Történetek a Cseriberi erdőcskéből- 3. rész

3.rész – A vendég

Az egyik napsütéses reggelen, Kalapka vidáman szaladt az öreg tölgynél üldögélő barátaihoz, kezében egy papírlapot lobogtatott:
– Képzeljétek! Holnap meglátogat Sapec barátom, a Mogyoró erdőből! Ő, nem a kalapokat, hanem a sapkákat kedveli. Rengeteg csodás fejfedője van! Akad köztük siltes, szőrmebojtos, kockás, kötött, állatfejes, svájci és ki tudja még milyen! Alig várom, hogy megmutassa a legújabbat! És…még el-hoz-za a „Kalap D-Mode” legfrisebb számát! Ebben az idei kalap divat és minden, ami ezzel kapcsolatos találtatik. Na, mit szóltok? – kérdezte lelkesen.

– Hát, még egy dinka lesz az erdőben – súgta halkan Bájolkának Serteperte manó.
Bájolka rosszallóan nézett a manóra.
– Nos, ez igazán remek hír – mondta a tündér. Majd hozd el ide holnap délután, és akkor ki is megismerhetjük.

A többiek bólogattak, Kalapka pedig megígérte, hogy másnap uzsonnaidőben itt lesz a barátjával.
A következő napon az öreg tölgynél gyülekeztek Kalapka barátai. Gombolka az üde erdei gomba, szivárványszínű nyakkendőjét igazította, remélve, hogy a vendég mókus észreveszi, és megdicséri kifinomult ízlését. Mamuszka arra gondolt, hogy majd megmutatja, hogy milyen dallamot tanult meg a zeneiskolában. Serteperte manó egykedvűen egy fűszálat rágcsált, Bájolka a tündér, új tüll szoknyácskáját rendezgette. Ekkor pillantotta meg a két bohókás mókust, Kalapkát és Sapecot.

Kalapkának a fején egy meggypiros kalap virított, Sapec egy sötét napszemüveget és kanárisárga baseball sapkát viselt, amin mindenféle kriszkraszkok voltak.
– Kedves Barátaim! Ő, Sapec, a Mogyoró erdőből. Sapec, ők az én barátaim. Bájolka tündér, Serteperte manó, Gombolka gomba, és Mamuszka nyuszi.
– Helló skacok! – kiáltotta Sapec. – Már sokat hallottam rólatok. Nem mehetek el szó nélkül Gombolka szuper nyakkendője, és tündérke pompás tüll szoknyácskája mellett. Igazán divatos mindkettő darab.
– Köszönöm – mondta Gombolka, és egyből egész szimpatikusnak találta a mókust. – A te sapkád is nagyon menő! – jegyezte meg.
– Igen, most az élénk színek a divatosak – felelte Sapec.
– Én maradok a kedvenc ruhadarabjaimnál – mondta Serteperte.
– Az sem baj. Mindenki hordjon olyat, amelyben jól érzi magát. Mondjuk, a sáladat azt variálhatnád. Szép ez az okkerszínű, de hogy feldobná, például egy ilyen kanárisárga. Nem gondolod? – kérdezte Sapec.
– Engem nem érdekel a divat – legyintett Serteperte. Jó ez így, ahogy van. Nem a külsőség a legfontosabb, vannak annál lényegesebb dolgok is.
– Így van! – vette át a szót Mamuszka. Itt vagyok például én. Eddig csak tülköltem összevissza, de mióta tanulok zenélni, már szép dalokat is tudok. Hallgassátok csak!
Azzal egy kellemes melódiát kezdett fújni. Mindenki megtapsolta.
– Na, ez már döfi! – vágta hátba Serteperte. Ezt szívesen hallgatom.
– Igen, bizony – helyeselt Bájolka. – Nagyon fontos, hogy a zenéléseddel örömet szerezz!
– Mennyire kellemes dallamocska volt! – mondta Gombolka. Nem olyan fülsértő, mint a reggeli ébresztőd néhány héttel ezelőtt. Nagyon ügyes vagy!
– Tudjátok, mindenki jó valamiben – zárta le a témát Bájolka. Csak meg kell találni azt, ami érdekel, amiben kiteljesedhetsz, és persze tanulni is kell, hogy egyre jobb legyél.

Ebben aztán meg is egyeztek. Serteperte azon gondolkodott, hogy ő, vajon miben ügyes? De semmi sem jutott az eszébe.
Kalapka és Sapec azon töprengtek, hogy nekik valami divattal foglalkozó dolog lenne jó. De mi? Halkan sutyorogni kezdtek. Talán kitalálnak valamit?