Zsu meg tanul kajakozni
– Tessék. – vette fel telefonját Zsu.
– Szia! Kata vagyok. – mondta Kata.
– Tudod Te hány óra, van??? – érdeklődött Zsu, nem éppen lelkesen.
– Igen, már 10 óra is elmúlt. – mondta Kata sürgetően.
– Te jó ég!!! – kiáltott fel Zsu. – Még csak???
– Mi az, hogy még csak??? – kérdezte Kata értetlenül.
– Még ráérek, még minimum 2 órát alhatok az ebédig. – világosította fel Zsu Katát.
– Hát ez az. Mindjárt lemegy a nap, és sötétben nem lehet meg tanulni kajakozni. – sürgette tovább Kata Zsu – t.
– Rendben, 10 perc és elkészülök. – mondta Zsu nem túl lelkesen.
– Siess, a tónál várlak. – mondta Kata, és ezzel letette a telefont.
Zsu visszatette telefonját, az éjjeliszekrényre, és visszafeküdt, még egy kicsit.
Nem tudni, hogy mennyi idő telhetett el, mikor Zsu anyukája lépett be az ajtón, és így szólt a kislányához.
– Kicsim, ébren vagy? – kérdezte csendesen.
– Hmm. – nyöszörgött Zsu, a párnájába.
– Kivel beszélgettél? – kérdezte Anya.
– Katával, megígértem neki, hogy 10 perc és lemegyek a tóhoz. – mondta Zsu, kikászálódva az ágyból.
– Rendben. Kérsz valamit reggelire? – érdeklődött Anya.
– Nem. – mondta Zsu a szekrényében turkálva.
– Értem. – mondta Anya. – Akkor most megyek is.
– Szia.
Zsu felöltözött, megfésülködött és elindult a tóhoz.
Zsu lassan sétált, azt hitte, hogy még ráér, de tévedett. Erre sajnos csak akkor jött rá, mikor leért a tópartra, és Kata így szólt hozzá:
– Azt beszéltük meg, hogy sietsz, és 10 perc múlva itt leszel. – mérgelődött Kata. – De e helyett, vártam rád 1 órát.
– Bocsánat, ahogy letettem a telefont, vissza is aludtam, és már csak arra ébredtem föl, mikor Anya bejött. – mondta Zsu, megbánva, hogy elkésett.
– Rendben, megbocsátok, de most kezdjünk is hozzá. – javasolta Kata.
– Igen.
– Nos, először is át kell úsznunk a túlpartra, két kajakért, és utána folytatjuk a tanulást. – mondta Kata, és már bent is volt a vízben.
Zsu is utána sietett, és percekkel később, már a túloldalon álltak, dideregve.
– Gyere, bemegyünk, a büfébe, ott lehet kölcsönözni. – mondta Kata.
– Megyek. – dideregte Zsu.
– Sziasztok Lányok! – köszönt kedvesen az eladó.
– Szia Auróra! – köszönt Kata. – Ő itt Zsu.
– Szia Auróra! – nyújtotta kezét Zsu.
– Szia Zsu! – nyújtott kezet Auróra is. – A Zsu minek a rövidítése? – kérdezte Auróra.
– A Zsuzsának. – felelte Zsu, még egy kicsit dideregve.
– Mi járatban vagytok erre felé? – érdeklődött Auróra.
– Kajakokat szeretnénk kölcsönözni. – mondta Kata, mosolyogva.
– Értem, gyertek velem. – mondta Auróra, és felnyitotta a pult teteének egy részét.
Nem kellett sokat gyalogolniuk, maximum 4 – 5 ajtón mehettek át, mire eljutottak, oda, ahova elindultak. Auróra elővett, egy régi berozsdásodott kulcscsomót, volt rajta, vagy 40 kulcs, ha nem több. Az egyik kilógott a sorból, mert nagy feje, és hosszú teste volt. Auróra megfogta, és annál az egy kulcsnál fogva tartotta a kulcscsomót, majd így szólt:
– Hajnal hasadtában ló nyerít, szívem kívánságát teljesítsd. – mondta Auróra, miközben elfordította kulcsát, a zárban.
