Történetek a Cseriberi erdőcskéből 6. rész

Répuszi nyuszi

Hosszú vándorlás után, Répuszi nyuszi megérkezett Cseriberi erdőbe. Útközben egy vidám dalocskát énekelgetett:

Akárhogy esik, akárhogy fúj,
Répuszi nyuszi útnak indul.

Nagyon elfáradt, lerogyott egy fa alá. Egyszer csak, sírásra, majd brühühüzésre lett figyelmes. Fülelt, elindult a hang irányába. Meglátott egy egerecskét. Meg akarta tudakolni, hogy miért itatja az egereket, de úgy érezte, ez, ebben az esetben nem helyénvaló. Így, ezt kérdezte :

– Hát te ki vagy? Miért sírsz ily keservesen?
– Én Ma…ma…- de nem tudta folytatni a zokogástól.
– Mama vagy? Nem úgy nézel ki. Annak kicsit fiatalkának tűnsz, és ha jól látom, fiú vagy – jegyezte meg Répuszi.
– Igen, fiú, és nem lány – berzenkedett az egér. – Majszinak hívnak. – s újra könnyekben tört ki.
– Na, mi a problémád? Áruld el, lehet, hogy tudok segíteni.
– Nem tudsz – kezdte rá ismét a bömbölést Majszi.
– Jaj, ne sírj már ilyen keservesen! Mondd el bátran, majdcsak kitalálok valami megoldást!
– E-e- elvesztettem a mamámat!
– Elvesztetted? Hogy lehet egy mamát elveszteni? – rökönyödött meg Répuszi nyuszi.
– Így! Nekem sikerült, én, e- e- elvesztettem – cincogta sírva. Tudod, sétáltunk, ugrándoztam a testvéreimmel, nézelődtünk. Anyci mondta, hogy ne maradjak le, mert eltévedhetek az erdőben. Így is lett. Csak egy szépséges virágot akartam neki letépni, de mire visszafordultam, senkit nem láttam a családból – és ismét zokogni kezdett. – Brühühü…
– Ajaj! Ez bizony tényleg nagy gond, de nem megoldhatatlan. Elmegyünk a barátaimhoz, ők is segítenek a keresésben. Úgy ismerik ezt az erdőt, mint a tenyerüket.
– Nem. Innen egy tapodtat sem mozdulok! Azt mondta a mamám, hogy ha ez mégis megtörténik valamelyikünkkel, hogy eltéved, lemarad, akkor ne menjünk ide-oda, hanem várakozzunk ott, ahol lemaradtunk. Ezt teszem én is, hisz épp csak egy kicsit mentem odébb a virágocskához. Csak az a nagy bokor eltakart, és sajnos nem láttam, hogy mamimék továbbmentek. Látod! Itt az út. Amint észlelik a hiányomat, visszafordulnak, és ugyanazon útvonalon jönnek vissza, így megtalálják az elkóborlót, vagyis engem.
– Jó, jó. Nem kéne esetleg kiabálnunk? Akkor hallanák a hangot is, és az is segítene nekik a keresésben – javasolta Répuszi nyuszi.
– Remek ötlet, de a sírástól nem tudok kiáltozni – hüppögte Majszi.
– Akkor épp ideje, hogy abbahagyd! – mondta Répuszi. – Énekelek egyet, attól megnyugszol, és tudsz kiabálni velem. Figyelj csak!

Mókus ugrál fenn a fán,
süni sétál az utcán,
ott szökken egy kis nyuszi,
ennyit akartam dalolni.

Párszor elismételte, a Majszi is vele dudorászta a kis dalocskát. Aztán közösen ordítani kezdtek:
– Mami-i-i! Mami-i-i! Én vagyok az, Majszi-i-i!
– Az nem baj, hogy te nem Majszi vagy? – érdeklődött az egérke.
– Nem. Bár, nem vagyok Majszi, de így erősebb a hangunk, ha ketten kiáltozunk – felelte a nyuszi.

Hamarosan zörgést hallottak. Megjelent Egérmama egérgyermekeivel. Megölelte Majszit, aztán szelíden megpirongatta:
– Ugye mondtam! Ugye figyelmeztettelek benneteket! Az erdő veszélyes is lehet egy ilyen aprócska kis fickó számára.
– Igen mami, tudom. Ne haragudj!- mondta lehajtott fejjel Majszi. – Csak virágot akartam neked szedni. Mire visszajöttem, már sehol nem láttalak benneteket. Azt tettem, amit javasoltál, nem moccantam egy lépést se. Itt várakoztam. És annyira, de annyira féltem! Az járt a fejemben, mi lesz, ha nem találtok meg? Szerencsére, jött Répuszi nyuszi, ő vígasztalt, ő nyugtatott, énekelt.
– Köszönöm az istápolást kedves nyuszika! Az én gézengúz fiacskám legalább nem volt egyedül. Tudjátok mit? Erre a nagy ijedségre falatozzunk egy kicsit! Hoztunk elemózsiát, ne kelljen már hazacipelnem!
Azzal leterítettek egy plédet, rátelepedtek. Majszi azonnal majszolni kezdett egy nagydarab sajtot. Répuszi, a többi egerentyűvel jóízűen elfogyasztotta a finomságokat. Még beszélgettek, játszottak, aztán Répuszi elbúcsúzott. Elindult Mamuszka nyuszihoz. Hogy jobban teljen az idő, rázendített a vándordalára:

Akárhogy esik, akárhogy fúj,
Répuszi nyuszi útnak indul.
Jókedvűen ugrándozik,
barátokkal találkozik,
ha kell, akkor segédkezik.
Ha esik, ha fúj, vagy rossz az idő,
Répuszi nyuszi akkor is eljő.