[IG_KITOLT]
A barackfa ágai sötét kisértetként táncoltak ablaka előtt. Néha egymásba kapaszkodtak, így akartak ellenállni a megvadult szélnek. Az ablak peremén szünet nélkül dobolt az eső. Visszatért a szoba belsejébe, amelyre rászállt az olmos ég homálya. Felkuporodott az ágy sarkába kedvenc takarója védelme alá. Behunyta szemét és hallgatta az ősz búcsúkoncertjét.
Aztán nem törődve esővel, széllel elindul egy sötét ismeretlen úton. Ment, ment árkon-bokron át egyre sebesebben, míg elért oda, ahová vágyott. Meleg szobában, férje oltalmazó ölelésében édes volt a pihenés.
Ajkuk néma volt, testük – lelkük annál többet mondott.
Odakint dobolt az eső. Felébredt.Különös álmának élménye végigcikázott rajta tetőtől talpig. Aztán újból elaludt.
Reggelre kiderültaz ég, a szél is elült. A felhők szétoszlottak és a Nap elfoglalta az őt megillető helyét az égen. Csak a sietős járókelők télies öltözékén láthatták a függönyök mögül kíváncsiskodó emberek, hogy a napsütésnek foga van.
Helyenként befagytak a tócsák is. A várakozó fiákerek lovai párát leheltek.
Kinyitotta szemét. A napsütés jókedvre derítette. Felkelt, begyújtott a csempekályhába. Egy darabig figyelte, amint a lángok egyre jobban erősödnek, és élő alakokat öltve vad táncot járnak.A tűz pattogása filmekben látott lőfegyverek ropogására emlékeztette. Becsukta a kályha ajtaját. Míg a szoba melegedett elvégezte reggeli teendőit. Aztán érezte,hogy már nagyon éhes. Ahogy a terhesség haldt előre neki egyre nagyobb étvágya lett. A konyhában teát főzött,
vajaskenyeret tett melléje egy tálcára, és a már kellemes levegőjű szobában leült reggelizni. Aztán munkához látott.
Amióta itthon maradt nem sokáig tétlenkedett. Az iskolában hímzést is tanultak. Mindenki ismerte különleges tehetségét.
Most eljött az alkalom, hogy ezt saját javára gyümölcsöztesse. Hírdetésére azonnal jelentkeztek. Gazdag úrinők hozták el vásznaikat, és ő csodálatos abroszokat, terítőket, ágyneműket varázsolt belőlük. Örült munkájának.
Reggeltől estig görnyedt hímzései fölé. Néha felállt, hogy kiegyenesítse egyre vastagodó derekát. Ilyenkor sétálgatott is egy keveset, hogy kedvére tegyen a benne növekvő eleven csöppségnek. Aztán folytatta a varrást.
(folytatása következik)
2 hozzászólás
Tetszett, gratu!
Kedves Antonia! Köszönöm figyelmes értékelésedet!