Ülök a sarokban. Térdeim felhúzva, karjaimmal összefogva, s fejem a térdkalácsomon… Csak nézek magam elé, de nem látok… Szemem előtt megszűnt az élet, csak a porcicák táncát látom a szőnyegen. Mintha aranyosan játszanának házimacskák módjára…
Oly csönd van… A némaság szinte végigfut a testemen, s kiráz tőle a hideg. Vagy ez csak a nyitott ablak miatt van?… A hideg fuvallat azon keresztül hatol be a szobába, majd megragad a sarokba, s rajtam fut végig. Dermesztő… A szőrszálak egyesével állnak fel a kezemen, mint ahogy a dominók dőlnek, csak épp visszafele…
A hideg s a csönd… Olyan rémisztő! FÉLEK! Egyedül vagyok… Egyedül s magányosan…
A szoba, mi tegnap még szenvedélytől "égett", most a magánytól kideresedett…
Minden oly sötét és ködös… Reszketek… Sehol egy lélek, s én itt ülök a hideg szobában nagy magányomban. Nem érzem magam biztonságban… Úgy érzem, ki vagyok téve a természetnek, s mindenfajta érzésnek, mi felemészthet…
SEGÍTS! Gyere vissza kérlek, légy örökké a támaszom! Légy örökké a biztonságom! Légy örökké velem!… Légy örökké a Kedvesem…
Elmentél, s itt hagytál… Fáj… Szeretlek… Légy velem… Félek a szobában… Félek a nagy magányban…
6 hozzászólás
Kedves Ms Butcher!
Nem tudok mit mondani. Azt hiszem, nem is kell.
5-ös.
Jox
Köszi, köszi! 🙂
Jól ábrázolod az érzést, nekem mégis kidolgozatlannak tűnik az írás…mintha valami hiányozna belőle.
Nekem nem hiányzik semmi. Szép kerek. Jól írod le az érzést. (Nah, most akkor mit tanácsoljak? – Írj még!)
Szeretettel: Hópihe
Szia!
Ahogy olvastam kirázott a hideg. Éreztem azt a sötét fázást, azt a remegő, hidegen izzadó szomorúságot…
Még olvasni is dermesztő az a félelem a magányról a dermesztő hidegben…
Nem tudom, ezt csak kitaláltad-e, vagy valóban átélted. Hadd adjak Neked tanácsot abból a saját gyűjteményemből, ami tőlem származik. Fogadd el a tanácsokat, hátha segítenek:
"Ne félj a magánytól.
Gondolkozz csendben.
Nemes gondolatokkal vedd körül magad.
Ne félj, mert akkor soha sem leszel magányos!
Félre a bánattal! Sírni csak akkor kell,
ha a szeretteid örökre itt hagynak.
Akkor segítenek a könnyek.
A szeretet mindent felülmúl,
a félelem összekuszálja az életed,
elszippantja az erődet, ezért
jól figyelj a kettő összhangjára".
Szeretettel fogadd el: Katától