Motorozok Cserdiben, dombról le, dombra fel, ide-oda. Tizenhat éves vagyok, tomboló nyár. Java Mustangom van, nálam errefelé dőlt el a világnézeti harc a Java és a Simpson között. Jól bírja a terepet, néhanapján még le is mosom, ha épp nem esz meg a lustaság a kútból vizet húzni ehhez. Egyszóval épp szeretnek az istenek.
A faluból döngetek visszafelé egy szűkebb csapáson. A motor dörgése gyönyörűen visszhangzik a kanyon magasba szökő, méteres falai között. A cigánygyerek ekkor lép elém, elállva az utat. Nagyjából hasonló korúak vagyunk, talán egy évvel időseb. Bár tíz centivel magasabb és vagy 15 kilóval testesebb is. Tolatni itt nem lehet, kikerülni sem, így a lehetőségek bő tárházából közül választva megvárom, míg laza tartásban odavonaglik.
Majdnem köszön. Helyette mutatja a bal öklét, rajta kis pontok. Az istenek épp elfordultak tőlem, úgy érzem.
– Dik nézz mán! – szólít fel és némi kultúrközi kommunikációs tréning után megértem, hogy a pontok a súlyos testi sértéses verekedések trófeái. Mint a háborúban a vadászrepülőkön a lelőtt ellenségek után felfestett jelek. Ezt nem osztom meg vele.
Ha a jobb öklén lenne, az a megölt áldozatok számát jelentené, ezt is megtudom. Majd tájékoztat, hogy bármikor cukrot szórhatott volna a benzintankomba, de még nem tette meg. De a birtokunk fáit akkor dézsmálják, amikor akarják. Amúgy is azt tesznek, amit akarnak. S néz rám kihívóan, mit lépek erre. Élvezi a fölényét a kis gróf úrral, a nyüzüge városival szemben.
Anyád. Gondolom csendben. Nézek vissza töprengőn.
– Nem is tudom, lenne valami, de ahhoz tökös legények kellenek.. – mondom bizonytalankodva és mustrálom a csávót.
– Mivammá denige? – egy újabb kulturális gyöngyszem pottyan az ölembe
– Mutasd az izmaid! – szólítom fel
Mint amikor a narkósnak a fehér angyalt dobják az ölébe, felcsillan a szeme és egyből tart egy body-building bemutatót. Picinykét vicces, de ezt úgyszintén tartózkodom megosztani vele.
– Naszóval, hányan vagytok? – firtatom. Majd megtudom, a bandája nyolc tagot számlál, mind pontozott, négyen már ültek is javítóban. Ők a környéken legkeményebbek.
– Mert amiről szó lenne, ahhoz vér kell a pucában! – jól az olvasottság ilyenkor.
– Me mé?
– Az ajánlatom a következő haver, de csak, ha elég bátrak vagytok hozzá… – miközben mondom, már fújja is fel magát, minél szigorúbbnak és nagyobbnak látszódjon, a haver megszólítás már fel sem tűnik neki.
– Nektek kellene biztosítani a területünket. A dolgotok az lenne, hogy minden más bandát és fosztogatót távol tartsatok, ágakat senki ne törhessen le, lopni senki lophasson és kárt se tehessen senki nálunk. Cserébe annyi gyümölcsöt ehettek, amennyi belétek fér. Ti lennétek a birtokunk kizárólagos védelmezői. – nem nagy áldozat, a kétszáz gyümölcsfáról bármennyit esznek, nem fog látszani.
– Csak mi?
– Csak ti és mindegyikőtök kap egy karszalagot a családi címerünkkel. Te leszel a főmegbízott, felém mindig te számolsz be arról, mi történt. Amikor győztes csatát vívtok, bort is kaptok. – apám úgysem veszi észre valószínűleg, sosem tudja, mennyit pancsolt össze legutóbb.
Elrobog. Húsz perc múlva megjelennek mind a nyolcan. Mind nagyobb, erősebb nálam, de most már főnöknek szólítanak. Hoznak karszalagnak valót és filceket, gondolom frissen lopták a lenti vegyesboltból. Néhány lány is jön velük, ők varrják a karszalagokat, én rajzolom a címereket. A végén a lányok kapnak kisegítői karszalagot, elvégre valakinek a kaját is hordani kell az őröknek.
Onnantól a terület teljes biztonságban a következő években. Egyetlen lopás, egyetlen károkozás sincs. Pár liter bor elmegy, mert egyre peckesebb őreim néha csetepatéznak, egyik-másikat fogdába is vetik időnként a pécsi vagy szigetvári rendőrök, mert szaporodnak a trófea-pontok. De ilyenkor, az engedélyemmel, helyettest állítanak a népes pereputtyból. Ők csak körvonalas címeres karszalagot kapnak, de arra is büszkék. A Gróf Úr Őrsége, ez a banda új neve és mindenki sárgul, a csajoknál is ők a menők.
Most már a cigánysoron is bátran átgurulhatok vagy megállhatok ott, ha nem féltem a mindenhol szabadon csámborgó, tehén méretű disznóktól a motorom. Ilyenkor néhány teljes jogú őrség-tag parancsnoksága mellett négy-öt segéd is vigyázza a járművem, karszalagban, hogy mások, kivéve a disznókat, ne közelíthesse meg. Ágika is mindig megjelenik. De róla máskor.
Tudtomon kívül, kamaszként, alakítottam egy nemzetiségi gárdát ezekre az évekre. Pár karszalaggal, néhány kis hordó borral, jól adagolt felsőbbséggel. Aminek viszont nagyon is tudatára ébredtem, az az, milyen érzés mások manipulálása.
Sok év, sok tapasztalat kellett hozzá, hogy az ehhez elengedhetetlenül szükséges alázatot is megtanítsa számomra az élet.