Anatolij is meghallotta a helikoptert. A zaj egyre hangosabb lett, és a hó felkavarodott a gép körül, ahogyan a pilóta leszálláshoz készülődött. Egy huszonnégy személyes MI-17 –es volt, oldalán zöld és sárga sávok váltakoztak.
Alighogy földet ért, már ugráltak is ki belőle a sötét overallos férfiak. Mindegyikük kezében egy-egy géppuska volt. Anatolij nyolc embert összesen számolt össze.
Éles szeme kiszúrt közülük egy karcsúbb alakot aki a parancsokat osztogatta. Fejét fekete, vastag símaszk és napszemüveg védte.Elindultak feléjük.
Négy ember kivált a csoportból, hogy mind az ötüket egybe terelje. Koponya jött legutoljára. Arca beszédesebb volt minden szónál.Anatolij mindezidág a legteljesebb fegyelemmel nézte a betolakodókat, de most felháborodva kérdezte meg:
– Mit jelentsen ez az egész?
– Önök itt mészárlást rendeztek uram – válaszolt a parancsnok. Géphang torzította el a szavait, de még így is érezhető volt belőle a fájdalom és a tehetetlen düh.
– Mi csak a dolgunkat végeztük.
– Ez nem mentség arra, hogy fiatal fókakölyköket ölnek meg, amelyek még nem érték el az egy hetes kort sem. Munkájuknak ezennel vége – ezzel intett az embereinek.
Koponya ekkor lendült támadásba. Megvárta amíg a parancsnok elfordította a fejét, s feléje vetette magát. A távolság alig öt méter lehetett, a parancsnok harcosok ösztönével észlelte a mozgást és félreugrott. Ezzel egyidőben már támadója gyomorszájába rúgott, közvetlenül a szegycsont alatt. Koponyából egy hatalmas sziszegéssel kiszorult minden levegő és kétrét görnyedve a földre rogyott.
A parancsnok föléhajolt és nyugodtan azt mondta :
– Ez nem volt szép magától uram, de hát nem is várhattam mást. Most pedig ha megengedik elvégezzük amiért jöttünk, azután itt sem vagyunk.
Az emberek körbejárták a partot. Minden fókatetemet a hullámok közé dobtak, amelyik félig még élt annak egy golyóval megváltották a szenvedéseit.
A parancsnok ott maradt Anatolij és a többiek mellett. . Miután teljesítették feladatukat, a így szólt:
– Önöknek most elvesszük a felszerelésüket,gépjárműveiket és a rádióadókat. Ne aggódjanak! Egy idő után értesítünk valakit,hogy jöjjön magukért. Na és persze ne felejtse átadni üdvözletemet a főnökének.
– Ne hagyjanak itt! Felszerelés nélkül megfagyunk! – ordította utána Albert.
Szavai már csak a távozó helikopter rotorjainak dübörgésébe veszett.
Tűzeső 2.
By majka
3 hozzászólás
Kedves Majka!
Elolvastam mindkét részt. Nagyon jól és érdekfeszítően írsz. Állatvédőként magam sem értek egyet a fókavadászattal, sajnálom szerencsétlen állatokat, és hogy olyan keveset tehtünk értük.
Szeretettel: Eszti
Már sejtem merre megy tovább a történet.:) Várom a folytatást, kíváncsi vagyok igazam lesz-e.:)
Hát, nem biztos, hogy arra megy a történet amire te gondolsz. Kicsit meg fogom csavarni, hogy ne lehessen azonnal kitalálni a végét. Köszönöm,hogy itt voltatok.