Az ajtó két hatalmas szárnya kinyílt, és megpillantották, a hatalmas kajak raktárt, ahol nem közönséges kajakokat tartottak, hanem régi versenyzők kajakját, melyekkel versenyeket nyertek.
– Parancsoljatok. – mondta Auróra, és magára hagyta a lányokat.
– Gyere Zsu, keresünk egy hozzád illő kajakot. – mondta Kata, és becsukta mögöttük az ajtót.
– Rendben. – mondta Zsu, meglepetten.
– Nézzük csak, ez itt pont jó lesz neked. – mondta Kata, és rámutatott, egy lángokkal díszítet kajakra.
– Nagyon szép. – mondta Zsu, és levették a tortóról.
– Várj, mindjárt hozom az enyémet, és mehetünk is az öbölbe. – mondta Kata, és elrohant. Pár perc múlva Kata visszatért egy aranyra festett kajakkal, és így szólt. – Mehetünk is, ha gondolod.
– Mennyünk. – mondta Zsu, és megpróbálta felemelni a könnyűnek tűnő kajakot.
– Várj, megmutatom. – mondta Kata, és közelebb lépett. – Ha itt fogod meg, a kajak közepét, akkor olyan, mintha 1 kiló kenyeret cipelnél haza.
– Rendben. – bólogatott Zsu.
– Próbáld meg. – javasolta Kata.
– Ok. – mondta Zsu, és felemelte a kajakot, ott, ahol Kata mutatta. – ez tényleg könnyebb, most már mehetünk.
– Induljunk.
A két lány elindult kifelé, az ellenkező irányba, mint amerről jöttek. Még 2 – 3 ajtón keresztül mentek, és egy teljesen más vidékre jutottak. A táj egyszerűen lenyűgözte Zsu – t. Az öbölben lévő víz kristály tiszta volt. A vízen kacsák úszkáltak libasorban (akarom mondani, kacsa sorban).
– Gyere, ott a bejárat. – mondta Kata, és jobbra mutatott, ahol egy széles homokos lejtő nyújtózkodott, az öbölbe.
– Megyek. – mondta Zsu, és elindultak az öböl felé.
– Itt az ideje, hogy meg tanulj ülni a kajakban, tedd le a földre. – mondta Kata, és letette a kajakját.
– Így jó lesz? – kérdezte Zsu izgatottan.
– Igen. – mondta Kata, mosolyogva. – Most ülj, a lyuk mögé, így ni. – mondta Kata, és közben mutatta. – Figyelj, van bent, egy csúszó pad, ha arra ráteszed a lábad, könnyebb becsúszni, de nyújtsd ki a lábad, nehogy lekaszabold a térded.
– Rendben. – mondta Zsu, és csinálta Kata után.
– Nagyon jó!!! – mondta Kata. – Most már, ha akarod, vízre is szállhatunk.
– És azt hogyan??? – kérdezte Zsu. – Ugyanis, 3 méterre vagyunk, a víztől.
– Kiszállunk, és odavisszük a kajakot a vízhez. – magyarázta Kata, és már kint is volt a kajakból.
– Rendben, de hogyan is kell, belőle kiszállni? – érdeklődött Zsu
– Ahogyan beleszálltál, csak éppenséggel, visszafele csinálsz mindent. – válaszolt Kata.
Zsu neki is leselkedett, de csak hamar, felborult a kajakkal. Kata hatalmas nevetésben tört ki, és még segíteni is elfelejtett. Zsu – nak, még beletelt 2 – 3 percbe, mire sikerült, kimásznia, az oldalra fordult kajakból.
A víz akármilyen sima is volt, Zsu – nak mégis nehezére esett, megtartania magát a kajakban. Az evezők, hát igen, azok csak nehezítették a helyzetét, hiszen nem tudta, hova tenni őket.
Amikor, végre sikerült megülnie a kajakban, és elkezdett evezni, csak hatalmas körökben ment, arról nem is beszélve, hogy hány embernek ment neki.
A lényeg, hogy Zsu estére megtanult, már amennyire meg tanult kajakozni. Azért, még nem árt gyakorolni, mielőtt versenyeken indulna.