Zsu első ébredése
Zsu aznap reggel, sokáig aludt, és még a családi reggeliről is lemaradt. Talán, fel se kelt volna, ha Balázs egyik pókja be nem költözött volna, Zsu takarója alá, de ez nem így történt.
– Hmm. – nyöszörgött Zsu. – Ne csiklandozz. – mosolygott Zsu. Lassan nyitotta ki a szemét, és még egy kicsit takargatta, hiszen bántotta, a sötétítőn átszűrődő fény, de mikor kinyitotta… – Ááá!!! – Kiáltott fel Zsu, és kiugrott az ágyból. – Anya!!!
– Mi az, Kislányom? – kérdezte Anya izgatottan.
– Egy undorító, szőrős pók van az ágyamban. – sikoltozott Zsu.
– Jaj, de jó, megtaláltad Majtikát. – kiáltott Balázs, berohanva a szobába.
– Anya, most szólj hozzá!!! – kiáltott Zsu, mérgében.
– Balázs, fogd meg azt a pókot, és meg ne lássam többet a nyaralás alatt. – mondta Anya, és elindult lefele a lépcsőn.
– Ennyivel megússza, hogy rám hozta a szívinfarktust? – állt meg a lépcső tetején Zsu.
– Te ne szólj bele, hogy Anya, hogyan nevel engem. – háborodott fel Balázs.
– A mai napot a szobájában tölti. – mondta Anya, lezárandónak tekintve a vitát.
– Ez neki nem büntetés, hanem megváltás. – háborodott föl Zsu.
– Menyetek, mind a ketten a szobátokba. – mondta Anya idegesen. – Zsuzsi nyiss ablakot a szobádban, és nem ártana felöltöznöd sem.
– Megyek. – mondta Zsu unottan.
Zsu elindult hát a szobája felé. Nem volt túl lelkes, hogy Balázs ennyivel megúszta. Elégedetlenségét jelezve, jó hangosan csapta be az ajtót maga mögött.
– Nem hiszem, hogy Balázs folyton megússza, „egy menny a szobádba” című „büntetéssel”. – morgolódott Zsu az orra alatt.
Elindult az ablaka felé, hogy beengedjen, egy kis fényt a szobájába. Széthúzta a függönyt. Zsu a szeme elé tárult látványtól nem kapott levegőt. Na, nem azért, mert olyan szép volt a hátsókert, hanem, mert Zolit látta meg, félmeztelenül, az ágyon ugrálva egy gitárral.
Zoli is észre vette, leszerelkezett, és közelebb lépett az ablakhoz.
– Szia Zsu! Most keltél? – mosolygott Zoli, sokat sejthetően.
Zsu nem igen tudott, mit mondani, csak elalélva állt, Zoli felsőtestétől.
– Zsu!!! – integetett Zoli, Zsu szeme előtt.
Zsu hírtelen észhez tért.
– Igen, mondtál valamit??? – érdeklődött Zsu.
– Hogy aludtál? – kérdezte kedvesen Zoli.
– Őöö. Jól, csak az Öcsém pókja, elszabadult reggel. – mondta Zsu erőltetett mosollyal az arcán.
– Akkor az volt, az a sikongatás. – nevetett Zoli.
– Lehetséges. – mondta Zsu, fülig elvörösödve.
– Nyugi. – mosolygott Zoli bíztatóan. – Én is félnék, a pókoktól, ha lány lennék.
– Aha, azt meghiszem. De Majtikától még te is félnél. – mondta Zsu egyhangúan.
– Elneveztetek egy pókot??? – nevetett fel Zoli harsányan.
Zsu teljesen elvörösödött.
– Most mennem kell, még fel kell öltöznöm.
– Azt látom. – kacsintott Zoli.
– Szia. – köszönt el Zsu.
– Egyre jobban tetszel nekem!!! – kiabált Zoli, Zsu után.