissza???
– Ne szemtelenkedj Anyáddal.
– Anya, mi az a kurtizán?
– Ha férfi lennél, tudnád.
– Zsuzsi, ne piszkáld az öcsédet.
– Anya, mi az a kurtizán?
– Ezzel még ráérsz foglalkozni.
– Gyertek, indulnunk kell. – kiabált Apa a földszintről.
– Én ülök Apa mellé. – kiabálta Zsu és Balázs, egyszerre, torkuk szakadtából.
– Anyátok ül az első ülésre, nektek hátra kell ülnötök. – mondta Apa, mint ha, egy étteremben rendelt volna vacsorát.
– Na, de Apa, nem teheted ezt velem, nem ülhetek hátul, így nem tudom gyakorolni, a szemezés művészetét. – mondta Zsu, könnyes szemekkel.
– Ráérsz Te még arra. – motyogta Apa, kinyitva Zsunak a hátsó ajtót. – melyik oldalt szeretnél ülni?
– Anya mögött. – válaszolta Zsu.
– Én akarok, az ablak mellett ülni. – akadékoskodott Balázs.
– Sajnálom, de én ide már beültem. – huppant le Zsu, a hátsó ülésre.
– Ne butáskodj, Balázskám, a másik oldalt is van ablak. – vigyorgott Apa.
– De akkor balra kell fordulni, és Én jobbra szeretek. – motyogta Balázs, a 30 perce leborotvált bajsza alatt.
– Nekem pedig, nem tesz jót, ha balra fordulok, mert akkor nem látszik, az arcom szépsége. – magyarázta Zsu.
– Gyere Balázs, majd félúton cseréltek, úgy is meg kell állni a Nagyinál. – mondta Apa, átkísérve Balázst, a túloldalra.
– Melinda, gyere, már csak rád várunk. – kiabált Apa, Anyának.
– Megyek már Árpikám, megyek már. – kiabált vissza Anya az ajtóból, egy hatalmas retiküllel a hona alatt zárta be az ajtót.
– Csak tudnám, hogy nem szakad le tőle a karja. – motyogott Zsu az orra alatt.
– Már megedződött, mikor megismertem, már akkor is ekkora retikülökkel járkált. – suttogta Apa, nehogy Anya meghalja.
– Te jó ég. – engedte ki a hangját Balázs. – Akkor nem is andalogtatok, a főutcán, egymást átölelve??? – érdeklődött tovább Balázs.
– Ez nem rátok tartozik, Én sem avatkozok bele, a szerelmi életetekbe…
– Mehetünk. – vigyorgott Anya, mint ha semmi sem történt.
Végre elindult a Tót család, az első állomásuk felé, a Nagyihoz, ebédre…